Orvosok, ápolók, gyógyító emberek. Ennek a történetnek ugyanúgy része a fájdalom és a veszteség, mint a gyarapítás, az önzetlenség. A helyszín az In Memoriam Dr. Biró Éva Alapítvány tulajdonában lévő négyszintes budai ház, közel az erdőhöz, a Libegőhöz. Falai között szakvizsgára készülő orvosok, diplomás szakápolók élnek úgy, hogy munkájukat és tanulmányaikat közösségben, nyugalomban, a lakhatás anyagi gondjai nélkül végezhetik.
Nincs teljes létszám, nincs csoportkép, nincs közös asztal mellett elköltött ebéd. A vírus átír mindent, az a legkisebb baj, hogy a riportkészítés szabályait is. Ezt a napot, amikor a Biró családra emlékező szentmise után közös ebéden találkoznak a kuratórium tagjai és a lakók, már egy hónapja kijelölték, mégis több fiatalnak be kellett mennie dolgozni. Az ajtó melletti parafa táblán az „Elmentem” rovathoz van tűzve Tamás, Ivett és Juci neve is.
Ebéd után érkezünk, segítek elpakolni a húst és a salátát, előkerül a sós masni és a lekváros linzer.
