Dédi novemberben töltötte be a nyolcvannyolcat. A nagy családi ünnepség ezúttal elmaradt, hiszen hónapok óta csak a szociális nővérrel érintkezett. Ildi nővér mindig maszkot viselt, ha belépett az apró lakásba. Letette a szatyrot, a dobozokat, és megkérdezte, nem kell-e kiváltani a gyógyszereket vagy vásárolni valamit, aztán szaladt is tovább. Sose időzött, amióta kitört a járvány, be se lépett a lakásba. Dédike gondosan letörölte az ételhordót a zöld flakonos Domestosszal, ahogy a gyerekei mondták, és hümmögött, hogy micsoda világ ez, még a pedikűröshöz se jut el, pedig hogy kéne.