Madam C. J. Walker, született Sarah Breedlove karrierje kétségtelenül az amerikai feketék egyik első nagy sikertörténete. Kimagasló üzleti érzéke volt, bár sokan felróják neki, hogy kőbe véste azt az elképzelést, miszerint az egyenesített haj elengedhetetlen a feketék társadalmi és gazdasági előrelépéséhez. Vagyis hogy egy máig élő probléma egyik meghonosítója volt, mégpedig azé, hogy a fekete nőket az afrofrizurájuk miatt nem veszik komolyan. De ettől függetlenül érdemei megkérdőjelezhetetlenek: olyan korban tette lehetővé a fekete nők számára a társadalmi elfogadottságot, amikor a minstrel dalok csúfolódásának középpontjában épp az afroamerikaiak hajszerkezete állt, amelyet gyapjúhoz hasonlítottak, és gyakran pelenkaként csúfoltak. 

Közép-Európa keleti peremvidékén, egy apró országban gyakran nehezen tudunk azonosulni olyan problémákkal, amelyek az Egyesült Államokban élő fekete közösségeket érintik. Emiatt fordulhat elő, hogy itthon még 2020-ban is simán belefér a blackface egy kereskedelmi televízió főműsoridejében, miközben a feketére maszkírozott arc Amerikában gyakorlatilag a faji megkülönböztetés, a társadalmi-kulturális elnyomás egyik legerősebb szimbóluma, amely a feketékből gúnyt űző, őket megalázó minstrel nevű zenés műfaj alapja. Nem is beszélve arról, hogy a fekete nők haja hogyan és miért lett emberi jogi kérdés, hogyan csűrte-csavarta a témát a rasszizmus, a politika és a történelem évszázadokon keresztül. Nehéz a Kárpát-medencében átérezni, hogy valaki azért ne kapjon meg egy munkát, mert olyan a haja, amilyen, de ez az Egyesült Államokban még ma is megtörténhet. Az afro-amerikai haj és Sarah Breedlove, vagyis Madam C. J. Walker története pedig gyakorlatilag az 1900-as évek elejétől elválaszthatatlan. De ki ez a nő, akiről a Netflixen egy négy részes sorozat is látható (Self Made: Inspired by the Life of Madam C. J. Walker), és hogyan válhatott millimossá alig néhány évtizeddel a rabszolgaság eltörlése után?

Gyapotföldről a milliomosok közé

Sarah Breedlove, vagyis Madame C. J. Walker a Breedlove család hatodik gyermekeként született 1867. december 23-án Louisiana államban. Idősebb testvérei még rabszolgának születtek, Sarah volt az első, aki azután jött világra, hogy 1865. december 6-án az Egyesült Államok alkotmányának 13. kiegészítésének („amendment”) elfogadásával törvényen kívülre helyezték a rabszolgaságot. Ettől természetesen még nem volt egyszerű a sorsa. Sarah 5 éves volt, amikor anyja kolerában elhunyt, az apja újra házasodott, de nem sokkal később, amikor még mindig csak 7 éves volt, őt is elveszítette. 10 évesen a Mississippi állambeli Vicksburgbe költözött, ahol testvérével és annak férjével élt együtt, és már gyerekként háziszolgaként dolgozott.

Sarah, amikor már sikeres üzletasszony volt, gyakran mondogatta, hogy gyakorlatilag lehetőségek nélkül maradt korai árvaságában, illetve hogy összesen három hónapig vett részt normális oktatásban, azt is vasárnapi iskola keretein belül.

Többek között ezért is volt olyan fontos számára, hogy a saját lányát megfelelő oktatásban részesíthesse. Ő lett az első amerikai self made woman (magyarul úgy fordítható a self made ebben a kontextusban, hogy olyan ember, aki önerejéből lett azzá, ami). Ez nemcsak a szerencse története.

Napi 1 dollár

1882-ben, amikor még csak 14 éves volt, hozzáment Moses McWilliamshez, legfőképpen azért, hogy elmenekülhessen nővére háztartásából, ahol annak férje, Jesse Powell rendszeresen zaklatta szexuálisan. Mosestől egy gyermeke született, A’Lelia, aki későbbi birodalmának vezetője lett. De Sarah Breedlove ekkor még mindig csak 17 éves volt, és sok megpróbáltatást kellett elviselni, míg az egyik első fekete milliomos lett belőle.

