Világéletében optimista volt, olyan ember, akit dühített, ha mások a poharat félig üresnek látják – legalábbis erről mesélt egy 1994-es interjúban. Talán ez az optimizmusa segítette a szegényebb családból származó modenai pék fiát abban, hogy korszakos művésszé váljon, és meg se álljon a világhírig.
A nagy áttörést 1972-ben egy Donizetti-műben, Az ezred lánya című operában előadott ária hozta el neki, amiben egymás után kilencszer énekelte ki a magas „C”-t – tizenhétszer tapsolta vissza a közönség. A világ leghíresebb koncerttermeinek ajtói nyíltak meg ezt követően előtte, 1990-ben pedig egyik legnagyobb riválisával, Plácido Domingóval és a hozzájuk csatlakozó José Carrerasszal társulva elindították a Három tenor formációt. Munkásságukkal szélesebb tömegek számára tették elérhetővé és szerethetővé az opera műfaját – ehhez pedig nagyban hozzájárult az is, hogy Pavarotti közkedvelt médiaszemélyiséggé nőtte ki magát. Hangja 2007. szeptember 6-án némult el, dalait azonban örökül hagyta az utókor számára.
La Donna È Mobile
‘O sole mio
Nessun Dorma
Caruso
Ave Maria
Nyitókép: Archív