Ha eleget mozgunk, kiegyensúlyozottan táplálkozunk, igyekszünk minél jobban alkalmazkodni a környezetünkhöz, akkor az immunrendszerünk teszi a dolgát, nem szorul plusztámogatásra. Amikor gyengélkedik, azt nem ok nélkül teszi, ezért erősíteni sem találomra kell. Mikor lépjünk, és mit tehetünk, hogy annak értelme is legyen? 

Mindenki szeretné, ha szervezete a létező összes fertőzést kivédené, minden betegséget legyűrne, de ilyen csak a mesékben van. Védekezőképességünk akkor sem mindenható, ha amúgy semmiből sincs hiányunk. „Nem azért betegszünk meg, mert gyenge az immunrendszerünk, az immunerősítés mint fogalom pedig eléggé félrevezető. Nem szerencsés használni, lévén ez a rendszer nagyon összetett, nem lehet egy kiragadott részét erősíteni” – mondja dr. Kádár János immunológus, infektológus, belgyógyász főorvos. Az immunrendszerrel nincs más teendő, mint magát a szervezetet ellátni minden jóval, ha az megvan, akkor a védekezőképesség is megfelelő lesz. Olyan ez, mint egy óra, amit nem lehet pontosabbá tenni: ha az energiaellátása megvan, akkor működni fog, ha elromlik, akkor a hiba okát kell megkeresni. Erősíteni, aktiválni csak célzottan lehet az immunrendszert. Ha például tudjuk, mi ellen kell védekezni, az adott kórokozó ellen pedig van oltóanyag, akkor annak beadásával az immunrendszert lehet segíteni. Ugyanez igaz egyes felső légúti hurutokra és húgyúti betegségekre. Ezeket bakteriális kivonatok bevételével lehet kivédeni, amelyek megedzik a nyálkahártyát és csökkentik a fertőzések kockázatát. Mindezt a nyálkahártya immunglobulinjainak serkentésével érik el, részben célzottan, részben az általános védekezőképesség erősítésével. Ezek hasznosak lehetnek, de nem csodaszerek, ugyanis hiába csökkentik egyes felső légúti hurutok rizikóját 30-40 százalékkal, hatásuk csak átmeneti. Arról tehát nincs szó, hogy ilyesmivel az immunrendszert általánosságban lehetne erősíteni.

Vitamin és boldogság

Klasszikus tévhit az is, hogy az immunrendszerrel a C-vitamin csodát tesz. „Ez az állítás fordítva igaz: az immunrendszer akkor szenved kárt, ha a szükségesnél kevesebbet fogyasztunk ebből a vitaminból. A túlzott bevitelnek semmilyen előnye nincs, ráadásul kiegyensúlyozott táplálkozás esetén szervezetünk elég C-vitaminhoz jut, többletre nincs is szükség. Azt már számtalan vizsgálattal kutatták, van-e bármilyen előnye a nagyobb dózisnak, de egyik sem tudta bizonyítani, hogy ennek általános immunstimuláló hatása lenne” – emeli ki szakértőnk.
A D-vitaminnál a kép kicsit árnyaltabb, az ugyanis szintén szükséges az immunrendszer megfelelő működéséhez, viszont a mi klímánkon ősztől tavaszig elégtelen a mennyisége ennek a napfény hatására képződő anyagnak. Emiatt hasznos, ha fényszegény hónapokban szedjük ezt a vitamint, és biztosítjuk azt a szintet, ami mellett immunrendszerünk jól dolgozhat. Az immunerősítőként árult étrend-kiegészítők hatásosságát klinikai tesztek nem igazolják, de ez nem jelenti azt, hogy biztosan nem hasznosak. Másrészt placebohatásuk mindenképpen van, ha pedig vitaminokat és egyéb hasznos anyagokat is tartalmaznak, akkor javára válhatnak a szervezetnek. „A kérdés tehát nem egyszerű, ezt bizonyítja az is, hogy az immunrendszerre a boldogság is jótékonyan hat. Ez elsőre biztos furcsán hangzik, azonban már igazolták vizsgálatok, hogy a rosszkedvű, gyászoló, depressziós, feszült és szorongó emberek védekezőrendszere rosszabbul funkcionál” – mondja Kádár János. Velük ellentétben a kiegyensúlyozottaké normálisan működik. Viszont a helyzet itt sem az, hogy a boldogság szuper immunrendszert eredményez, hanem az, hogy a másik véglet hat negatívan a szervezet védekezőképességére.

