Adva van egy királylány és egy álruhás herceg, akik egyszer csak egymásra találnak, és csodák történnek velük. Simon Kornél mindenesetre így látja az életét az imádott nővel, immáron feleségével, és két gyönyörű kisfiával. Szegő András interjúja.
– Állítólag drága Tolnai Klárika mondta – ő már csak tudhatta –, hogy „a színpad nagy kerítő”…
– Nálam egy fokkal súlyosabb a helyzet, mert nekem elég volt egy ócska vidéki moziban egy kétforintos jegy, hogy beleszeressek Dorkába. Barátaimmal néztük az Érzékek iskolája című filmet, és ahogy megláttam Dorkát a vásznon, megbabonázott. Micsoda nő, istenem!
– És akkor?
– És akkor a világon semmi nem történt. Hogyan is történhetett volna? Ő már sztár volt, Európa-szerte ismert, ajnározott színésznő, én pedig egy névtelen színészecske… Éppen annyi eséllyel lehettem volna szerelmes akár Jennifer Lawrence-ba vagy Keira Knightley-ba is. Éltem az életemet, és olykor ábrándoztam róla.
– Mégis, egy szakmában voltatok, nem próbáltad valahogy keresni?
– Annál sokkal félszegebb és gátlásosabb voltam. Ott rajongtak sokan körülötte, amolyan nagyon nagymenők is, gondoltam, nem holmi magamfajta éhenkórászra vár. Aztán egyszer csak megtörtént a csoda. A Mafilm udvarán jártam, amikor megcsörrent a telefonom. A kitűnő rendező, Kőváry Kati (Gryllus Dorka édesanyja – a szerk.) hívott, hogy a Pinceszínházban készül megrendezni a Varsói melódia című kétszemélyes darabot, és arra gondolt, eljátszanám-e a férfi szerepét. Persze hogy elvállaltam, egyébként sem halmoztak el akkoriban ajánlatokkal, meg tudtam, hogy remek a darab, de azért flegmán megkérdeztem, ki is lenne a partnerem. Hát Gryllus Dorka! Nem tudom elmondani, mi minden kavargott bennem egy pillanat alatt. Nem volt kétségem, hogy halálosan bele fogok szeretni, ugyanakkor tisztában voltam vele, hogy ez ezer problémával is együtt járhat. Egyáltalán észre fog venni, vagy csak egyike leszek a tucatnyi színpadi partnerének? Vajon be tudok nála vágódni, fel tudom kelteni az érdeklődését? Meg aztán, egyáltalán, hogyan illeszthető össze az életünk, amikor ő befutott díva, ám én nem vagyok egy nagy szám, ő Berlinben él, tartós kapcsolatban, én itt, ugyancsak tartós kapcsolatban. És mi van, ha rögtön elküld a csudába? És mi van, ha kellemesen végigcsináljuk, aztán lekoptat, és marad egy szép emlék, mint egy hajdani fényes tavaszi sugallat? Nagyon zavarban voltam, talán Dorka is, mert összesen nem váltottunk ötven mondatot.