Az elegáns belvárosi ügyvédi irodába tekergőző csigalépcsősor visz felfelé. Egy tárgyalóban ülünk le beszélgetni Légrádi Gergellyel, aki író és ügyvéd egyszerre. Az ablak a Ferenciek terére néz, az arcunkon maszk, de legalább személyesen találkozunk, manapság már ez is öröm. Kíváncsi vagyok, vajon ügyvédnek vagy inkább írónak tartja-e önmagát, melyiket mondja majd, és meglepődöm, mert nem ezeket említi elsőnek.
– Hogyan mutatná be önmagát? Kivel ülök szemben, az ügyvéddel vagy az íróval?
– Elsősorban háromgyerekes családapa vagyok, ez a legfontosabb és a legmeghatározóbb az életemben. Emellett azt mondanám, író, gondolkodó, figyelő ember. Van egy igazán izgalmas alapszakmám, az ügyvédi hivatás, és emellett közel húsz éve külsős oktatóként tanítok az ELTE jogi karán. Szerelmem a színház, elég sokat kavarogtam e világ körül, és mostanában az eSzínház keretében gyakran dolgozom ilyen jellegű projekteken.
– Akkor még bonyolultabb a helyzet, mint gondoltam. Most melyik feladat, munka van elöl?
– A járvány és a korlátozások miatt leginkább a színház. A Magyar Színházakért Alapítványnak már a pandémia előtt az volt az egyik legfontosabb célkitűzése, hogy színházi előadásokat örökítsen meg, hogy azokat is ugyanúgy lehessen nézni a világ bármely tájáról ki-ki otthonában, ahogyan filmeket vagy sorozatokat. Tavasszal elindultak a technikai előkészítő munkálatok, és mostanra működő rendszerré vált, így ezekben a hónapokban a streamelés az egyetlen módja, hogy az előadás eljusson a közönséghez.
– Önnek mi a feladata ebben?
– Irányítom a munkát, így együtt dolgozom a fejlesztőkkel, az ügyfélszolgálattal, a marketingért és kommunikációért felelős kollégáimmal, tárgyalok a színházakkal, és igyekszem előre gondolkodni és tervezni, legalább néhány hónapra.
