Harry és Sally (1989)
A Harry és Sally minden idők egyik legjobb romantikus komédiája, amely olyan örök kérdéseket jár körbe, mint például, hogy létezhet-e barátság férfi és nő között, vagy az ilyen kapcsolatokban az egyik fél mindig boldogtalan, hiszen többet akar, mint a másik. A két főszereplő, Harry (Billy Crystal) és Sally (Meg Ryan) először még az egyetemi éveik alatt találkoznak, eleinte nem bírják egymást, végül azonban jó barátok lesznek. Az évek során mindig más és más a kapcsolati státuszuk, hol mindketten kapcsolatban élnek, hol csak az egyikük. Közben a legjobb barátaik összejönnek, sőt, össze is házasodnak, és az ő kapcsolatuk alakulása is befolyásolja Harry és Sally viszonyát. A film egyik fontos jelenete pedig éppen szilveszter éjszakáján játszódik.
A Harry és Sally másik ismert jelenetét azóta számtalanszor felidézték, sőt, még a világ egyik legviccesebb filmjelentének is megválasztották. Ebben Sally felvilágosítja Harryt, hogy a nők egy része színleli az orgazmust, amit Harry, legalábbis, ha az ő partnereiről van szó, kétkedve fogad. Erre Sally ott az étterem közepén bebizonyítja, hogy erre egy nő lényegében bárhol képes. A jelenet egy zseniális slusszpoénnal van megfejelve, amit egyébként a rendező, Rob Reiner anyukája ad elő. A film valószínűleg azért lett ennyire életszagú és vicces, mert az alkotók saját magukból merítettek: Harry alakja részben Rob Reiner rendezőn, Sally pedig Nora Ephron forgatókönyvírón alapul.
A nagy ugrás (1994)
A nagy ugrás a zseniális forgatókönyvíró-rendező páros Joel és Ethan Coen romantikus vígjátéka, amelyben egy kisember nagy hatalomhoz jut. A történet kiindulópontja egy tragikus szilveszter éjszaka, amikor a szupersikeres Hudsucker mamutvállalat vezetője úgy dönt, hogy neki ennyi elég is volt, és leveti magát egy toronyházból. A cég alelnök, Mussburger (Paul Newman) fel akarja vásárolni a részvényeket, csakhogy azok drágák, merthogy a cég szárnyal. Ezért úgy dönt, hogy a felvásárlás előtt kicsit megrogyasztja a vállalatot, mégpedig azzal, hogy egy szerencsétlen, szerinte elég szerény képességű munkatársat ültet a vezetői székbe. Így lesz a cég elnöke Norville Barnest (Tim Robbins), az alagsori postázóból. Csakhogy Norville furcsa ötletei működnek (feltalálja például a hulahopp karikát), és a cég minden eddiginél jobban szárnyal a vezetése alatt. Ezt persze Mussburger sem hagyhatja annyiban, így lesz A nagy ugrásból szórakoztató szatíra a kapitalizmusról.
200 szál cigi (1999)
A 200 szál cigiben a szilveszter nemcsak egy jelenetben, hanem az egész film alatt központi szerepet kap. 1981 szilveszterén járunk ugyanis, amikor Monica (Martha Plimpton) úgy dönt, hogy szuper bulit szervez estére. Csak az a baj, hogy már este kilenc óra van és a vendégek még mindig nincsenek sehol. Nem arról van szó, hogy ne akarnának elmenni a buliba, csak folyton akadályokba ütköznek. Van, aki mindenáron partnert akar találni magának, hogy ne egyedül kelljen mennie, más folyton ivócimborákba ütközik, míg megint más még az előszilveszteri bulit próbálja valahogy kiheverni. A 200 szál cigiben semmi őrülten nagy dolog nem történik, csak egy csomó (akkor még) fiatal, szimpatikus színész (Ben Affleck, Casey Affleck, Courtney Love, Christina Ricci, Kate Hudson) kergeti egymást és a szerelmet New York-ban. Tipikusan olyan film, amire ha véletlenül odakapcsolunk, akkor ott is ragadunk.
Egy fiúról (2002)
Nick Hornby egyik legjobb regényének méltó filmadaptációja ez a film. Főhőse a (nem önerőből) gazdag, léhűtő, gyermektelen Will (Hugh Grant), akinek semmi gondja az életben. Dolgoznia nem kell, felelősséget vállalnia bárkiért szintén nem kell. Will csajozik, bulizik, menő éttermekben eszik, menő bárokban iszik. Amikor az élet egy egyedülálló anyát sodor az útjába, Will rájön, hogy miképpen tudna még könnyebben csajozni: kitalál magának egy gyereket, és csatlakozik az egyedülálló szülők klubjához. Csakhogy a klubon keresztül találkozik egy valódi gyerekkel, Marcusszal. Marcus minden, ami Will soha nem volt: elveszett, bizonytalan, és nagyon nem menő. Később azonban kiderül, hogy nemcsak Marcus tanulhat Willtől, hanem fordítva is.
BUÉK! (1978)
Kevés pontosabb látlelet van a hetvenes évek Magyarországáról, mint Szörény Rezső nagyszerű filmje, BUÉK!. A 68-as mozgalmak után vagyunk, az értelmiségnek világos: a szocializmust nem lehet megreformálni, Magyarországon nem változik semmi, ebben kell élniük. A főszereplők, három fiatal vegyészmérnök Laci (Bujtor István), Kati (Bodnár Erika) és Gyuri (Bálint András) is kénytelen szembesülni a szocialista valósággal: bár úgy érzik, hogy nagy eredményt értek el közös munkájuk során, új főnökük nem így látja. Külön-külön alkukba kényszeríti a kutatókat, akik már ezzel a tudattal mennek el az esti szilveszteri buliba. Hiába esküdtek örök lojalitást egymásnak, így vagy úgy, de mindannyian árulók lesznek. A Bujtor István, Bodnár Erika, Bálint András, Esztergályos Cecília és Haumann Péter főszereplésével készült BUÉK! nem éppen vidám, de tanulságos és fontos néznivaló, ami 2020-ban is .
BÚÉK (2018)
40 évvel később egy újabb magyar film készült BUÉK címmel. A rendező ezúttal Goda Krisztina, aki az olasz Teljesen idegenek című sikerfilmet ültette át a mai Magyarország világába. Szilveszter éjjelén járunk, amikor egy baráti társaság úgy dönt, hogy furcsa játékba kezdenek: mindenki kiteszi az asztalra a mobilját, és az összes bejövő üzenetet hangosan felolvassa a többieknek, a hívásait pedig kihangosítja. Ahogy az sejthető, egyik kínos hazugság és lebukás követi a másikat, és szép lassan kiderül, hogy legyenek bármilyen jó barátok, senki nem merte eddig felvállalni magát teljesen a többiek előtt. A BÚÉK hatalmas siker volt a mozikban, és újranézve is remekül működik.