A psziché is közbeszól

Azt egyre többször halljuk, hogy az embernek pszichológiai immunrendszere is van, nem véletlenül. „A mentális zavarok elkerülése, a stressz megfelelő kezelése, a krízishelyzetekkel való megküzdés ebből a szempontból is kulcskérdés, lévén a pszichés problémák testi tüneteket is okozhatnak. Jó példa erre a visszatérő nátha, az állandó fáradtság, a legyengült szervezet, amelyek mögött egyaránt állhatnak lelki okok. Ezért is kutatják intenzíven, hogy a betegségek megelőzésében és leküzdésében mekkora szerepe van a pszichés immunrendszernek – mondja Faludi Viktória tanácsadó szakpszichológus, krízisterapeuta. – Például a felső légúti problémák, hosszan tartó enyhe megbetegedések biztosan képesek olyan pszichés állapotot előidézni, amely ördögi kört indít be. Ilyenkor a bezártság, a fekvés, a lázas állapot folyamatosan rontja a hangulatot, szorongást okoz, ami visszahat az immunrendszerre, tovább rontva a helyzetet” – magyarázza a pszichológus. Ebben az esetben nemcsak megfázások követhetik egymást, hanem kardiológiai, belgyógyászati problémák is megjelenhetnek, gerincpanaszok alakulhatnak ki. A stressz a vegetatív idegrendszerre hatva a legkülönfélébb betegségeket idézheti elő, kedvezhet a gyomorfekélynek, a magas vérnyomásnak és az ekcémának is. A helyzet akkor lehet igazán rossz, ha már komoly kiégés, depresszív állapot vagy erős szorongás is kialakul, mert ekkor az immunrendszer végképp elkezd őrlángon működni. Ezek az állapotok a szervezet biológiai raktárainak sem kedveznek, azok is kiürülnek, hiszen ilyenkor az emberek kevésbé törődnek azzal, hogy változatosan táplálkozzanak, étrendjük rendben legyen. Az ilyen kölcsönhatásokkal egyre több orvos is tisztában van, így ha betege gyakran náthás, de annak hátterében szervi okot nem talál, mentális segítséget, pszichoterápiát is javasol. Jobb időben lépni, mint megvárni, hogy a pszichés problémák talaján komolyabb betegségek is kialakuljanak, és tovább gyengüljön az immunitás.

Lélekben erősödni 

„Stresszmentes élet nem létezik, de a stresszt meg lehet tanulni kezelni. Erre sokféle megküzdési technika létezik, ám az első és legfontosabb a sport, ami 30-40 százalékkal csökkenti az egyes megbetegedések rizikóját” – emeli ki Faludi Viktória. Jó hatású a szociális tér, tehát a barátok és a harmonikus párkapcsolat is: míg ezek a prevenciót segítik, addig az egyedüllét rizikófaktora számos betegségnek.
Szintén fontos, hogy a munkában legyenek célok és kihívások, legyen napirend – ami a mostani járványos időszakban elveszhet. Elengedhetetlen a folyamatos tanulás is, az immunrendszer működését az is támogatja. Mellette az indulatkezelésre is figyelni kell, ami fejleszthető képesség. Az érzelmek visszafojtása soha nem szerencsés, jobb azokat megélni. Persze nem dührohamokra kell gondolni, de például sírni nyugodtan lehet, ha pedig szükséges, pszichológushoz is el lehet menni. Mivel a mentális állapot a gyerekek védekezőképességére is hatással lehet, rájuk is figyelni kell. Például nem véletlen, hogy a tanítási időszak végére sokan lebetegednek. Ilyenkor a fáradtság és a teljesítménykényszer miatt minden kiürül. Persze azt nem mondhatjuk, hogy egy vírusos vagy bakteriális fertőzés pszichoszomatikus, de a gyógyulás nagymértékben függ attól, hogy milyen a beteg pszichés állapota.

Ha az immunrendszer beteg

Önmagában az, hogy gyakran megfázunk, nem az immunrendszer gyengeségét jelzi, annak nincs olyan tünete, mint például a visszatérő felső légúti betegség. Az immunhiányos kórképek mindenhol jelen lehetnek, például az ízületekben és a csontokban, a bőrben, a húgyúti és a nőgyógyászati fertőzésekben. Ugyanakkor a védekezőképesség hiánya nem tudja csak a torkot bántani, az ilyen jellegű panaszok hátterében nem állhat immunbetegség. „Amikor igazolt immungyengeségről van szó, akkor mindig azt az okot kell feltárni, ami a csökkent működés hátterében áll. Ilyen jellegű, másodlagos immunhiányt idézhet elő például a máj-, a veseelégtelenség, a leukémia, a HIV-fertőzés, a kóros soványság, az alultápláltság, a vitaminhiány vagy a különböző felszívódási zavarok” – sorolja a lehetséges okokat immunológus szakértőnk. Ezekben az esetekben a cél mindig az immunrendszeri problémát kiváltó betegség elhárítása, kezelése. Azokat a problémákat, amelyek elsődleges immunhiányos betegségeket okoznak, jóval nehezebb kezelni, mivel ezeknél magát a kiváltó okot sem mindig ismerik. Emiatt van az, hogy ilyenkor valamilyen készítménnyel – például interferonokkal – időlegesen próbálják serkenteni egy-egy sejtféleség működését. Léteznek olyan gyógyszerek is, amelyek a vírusellenes védekezést azáltal fokozzák, hogy a természetes ölősejteket helyileg késztetik aktivitásra. Viszont ilyenkor sem közvetlen immunerősítésről, hanem egy vírusellenes szerről van szó. A módszert azért nevezhetik immunerősítésnek, mert hatásmechanizmusa a védekezőrendszer működésének adott helyen történő fokozásán alapul. Ilyen terápiát nem tömegesen, csak átgondoltan alkalmaznak az orvosok. Az elsődleges immunhiányos betegségeknél járható út a csontvelő-átültetés is, de azt szintén csak elvétve – főleg veleszületett, genetikailag meghatározott immunbetegségeknél – alkalmazzák.

Fotó: Getty Images Hungary