1887-ben, 20 évesen már özvegy volt. 1888-ban St. Louisba költözött lányával, a városba, ahol két bátyja is élt. Egy mosodában talált munkát, és eltökélt szándéka volt, hogy elegendő pénzt keressen ahhoz, hogy a lányát normális oktatásban részesíthesse, hiszen mindig vágyódva nézte azokat a tanultabb nőket, akikkel a templomokban találkozhatott. A mosodában napi 1 dollárért robotolt. Akkoriban, a körülmények, illetve a durva kemikáliák miatt, amelyek rendelkezésükre álltak a hajmosáshoz, sok fekete nő küzdött különféle fejbőrproblémával, például komoly korpásodással. Erre csak rátett egy lapáttal a szegényes étrend, amihez hozzájutottak, a különféle betegségek, amelyeket nem tudtak kezeltetni, illetve természetesen a tisztálkodási lehetőségek, amelyekhez az átlag amerikaiak nagy része sem volt képes hozzájutni, nem hogy egy fekete, a rabszolgasorsból épp, hogy szabadult nő. Sarah Breedlove ezek, illetve különösen a mosodai vegyszerek miatt elvesztette hajának jelentős részét. Pedig sokat tanult a hajápolásról két, St. Louisban élő bátyjától, akik mindketten borbélyként dolgoztak. 1904-ben tartották a Louisiana Purchase Expositiont (a St. Louis-ban rendezett világkiállítást), ahol is már Annie Malone afrikai-amerikai hajápolási vállalkozó, milliomos és a Poro Company tulajdonosa termékeinek értékesítésével foglalkozott. 

A tanítvány túlnövi a mestert

Breedlove, vagyis akkor már mint Walker később Malone legnagyobb riválisává vált a hajápolási iparban. Sarah ugyanis nála fejlesztette tovább hajápolási ismereteit, és ekkor kezdte kifejleszteni saját termékcsaládját. 1905 júliusában, amikor 37 éves volt, Sarah és lánya a coloradói Denverbe költöztek, ahol továbbra is termékeket értékesített Malone-nak, és építgette saját hajápolási üzletágát. Annie Malone és Sarah végül összeveszett, mert Malone azzal vádolta Breedlove-ot, hogy ellopta a sok-sok éve használt receptjét, a vazelin és kén keverékét, ami jó hatással volt a sűrű, fekete haj ápolásában. Ekkoriban lépett az életébe Carl Joseph Walker, akihez 1906-ban hozzáment, és aki miatt Madam C. J. Walkerként lett ismert. A pár egyébként 1912-ben elvált, de a Madam C. J. Walker név maradt, és az amerikai történelem meghatározó nevévé vált.  Ekkoriban már független fodrászként és kozmetikai krémek kereskedőjeként hirdette magát, a Madam nevet is már üzleti megfontolásból kezdte használni a francia szépségipar úttörői után. Férje, aki egyben üzleti partnere is volt, a reklámozással és a promócióval kapcsolatban segítette az asszonyt, a feketéknek szánt lapok gyakorlatilag tele voltak Madam C. J. Walker hirdetésekkel.

Tehát nem a szerencse kellett a sikerhez, hanem a kort meghazudtoló, igen tudatos brandépítés és a hatékony reklámkampányok.

Sarah közben házról házra járva értékesítette termékeit, miközben arra tanította a fekete nőket, hogyan kell ápolni és formázni a hajukat. Módszere egyébként hajmosásból, speciális fésülködési technikából és a hajnövesztést serkentő, a hajat fényessé tevő és simító kenőcs alkalmazásából állt. 1908-ban szalont is nyitott, a Lelia College-t, ahol képzéseket is tartott.

Nemcsak saját maga anyagi függetlenségéért dolgozott: a fekete nők gazdasági függetlenségének érdekében tartotta a képzéseket, hogy a nála végzett fekete nők aztán elhelyezkedhessenek a Walker rendszerben, ami akkor már értékesítései ügynökök országos hálozatává nőtt.

