December végi premierje óta kirobbanthatatlan a legnézettebb tartalmak közül A Bridgerton család, a Netflix új sorozata. A Bridgerton családot a streamingszolgáltató statisztikái szerint a premier utáni négy hétben 63 millióan nézték meg világszerte, de messze még a vége: a magyarországi toplistát jelenleg is vezeti, vagyis most is sokan nézik a sorozatot. De nemcsak kirobbanó sikere miatt került az érdeklődés középpontjába, hanem azért is, mert rögtön vitákat gerjesztett. A Bridgerton család a 19.század elején játszódik az angol arisztokrácia köreiben, de a szereplők jelentős része színes bőrű. Ezzel kapcsolatban merült fel, hogy nem ment-e a politikai korrektség a történelmi hűség rovására. Szerintünk nem igazán, mert A Bridgerton család más szempontból sem törekszik a történelmi hűségre, valami egészen mást szeretne nyújtani a nézőinek.

A történet szerint, amely Julia Quinn nyolcrészes, rendkívül sikeres regénysorozatán alapul, III. György király uralkodásának utolsó éveiben járunk, egészen pontosan 1813-ban. Indul a báli szezon, ahol az angol arisztokrata családok bemutatják eladósorba került lányaikat, akik igyekeznek minél jobb partit csinálni. Ez persze mindenkinek mást jelent, van, aki magasra tör és előkelő társat szerete, míg mások szerelmi házasságról álmodoznak. 

Nem volt cél mélyre menni

A Bridgerton család legidősebb lányának, Daphne-nak (Phoebe Dynevor) nem indul egyszerűen a szezon, mert hiába kiáltotta ki őt Sarolta királynő a legvonzóbb első bálozónak, bátyja (Jonathan Bailey) szigora a lehetséges kérőkkel és egy gonosz pletyka elriasztotta az udvarlóit. A kiutat a méltatlan helyzetből bátyja barátja, Hastings hercege (Regé-Jean Page) jelenti, akivel különös egyezséget köt. Vonzalmat színlelnek egymás iránt, amivel a nősülni egyáltalán nem szándékozó herceg le tudja vakarni magáról az előkelő frigyre vágyó lányokat, Daphne pedig újra kapós lesz, hiszen egy herceg udvarol neki. 

A Bridgerton család aztán az egyezség körüli bonyodalmakat részletezi nyolc részen keresztül, sok mindenben emlékeztetve, sőt utalgatva Jane Austen munkáira.

Akárcsak Austen könyveiben, itt is előkelő urak és hölgyek esnek szerelembe, pletykálnak, ármánykodnak. Ugyanakkor a sorozat nélkülözi Austen szellemességét, itt minden és mindenki sokkal egyszerűbb, mint az ő könyveiben. De A Bridgerton családnak valószínűleg nem is volt célja túl mélyre menni. Ez a sorozat minden egyes képkockájával, minden mondatával azt üzeni, hogy ez egy álomvilág, messze nem a 19. századi Anglia hiteles megidézése.

Menekülés a giccstengerbe

A sorozat kiállítása szemkápráztatóan színes, túldíszített, ragyogó. A szereplők nagyrészt bálokon múlatják az időt, ennek megfelelően minden jelenetben új estélyi ruhákban pompáznak, és minden egyes bál más tematika, más színvilág köré épül. Így már az leköti (az erre fogékony) nézőket, hogy a ruhákat, sminkeket, ékszereket, szobabelsőket tanulmányozza. Ezekben pedig egyszerre köszön vissza a jelen és az adott korszak ízlése. Akárcsak a sorozat zenéjében: a szereplők nem egyszer táncolnak Ariana Grande vagy más ma népszerű előadó számainak átirataira. 

A Bridgerton család vállaltan kiszolgálja a mai közízlést, a karakterei természetesen nagyon csinosak (kivéve a rosszakat, ők csúnyák), mégpedig szigorúan a 2020-as sztenderdek szerint.

“Gyertek, ne gondoljatok a járványra, a gazdasági helyzetre, az egész borzasztó évre mögöttünk. Felejtsétek el egy órára, és gyönyörködjetek abban, amit elétek tárunk” – ez a sorozat vállalása, amit teljesít is.

Rengeteg jelenetben vannak díszes sütemények az asztalon, a szereplők kifejezetten sok édességet esznek, nyilván nem véletlenül. 

A női gyönyör központi kérdés

Éppen ezért teljesen felesleges bármilyen történelmi hűséget számon kérni rajta, legyen szó a fekete szereplőkről vagy a szegények kifejezetten röhejes bemutatásáról. György király beleszeretett Saroltába, feleségül vette, és mivel ő fekete, az arisztokraták közé is bekerülhettek a feketék. Ezzel indokolják a sorozatban a szereposztást, ami azért izgalmas, mert Saroltáról valóban voltak olyan pletykák, hogy lehettek a felmenői között feketék, de ő nyilvánvalóan nem volt színes bőrű. 

A Bridgerton család amúgy messze nem az első film vagy sorozat, amelyik fekete szereplőket tesz egy olyan kor arisztokratái közé, amikor nem lehettek ott.

 Kenneth Branagh 1993-as Shakespeare adaptációjában, a Sok hűhó semmiértben Denzel Washingtonra osztotta Don Pedro szerepét, mert népszerű és jó színésznek tartotta, amit fontosabbnak ítélt, mint a bőrszínt. De hogy egy másik, mostani sorozatot is említsünk, az HBO-n futó Nagy Katalinban is hemzsegnek a színes bőrű szereplők az orosz cári udvarban.

Ugyanígy kezeli a sorozat a nők szerepének és a női szexualitásnak a kérdését is. A nagy férjvadászat közben a hagyományos nemi szerepek némileg (de azért nem nagyon) megkérdőjeleződnek, a nő öröme, a női gyönyör pedig kifejezetten központi kérdés. Ez a kort kicsit is ismerve legalább annyira valószínűtlen, mint az, hogy Hastings hercege egy fekete férfi. De A Bridgerton család világába belefér, hogy egy fekete herceg felhívja a saját testének megismerése és maszturbálás fontosságára egy angol arisztokrata lány figyelmét.