Hirtelen a semmiből érkezik, fojtogat, letaglóz, halálfélelemmel tölt el. Gyakran remegés, fuldoklás, hányinger vagy épp izzadás kíséri. Akkor és ott lehetetlen nemet mondani rá, ám szerencsére idővel és hosszas terápiával leküzdhető a szorongás és a pánik. Hogyan? Erre Anna történetén keresztül Sándor Heléna kereste a válaszokat.

Baleset, válás, szerettünk halála, kirúgás, nemi erőszak vagy épp egy vírus okozta karantén is komoly lelki problémákat generálhat. Mindenkinek másképp érkezik el az a pillanat, ami kiváltja a szorongást, a pánikrohamokat. De kerüljük a gondolatot, hogy ez velünk is előfordulhat, egyrészt mert nem mindenkit fenyeget a test efféle reakciója, másrészt úgysem lehet rá felkészülni. Ha meg kialakult, kezelhető, együtt lehet élni vele.

Csorbát szenvedett bizalom 

Anna épp edzésre igyekezett, amikor egy részeg sofőr nem állt meg a stoptáblánál, sőt még gázt is adott, megelőzte az előtte lévő, szabályosan várakozó autót, majd a lány kocsijának hajtott.
„Csak a hatalmas csattanásra emlékszem, mert utána elvesztettem az eszméletemet. Mikor magamhoz tértem, hirtelen nem tudtam, hol vagyok – meséli Anna –, füst és leeresztett légzsákok vettek körül. Egy házba csapódtam az autómmal. Szerencsére az adrenalin hatására tudatosult bennem, hogy menekülnöm kell, mert bármikor felrobbanhat a kocsim. De nem tudtam kikapcsolni a biztonsági övet, és annyira összetört az autóm, hogy kiszállni is képtelen voltam. A tűzoltók és a rendőrök segítettek. Félelmetes volt, ahogy kiabáltak: »Vigyázz, robbanhat, menekülj!«, és rohantak a slaggal az autómhoz, de szerencsére időben érkeztek. Aztán a rendőrök ellátták a sebeimet, felmérték, tudatomnál vagyok-e, és tájékoztattak, mi vár még rám. Állkapocsrepedéssel, zúzódásokkal, láb- és kézsérülésekkel, kitört foggal, sokkos állapotban a szüleim vittek be a kórházba. Ez az esemény megerősítette bennem azt, hogy nem szabad az emberekben bíznom, bármikor érhet nagyobb baj egy figyelmetlenségből fakadóan is. Az életembe visszatértem, de a bizalmatlanságot a mai napig nem tudtam legyőzni, a szorongásom legtöbb esetben, három évvel a baleset után is ebből fakad.”

Amikor szakemberre van szükség 

Anna az esetet követően úgy élt, akár egy robot. Folyton hányingere volt, két hét alatt nyolc kilót fogyott, a ruháiban fuldokolt, és félt elaludni, mert éjjelente azt álmodta, hogy meghal. Vezetés közben minden egyes kereszteződésnél leizzadt és remegés fogta el. A szirénahangtól és a csattanásoktól heves szívdobogás tört rá, és három pánikrohama is volt.
„A kötelező programokon kívül ki sem mozdultam otthonról – folytatja Anna. – Zárt helyen, tömegben rettegtem, ahogy attól is, hogy a lépcsőn elesek, és újra balesetet szenvedek. Hetek kellettek hozzá, hogy bevalljam magamnak, nagy baj van, egyedül nem tudom megoldani a problémámat. Ekkor kerestem fel egy pszichológust.” 

A terápia lépései 

Mindenki azt mondogatta Annának: „Pár karcolással megúsztad, örülj, hogy élsz! Minek neked pszichológus?” Valóban örült, hogy kisebb testi sérülésekkel megúszta, de azt, hogy lelkileg ez mennyire meggyötörte, milyen tünetei voltak, nem mondta el senkinek.

„Ültem Dénessel szemben a kis karosszékben az első alkalommal, és gépiesen ledaráltam, mi történt – avat be Anna. – Már megvolt a sablon, hiszen a kihallgatásokon és az ügyintézés során ezerszer el kellett mondanom. Ilyenkor mindig zokogtam. Érdekes, Dénesnél már nem. Faarccal taglaltam az eseményeket. A szakember pontosan látta, hogy elzártam az érzelmeimet, védekező állásba helyezkedtem.”
Kilométer hosszú tesztek, Rorschach-tintafoltteszt, mandalafestés, meditáció, kognitív viselkedésterápia, autogén tréning színesítette a kezelést. De leginkább kötetlen, kedves, tartalmas beszélgetések formájában zajlott a terápia. A gyógyszeres gyógyulás is szóba került, de Anna kizárta, attól félt, az gátolja az ítélőképességét.
„Előfordult párszor, hogy azt éreztem, feleslegesen fordultam szakemberhez, mert nem történt semmi, csak úgy dumáltunk, mint régi ismerősök. Aztán hetekkel később mindig összeállt a kép, hogy miről, miért esett szó egy-egy beszélgetés során, és mi volt annak a jelentősége – vallja be Anna. – Ilyen volt a párkapcsolat. Engem ez érdekelt akkoriban a legkevésbé, nem értettem, miért kell erről beszélni. Ma már tudom, mivel a testem és a lelkem két külön egységként működött, az egyensúly helyreállítása miatt fontos volt, hogy az emberi kapcsolataimra is fókuszáljak, ne csak a saját védelmemre. Mert inkább nem találkoztam senkivel, nehogy csalódás érjen, és ne is tudja meg senki, milyen problémáim vannak.”

