Kérem vissza a régi Amerikát! Azt, ahol a választások végén a vesztes felhívja a győztest, azt üzenve ezzel, hogy az ügy, amelyért mindketten versengtek – a legfontosabb. Az elmúlt időszak döbbenetes eseményei túlmutatnak a szereplőkön és azok karakterén vagy politikai szerepvállalásán, és a demokráciát veszélyeztetik. Annak ugyanis nem a szabad választás, a fékek és ellensúlyok az alapjai, hanem a tájékozódásra mindig kész és képes, ahhoz idővel és józan ésszel rendelkező szavazó. Aki egzisztenciát épít, dolgozik, iparkodik, önmagával együtt gyarapítja hazáját.
Amerikai társadalomtudósok régóta kongatják a vészharangot, hogy aggasztóan nő azok száma, akik ettől az idoltól igencsak távol esnek. Márpedig aki kiszolgáltatott, az könnyen válik (tehető) indulatossá, mert valakin le akarja verni élete kudarcát. Az ilyen embernek nincs ideje, módja, tudása sem ahhoz, hogy tájékozódjon, így ideális vevője az összeesküvés-elméleteknek, neki festik az ellenségképet, az ő világából tüntethetőek el a színek, hogy minden fekete vagy fehér legyen. Amit az egyik oldal mond, az fehér, a másiktól mindent feketének lát.
Szögezzük le, hogy a dolgok ritkán feketék vagy fehérek, és tegyük hozzá, hogy emiatt a véleményalkotás fárasztó, sok energiát igénylő folyamat. Vannak szempontok innen és onnan, van az értékrendszerünk, amely szintén változik életünk során, még akkor is, ha nem dobjuk ki alapelveinket drámai életesemények hatására. Egyszerűen változunk, jó esetben nyitottabbá és megértőbbé válunk a tapasztalatok által. Az sem ritka, hogy valamiről egyszerűen nem tudunk dönteni, úgymond függőben kell hagynunk. Szerintem mindenki elismeri, hogy ez sokkal fáradságosabb, mint beállni egy táborba, és felvenni az ott használt szemüveget, elfogadni a törzsi ítéletet: amit ő mond, az jó, amit a másik, az rossz, sőt veszélyes, sőt harcolni kell ellene. Így fordul elő, hogy két ember ugyanabban az eseményben tényleg kétféle dolgot lát. Szöges ellentéteket.
Az a szomorú helyzet, hogy itt tartunk most. Ebből kiemelni a fejet sokaknak lehetetlen, biztonságosabb a nyájban, vagyis a törzsben maradni. Egy ilyen törzs ráadásul komfortosan be van rendezve: van benne hírműsor, sztár, kultúrprogramok, egy komplett valóság, azt sugallva, hogy ilyen lehetne az egész is. De ilyen sosem lesz. Sem Amerikában, sem másutt. Éljenek a színek!
Ez a cikk mindenki számára olvasható, ugyanakkor a nőklapja.hu több tartalma csak előfizetéssel érhető el. Ha regisztrálsz, öt cikket elolvashatsz fizetés nélkül. Ha tetszett az írásunk, regisztrálj, hogy az előfizetői tartalmainkhoz is hozzáférj.
