Dutyiba a turistákkal! – Börtönmúzeumok a nagyvilágban

A kíváncsiság és az üzlet érdekes kombinációi a börtönmúzeumok. Ki hinné, hogy szép számban vannak turisták, akik fizetnek azért, hogy megnézzék, hol és hogyan sínylődtek hajdanán fogságba vetett embertársaink, bűnös és ártatlan lelkek egyaránt.

A turisták kíváncsisága azonban érthető, hiszen a börtönök sokat elmondanak az adott kor erkölcseiről, jogviszonyairól, a bűn gyakran változó fogalmáról és a hatalom természetéről.

If vára: Itt szenvedett Monte Cristo

Képzelet és valóság: mindkettő jelen van Monte Cristo grófjának történetében. Edmond Dantès idősebb Alexandre Dumas regényében tizennégy évig raboskodik If várában ártatlanul. Cselszövések sorozata juttatja szegényt a sziget várbörtönének legmélyére, ahol az ugyancsak ártatlan cellatárs, Faria abbé bogozza ki számára az igazságot, a szerelmi megszállottságból és a politika visszataszító játszmáiból összerakott csapdát. A romantikus regény és a belőle készült filmfeldolgozások minden fordulatát most nem meséljük el, már csak azért sem, mert a kedves olvasó alighanem ismeri a börtönből hihetetlen módon szabaduló, utóbb minden ellenségén bosszút álló gróf sztoriját.
Az If szigetén álló erődítményt I. Ferenc francia király építtette a 16. század elején, sokáig védelmi feladatokat látott el, majd 1580-tól börtönként szolgált a lakatlan szigeten, és híven tükrözte a társadalmi tagozódást: az alsó, ablaktalan, dohos lyukakban helyezték el a szegényeket, míg a gazdagok privát, ablakos és kandallós cellát kaptak. A legérdekesebb fogolysors a valóságban is létező Faria abbéé: a rejtélyes életű papot ismeretlen okból 1797-ben tartóztatták le, állítólag börtönében lett a hipnózis avatott mestere. Hogy hogyan szökött meg, senki sem tudja, de 1811-ben már Párizsban, a legmagasabb körökben tűnt fel. Nem csoda, hogy története megragadta Dumas figyelmét, aki aztán 1844-ben meg jelent regényében képzeletben tovább szőtte a históriát.
If börtönét 1890-ben nyitották meg a látogatók előtt, akik Marseille-ből hajón érkezhetnek, és akár az éjszakát is a cellák fapriccsein tölthetik. Az ajtók felett megőrződtek a hajdani börtönlakók nevei, sőt jókora ásott lyukak tanúskodnak reménytelen szökési kísérletekről.

Tourists walking toward officer's club in Alcatraz penitentiary, San Francisco, California, USA - Nők Lapja

If vára fenyegetően magasodik a Földközi-tengerben (az előző oldalon) Turisták az Alcatraz udvarán (ezen az oldalon)

Alcatraz börtönsziget: Ahonnan nem lehetett megszökni

Olyan közel van San Franciscóhoz Alcatraz, a legendás börtönsziget, hogy a cellákba állítólag a nagyváros minden zaja beszűrődött. 1853-ban világítótoronynak épült, majd katonai erődítmény lett, ma múzeum, és 1986 óta nemzeti emlékhely. 1934 és 1963 között börtönként működött, a világ legnagyobb biztonságú fegyintézeteként emlegették, innen állítólag senki sem tudott megszökni, pedig itt töltötték büntetésüket a két világháború között a legnagyobb gengszterek, például Al Capone. A popkultúrában A sziklaként emlegetett intézmény spanyol neve pelikánt jelent.
A spanyol fennhatóság alól az Egyesült Államokhoz került terület urai rájöttek, hogy a sziget földrajzi adottságai révén ideális fegyház lehet, 1934. január 1-jén hivatalosan is börtönné avatták. Mi tagadás, szükség volt rá: a két világháború közötti gengsztervilágban, amikor is a szesz- és fegyvercsempész bandáké volt a hatalom, a hatóságok olyan, kellő elrettentő erővel bíró börtönt akartak létrehozni, amely a szökésnek még a gondolatát is felesleggé teszi. Ennek jegyében a cellákba bevezették a villanyt, megerősítették a rácsokat, körbebetonozták a csatornákat, a közös ebédlő mennyezetébe könnygázkibocsátó szerkezeteket telepítettek, a folyosók végére pedig kisebb géppisztolytárolókat építettek, hogy az őrök a lázadás legkisebb jelére fegyverhez juthassanak. Mégis voltak rabok, akik újra és újra megpróbálkoztak a szökéssel. A leghíresebb eset Frank Morris nevéhez fűződik. Bár a hatóságok tagadják a szökési kísérlet sikerességét, tény, ami tény: Morrisnak és két rabtársának sikerült kiásnia magát a betonból. A tetőn keresztül, majd az ereszcsatornán leereszkedve eljutottak az óceánhoz, lopott esőkabátokból még valami tutajszerűséget is összeeszkábáltak. Azt viszont nem tudjuk, partot értek-e, hiszen soha senki nem hallott róluk újra, a hivatalos verzió szerint a tengerbe vesztek, lehet, hogy cápák végeztek velük.
Alcatraz bezárását 1963-ban az akkori főügyész, Robert Kennedy rendelte el, a börtön legendája azonban még ma is él. Frank Morris szökését 1979-ben Clint Eastwood főszereplésével filmre is vitték, a Szökés Alcatrazból érdekessége, hogy legtöbb jelenetét az eredeti helyszínen forgatták.

