Galériánkra kattintva ízelítőt kaptok a Nők Lapja 2020/49. számának tartalmából:
Csodavárás
Emlékszem, terhesen elég volt meglátnom ünnepek előtt az egyik csokimárka reklámját a tévében, és nyomban sírtam. Ott volt a hormonoktól ködös szemem előtt maga a csoda, a karácsony, ahogy elképzeltem. Hihetetlenül cuki (tiszta ruhában, nyugodtan játszó… hm… akkor kellett volna elgondolkoznom a valóságtartalmán…) kisgyerek, rebbenő hajú anya, apa szerelmesen és óvón feléjük hajol, nagyszülők kedvesen kacagnak a szoba (valószínűtlenül távoli) sarkában… Biztos voltam benne, ha fene fenét eszik is, itt bizony jövőre már ilyen lesz az ünnep. Hát nem lett.
Nem árulok el nagy titkot, kedves anya- és sorstársak, hogy az ünnep ritkán néz ki így. Pedig mi mindent megteszünk a sikerért. Ebben az évben pedig még külön kihívásokkal is szembe kell néznünk. Szívesen festenék cukormázzal leöntött, idilli képet arról, mi vár ránk ünnepek alatt, amikor majd hirtelen elfelejtjük minden bajunkat, egy csapásra elmúlik a stressz belőlünk, és megszáll valami kimondhatatlan nyugalom, de ki hinné el? Nem lesz mindenhol így. Előfordulhat, hogy nem jut most annyi az ajándékokra, és nem is találkozunk a családból mindenkivel.
Kezdjük azzal, hogy ezen a héten a Mikulás sem érkezik meg személyesen, persze a nyomát és az ajándékait itt hagyja, beleiszik a tejbe, és harap a sütiből, de a nagy találkozások most elmaradnak.
Nem fogunk annyit főzni, hiszen nincs, aki megegye – nem jön össze most a távoli család, nem utaznak ide külfödi rokonok.
És a sok bonyolult kapcsolat. Ahol fájó az ünnep, mert apa feláll az ajándékozás után, és elmegy máshová. Ahol most először nem tölti együtt a gyerekkel a karácsonyt mindkét szülője. Bizony, ez nagyon messze van már a csokireklámos idilltől.
De megteszünk mindent, hogy erre a pár napra mégis emelkedett legyen a hangulat. Díszítünk, olyan recepteket választunk, melyekbe egyébként soha bele nem fognánk, csomagolunk, és reménykedünk, hogy a karácsonyi varázslat egy suhintásra megváltoztat mindent, és csodás lesz az ünnep. És persze az lesz. A menü végül összeáll, a takarításra nem kell rágörcsölni, az ajándékokat (utolsó utáni pillanatban) szépen becsomagoljuk. A gyerekek csillogó szeme pedig kárpótol mindenért, ez a mi saját kis csodánk. Mert a varázspálca a mi kezünkben van.
Akovács Éva, vendégszerkesztő
