Galériánkra kattintva ízelítőt kaptok a Nők Lapja 2020/50. számának tartalmából:
A kávéspersely
Ez itt a coming out helye: én még az életben nem adtam hálapénzt. Összesen egyszer kerültem olyan helyzetbe, amikor kellett volna, a kislányom születése után. Amikor azonban elképzeltem, hogy be kell mennem ahhoz az orvoshoz, akivel a szülés során átmenetileg különleges érzelmi kapcsolatba kerültem, hiszen olyan állapotban látott, amilyenben sem azelőtt, sem azóta senki, és a kezébe kell nyomnom egy borítékot, úgy éreztem, én ebbe belehalok. Rögtön közöltem is a férjemmel, ha ezt nekem meg kell csinálnom, ott helyben kiugrom a szülészet negyedik emeleti ablakán. Szerencsére erre nem került sor, mert ekkor közbelépett az anyósom, és régi, rutinos kórházjáróként azonnal magára vállalta a feladatot, azóta sem tudok elég hálás lenni neki. Bekopogtatott az orvoshoz, megköszönte a nevemben is a hozzánk való jóságát, kedves mosollyal átnyújtotta a borítékot, majd távozott. Ennyi.
A történetből azt a tanulságot vonhattam volna le, hogy íme, hálapénzt adni nem nagy dolog, még senki nem halt bele. De nem ezt vontam le, hanem azt, hogy ennél zavarba ejtőbb, kínosabb szituáció kevés létezik az életben. És ha körülnézek, úgy látom, egyre többen gondolják ezt mindkét oldalon. Egyfelől sok páciens, amennyiben megteheti, hozzám hasonlóan igyekszik elkerülni az állami egészségügyet, inkább egészségpénztárhoz csatlakozik, vagy magánrendelőbe jár, ahol kint lóg a falon a hivatalos árlista, és a költéséről számlát kap. Másfelől sok orvos felemeli a hangját a gyakorlat ellen, vagy ha elviselhetetlennek érzi a helyzetet, külföldre költözik, ahol a fizetéséből tud megélni, és ahol a paraszolvenciát hírből sem ismerik.
Úgy néz ki, most nálunk is elérkezett a pillanat, amikor valóban fel lehet számolni a hálapénz rendkívül kártékony és megalázó gyakorlatát. E heti számunkban ezt a témát jártuk körül, egészségügyi szakközgazdász, orvosok és páciensek segítségével. Emellett bemutatunk egy külföldi példát is, a szomszédos Ausztriáét, ahol a hálás betegek legföljebb egy doboz csokoládét hagynak a recepción, vagy jelképes összeget dobnak a nővérek kávésperselyébe. Talán a jövőben boríték helyett végre mi is választhatjuk majd a kávésperselyt.
Mörk Leonóra, vezetőszerkesztő
