Élt egyszer egy kalandvágyó, szemfüles, minden lében kanál legény, akit úgy hívtak, Juan. Avagy Juan, a Bajkeverő. Történt egy szép májusi napon, épp május tizenkettedikén, hogy Juan a világot járva egy tengerpartra tévedt, ahol nagy tömegre lett figyelmes. Az emberek sírtak, zokogtak, jajveszékeltek. Juan rögtön kíváncsi lett, mi történhetett, és kérdezősködni kezdett. Hamar kiderült az igazság: a városnak minden évben pont ezen a napon oda kellett vetnie egy gyereket egy hatalmas cápának. A cápa azzal fenyegette őket, hogy ha nem teszik, kiárasztja a tengert, és egyetlen hatalmas hullámmal elmossa az egész országot. Így aztán, mit volt mit tenni, minden évben kisorsolták, kit fognak megetetni a cápával.
– Na, hagyjátok a sorsolást, én önként jelentkezem! – mondta erre Juan. Mindenki azt hitte, megbolondult a fiú, hogy maga menne a cápa torkába, de nem ellenkeztek. Juan csak egy vasrudat kért, és egy kést. Ezekkel felfegyverkezve kiállt a tenger szélére, és várta, hogy jöjjön a rettenetes cápa.