Érzések és érintések sikere 

A szakember mindig nagyon pontosan elmagyarázta Annának, hogy milyen testi reakciók zajlanak benne, hogyan reagál az agya a történtekre, ami magyarázatot adott a viselkedésére. Megértette, hogy csak védekezik a teste, fel kell oldódnia.
„Olyan házi feladatokat kaptam, amiket egyszerűen meg tudtam csinálni. Például egyek finomságokat, élvezzem az ízeket, az illatokat, álljak sokáig a kellemes zuhany alatt, járjak masszázsra, illetve sportoljak, mindegy, mit és mennyi ideig, de mozogjak. Ez volt a legnehezebb, hiszen futás közben is csak az járt a fejemben, biztos kitöröm a lábam – árulja el Anna. – A meditáció is visszatérő eleme volt a terápiának, ami nem tartozott a kedvenceim közé, ezért Dénes nem is erőltette. Kardok zártak össze előttem, és szörnyeket láttam, ettől zaklatott lettem, és nem tudtam beleengedni magam a gyakorlatba. Aztán megismerkedtem egy férfival, aki pont annyit volt mellettem, ami nekem belefért. Soha nem kért számon, akkor sem, ha hetekig nem akartam találkozni vele. Ha pedig együtt voltunk, úgy éreztem, mellette nem eshet bajom, sokat simogatott, kényeztetett. Az érintésnek, az ölelésnek hatalmas szerepe van a szorongás feloldásában. Végre kezdett minden a helyére billenni.”

Kegyetlen diagnózis 

Annát az igazságügyi orvosszakértő vizsgálata érintette a legérzékenyebben, pedig a terapeutája felkészítette: az érzéseit is „látni” próbálja majd a szakember. „Úgy éreztem, a doktornő darabokra szedte a lelkem – emlékszik vissza Anna. – Ám utólag látom, ettől újabb lendületet kaptam a terápiámhoz, ugyanis, bár kegyetlen módon, szembesített a diagnózissal: poszttraumás stresszben szenvedek, és szorongó alkat vagyok, mégis erőt adott a továbblépéshez.” A szakértő egy évvel a baleset után hatvan százalékban gyógyultnak minősítette Annát, de azt javasolta, folytassa és vegye komolyan a terápiát.
„Igaza volt. Bármilyen problémával is kezdünk egy terápiába, csak akkor érhetünk el eredményeket, ha keményen dolgozunk magunkon. Nekem két és fél év volt, de megérte. A karantén újra előhívta bennem a félelmeket, rémálmok, gyomorgörcs keserítette meg a napjaimat, viszont már két nap elég volt ahhoz, hogy a tanult technikákat alkalmazva felülkerekedjek a szorongásomon, és a céljaimra fókuszáljak.” 

Készenléti állapotra kapcsolva

„Amikor az alkalmazkodás megküzdést igényel, a szervezetünk »bevetésre« kész állapotba kerül. A testünk energiát szabadít fel, az érzékelésünk, figyelmünk kiélesedik, fokozódik – mondja a szakpszichológus. – Ez a készenléti állapot biztosíthatja a nagyobb teljesítményt, ahogy cselekvésre kerül sor. Ám ha a cselekvés elmarad, a magasabb munkafeszültséget már negatív állapotként zaklatottságnak, szorongásnak éljük meg. Ám nemcsak a jelenbeli problémák válthatnak ki készültségi állapotot, hanem a jelen néhány múlttal analóg ingereleme is aktiválhat múltbéli küzdelmeket, traumákat. A tudatunk pedig tervez, jövőt jósol, és eközben lehetséges jövőbeli problémákat állíthat az észlelés fókuszába. A cselekvéses megküzdés mindkét esetben lehetetlen, és ilyenkor a magasabb munkafeszültség már rontja a tényleges jelenben zajló hétköznapi alkalmazkodást, csökkenti a teljesítményt, rombolja az életminőséget és az egészséget.”

Főszerepben a segítő 

Sokan azt gondolják, hogy egy ilyen terápia olyan, mint a filmekben: ledobjuk magunkat a kanapéra, és csak mondjuk, a pszichológus pedig bólogat. Ám a skála igen széles, rengeteg módszer segíti a szakértőket a szorongás kezelésében.
„A terápia során Anna esetében párhuzamosan zajlott a baleset, a halálközeli traumaélmény kapcsán megingott világkép, az énélmény és értékrend kognitív és érzelmi feldolgozása – ismerteti Kovács Dénes klinikai szakpszichológus. – A szorongásos tünetek kezelése kapcsán is a közvetlen feladat a szenvedés enyhítése. Ilyenkor a túlfeszültség önálló csökkentése, illetve produktív cselekvésbe fordítása, azaz irányítása a cél, ezen keresztül az önmagunk és életünk feletti kontrollélmény visszaállítása. Elsősorban a passzív és aktív relaxációs és önkontroll-tevékenységeket (például sport, jóga, tánc, meditáció, művészeti aktivitás, masszázs stb.) emeljük vissza a hétköznapi életvitelbe, szükség esetén biokémiai támogatás (gyógyszerek, célzott táplálékkiegészítők, természetgyógyászat stb.) mellett. Egyidejűleg elkezdjük a szorongás kognitív és érzelmi mintázatának feldolgozását, itt a kognitív, a relaxációs szimbólum- és művészetterápiák széles eszköztárát alkalmazzuk. Amikor a megküzdési folyamat hosszan elnyúlik, fontos szerepet kap az újdonságtanulás, a még nem ismert sport, művészet, nyelv, szakma elsajátítása.”

Illusztráció: Getty Images Hungary

Szeretnéd megtudni, milyen edzésforma illik hozzád? Töltsd ki tesztünket és nyerj!