A londoni Towerben sok történelmi híresség raboskodott

A londoni Tower: Boleyn Anna utolsó lakhelye

A legendák szerint a rómaiak építették, és az építkezésnél használt meszet vadállatok és szerencsétlen gladiátorok vérével oltották, ami persze csak mendemonda. Borzongani így is lehet, hiszen a Towerben bizony több kivégzés is történt. VIII. Henrik nagy előszeretettel itt fejeztette le hitveseit, 1536-ban Boleyn Annát és 1542-ben Howard Katalint. Bár a Tower 1855-ben hivatalosan megszűnt börtön lenni, később is raboskodtak itt hírhedt foglyok, az utolsó itt kivégzett személy például egy második világháborús német kém volt. Legendás történet a náci Rudolf Hessé, aki 1941 májusában nagy titokban Angliába repült, szándéka szerint valószínűleg közvetíteni akart a britek és a németek között. Amikor Churchillt értesítették Hess földet éréséről, a miniszterelnök Hitler helyettesét hirtelenjében néhány napra a Towerbe csukatta, így lett Rudolf Hess a Tower utolsó nevezetes foglya.

A dublini Kilmainham Gaol: A pokol hetedik köre

„Amennyiben távozni szeretnének, bármikor nyugodtan megtehetik” – ezzel a ironikus felhanggal indul a dublini börtönmúzeumban az idegenvezetés. Az 1796-ban épült, 1924-ig börtönként működő Kilmainham Gaol 1966-ban lett múzeum: az ír történelem megannyi szívszorító eseménye elevenedik meg szürke falai között. A nagy éhínség idején mégis jobb volt itt bent lenni, mint kint, hiszen a börtönben valami kevés élelmet legalább kaptak a rabok, kint azonban nemegyszer az éhhalál várt rájuk. Ötéves gyerekeket is bezártak ide, ha kenyérlopáson érték őket, mellettük a szabadságért, az ír függetlenségért harcoló hazafiak, esetleg a betevő falatért testüket áruló prostituáltak fagyoskodtak itt együtt. A fűtést és világítást egy szál gyertya szolgáltatta, vécé nem volt, egy fakübli állt a foglyok rendelkezésére. A néhány négyzetméteres cellákba több embert is bezsúfoltak, az ablakokon nem volt üveg, a nedves levegő csontig hatolt.

Fogolyihlet

Felsorolni sem lehet, hány mű született börtönökről. Puccini Toscáját a római Angyalvár ihlette, ahol a valóságban is raboskodott Giordano Bruno és Benvenuto Cellini. Önéletrajzi elemekből íródott a Pillangó, Henri Charrière igaz története. A szerzőnek sikerült megszöknie a Francia Guyana-i Ördög-szigeten található büntetőtelepről, ahol egy ideig az ártatlanul elítélt Dreyfuss kapitányt is őrizték. Kazinczy Ferenc Fogságom naplója című művében örökítette meg a brünni, kufsteini és munkácsi börtönökben töltött 2387 napot. És akkor még nem említettük Casanovát, aki a velencei Ólombörtönben, a Sóhajok hídja mellett raboskodott, és csak tizenöt hónap elteltével tudott megszökni.

1840-ben tűz ütött ki az épületben, az ezután elkészült szárnyat már tágasabbra építették, hatalmas tere ma is lenyűgöző, az őrök innen ráláttak a 96 cella minden ajtajára. Nem véletlenül vált ez a rész a börtönfilmek készítőinek kedvenc helyszínévé: nemcsak Az olasz meló egyes jeleneteit vették itt fel, hanem itt forgatták a U2 híres Celebration című klipjét is. A túra nagy érdeme, hogy sokat megtudhatunk a börtönbe zártak személyes sorsáról. Különösen megható Joseph Plunkett és Grace Gilford története, akik a börtön kápolnájában kötöttek házasságot, néhány órával a férfi kivégzése előtt. A költő és forradalmár Plunkett csak egy volt azok közül, akiket a börtön kivégzőhelyén akasztottak fel az 1916-os, nagy húsvéti függetlenségi felkelés leverése után.

A dublini Kilmainham Gaolban a U2 is forgatott klipet

Fotó: Getty Images

Szeretnéd megtudni, milyen edzésforma illik hozzád? Töltsd ki tesztünket és nyerj!

Kövesd a Nők Lapját

Dutyiba a turistákkal! – Börtönmúzeumok a nagyvilágban

If vára: Itt szenvedett Monte Cristo

Alcatraz börtönsziget: Ahonnan nem lehetett megszökni

A londoni Tower: Boleyn Anna utolsó lakhelye

A dublini Kilmainham Gaol: A pokol hetedik köre

Egy mítosz magánélete: Brigitte Bardot – 3. rész

Így lehet jó kapcsolata egy gyereknek a mostohájával – Vekerdy Tamás tanácsai

Hála és hálátlanság – Herner Dorka pszichológus írása

Témáink

Kövesd a Nők Lapját

Legfrissebb

Legkedveltebb

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Dutyiba a turistákkal! – Börtönmúzeumok a nagyvilágban

If vára: Itt szenvedett Monte Cristo

Alcatraz börtönsziget: Ahonnan nem lehetett megszökni

A londoni Tower: Boleyn Anna utolsó lakhelye

A dublini Kilmainham Gaol: A pokol hetedik köre

Hírlevél feliratkozás

Egy mítosz magánélete: Brigitte Bardot – 3. rész

Így lehet jó kapcsolata egy gyereknek a mostohájával – Vekerdy Tamás tanácsai

Hála és hálátlanság – Herner Dorka pszichológus írása

Kövesd a Nők Lapját!

Iratkozz fel hírlevelünkre!