A nála dolgozó nők olyan jutalékot kaptak, amelyből rendesen meg tudtak élni. Nemcsak ügynökei voltak nők, ahogy nőtt a birodalma (az értékesítési ügynökök képzésén túl gyárat, majd saját laboratóriumot is alapított), a vállalat vezetésében is egyre több nőt alkalmazott. Ahogy Sarah lánya idősebb lett, egyre inkább részt vett a családi üzletben, és végül 1913-ban meggyőzte anyját, hogy nyissanak egy szalont New York város Harlem negyedében, ami akkoriban már egyfajta afro-amerikai kulturális központtá vált. Ahogy telt az idő, már nemcsak Annie Malone volt a vetélytársa, de egyre többen léptek piacra hasonló termékekkel.

Mélyből a csúcsra

Karrierjének abszolút csúcsa 1911 és 1919 közé tehető, amikor is több ezer nőt foglalkoztatott. 1917-re már túl volt 20 ezer képzésen. Walker munkásságában nem maga a termék volt a zseniális, hanem az, hogy sok-sok évvel a reklámipar csúcsrajárása előtt értette meg a reklám és a márkaismeret előnyeit. Madam Walker nemcsak képezte és alkalmazta a nőket, de azt is megmutatta számukra, hogyan kell költségvetést készíteni, saját vállalkozásokat építeni, és arra ösztönözte őket, hogy váljanak pénzügyileg függetlenné. 1917-ben a Színesbőrű Nők Országos Szövetségének mintájára Walker állami és helyi klubokká kezdte szervezni értékesítési ügynökeit. Ennek eredményeként jött létre a Madame C. J. Walker ügynökök Országos Szépészeti és Jótékonysági Egyesülete. Első éves konferenciáját 1917-ben tartotta Philadelphiában, amelyen 200 résztvevő jött össze.

Több történész is úgy véli, hogy ez volt az első olyan konferencia, amelyen országos szinten vettek részt női vállalkozók, és ahol üzleti és kereskedelmi témák kerültek megvitatására.

A konferencia során Walker díjakat adott azoknak, akik a legtöbb terméket eladták, illetve akik a legtöbb új értékesítési ügynököt hozták be. Jutalmazta azokat is, akik közösségükben a legnagyobb mértékben hozzájárultak jótékonysági szervezetekhez. Sarah 1919-ben, 51 éves korában hunyt el veseelégtelenség miatt. Ekkor, kb. egymillió dolláros vagyonával ő volt a leggazdagabb fekete asszony az Egyesült Államokban. Halála egyébként nem állította meg birodalmának terjedését: az 1920-as évekre már az USA határain kívül is ismerték nevét, termékeit pedig Kubában, Jamaikában, Haitin, Panamában és Costa Ricán is használták. Halála utána Lánya, A‘Lelia Walker lett a Madam C. J. Walker gyár elnöke, emlett pedig művészek, különösek zenészek patrónusává vált.

Egy különleges életút öröksége

A Walker vállalat 1929-ben, a nagy gazdasági világálság idején kezdett hanyatlani, de ma is működik. Sőt, a weboldaluk szerint hamarosan újabb kollekcióval jönnek majd ki. Sarah Breedlove öröksége példa nélküli, hiszen már életében a két legsérülékenyebb réteg, a feketeék és a nők helyzetének javításáért dolgozott.  Különféle intézeteket és iskolákat támogatott, közösségeket szervezett. Miután New Yorkba költözött, egyre inkább involválódott a politikába is. Előadásokat tartott politikai, gazdasági és társadalmi kérdésekről a nagy hatalmú fekete intézmények által támogatott kongresszusokon. Barátai és társai között sok prominens személyiség volt, az asszony a művészeteket is támogatta. Az első világháború alatt Walker a Negro War Relief Kör vezetője volt, és a fekete hadsereg tisztjeinek edzőtáborának létrehozását szorgalmazta. 1917-ben belépett a Színesbőrű Emberek Előmozdításáért dolgozó szövetségbe (NAACP), amelynek lincselések elleni alapja számára több ezer dollárt adományozott halála előtt. Ezen kívül pedig csaknem 100 000 dollárt adományozott árvaházaknak, intézményeknek és magánszemélyeknek. Végrendeletében pedig meghagyta, hogy jövőbeli nettó nyereségének kétharmadát jótékonysági célokra fordítsák.