Tényleg a hajszín alapján ítéljük meg az embereket a 21. században? Mind ismerjük a sztereotípiákat: van a buta szőke, az unalmas barna, az egzotikus fekete és a dögös vörös. De honnan erednek ezek az előítéletek? Fodor Marcsi írása.
Amikor az ember levesz egy doboz hajfestéket a polcról (márpedig a nők 85%-a festi a haját), nem gondol rá, hogyan hat majd az új hajszín a karrierjére, a fizetésére, a népszerűségére vagy akár a szexuális életére. Pedig a kutatások azt bizonyítják, amikor megváltoztatjuk a hajszínünket, megváltozik az is, amit gondolnak rólunk az emberek, és ennek egészen döbbenetes következményei lehetnek. Ha például valaki szőkére festi a haját, hirtelen azt tapasztalhatja, többen kezdenek el beszélgetni vele a buszon, villamoson vagy akár csak a munkahelyén, miközben kávét tölt az automatából, mert a szőke nők nyitottabbnak és kedvesebbnek tűnnek, mint más hajszínű emberek. A pincérnők átlagosan majd 10%-kal több borravalót kapnak szőkeként, mint barnaként, és egy szőke lányhoz ötször többen mennek oda egy bárban, hogy leszólítsák, mint egy vöröshöz.
Ám egyéb munkahelyen a szőkeség kifejezetten hátrányos lehet. A barna hajú jelentkezőknek kétszer akkora az esélyük egy munkára, ha megbízható és pontos dolgozóra van szükség, és a cégvezetők között is kevés a szőke nők száma, mert a tapasztalatok szerint a szőkéket a férfiak által uralt üzleti világban nem veszik komolyan. „A sztereotípiák gyakran sértők és bántók, de fontos szerepük volt az emberiség története során – magyarázza Hacsek Zsófia kulturális antropológus. – A tömegkommunikáció korában már nehéz elképzelni, de annak idején akár a túlélés záloga is lehetett, hogy a kisebb csoportokban élő emberek hamar felismerjék a »közülük valót«. A hajnak ebben kitüntetett szerepe van, hiszen ez az első, amit meglátunk az emberen, és ez rögtön egy olyan kulcsot ad a kezünkbe, amivel osztályozni tudjuk azt, akivel találkozunk. Ha hozzánk hasonló külsejű valaki, akkor közelebb érezzük magunkhoz, esetleg barátságosabban is viselkedünk vele, mint a nagyon különbözőekkel. Ezért társítunk annyi pozitív tulajdonságot a barna hajszínhez, és ezért tartjuk nemcsak különlegesnek, de kicsit mindig veszélyesnek is azokat, akik eltérnek az átlagtól: akár csak a hajszínükkel.”
A szőke úri fajta, azért kapnak sokan rajta
Mivel szőke hajjal az emberiség alig 2%-a rendelkezik, a világos hajúak mindig is kiemelkedtek a tömegből. Az aranyszínű fürtök és a szexualitás kapcsolata az ókor óta erős. Talán azért, mert Európában gyakori, hogy a gyerekek haja először szőke, majd idővel bebarnul, nőknél legkésőbb az első gyerek születése után. Így aztán a világos hajszín a fiatalság, a termékenység jele lett, és ezen nem segített az sem, hogy az ókori Rómában ez volt a prostituáltak kötelező hajszíne, és a szerelem istennőjét is mindig szőkeként ábrázolták. (Ebben szerepet játszott az is, hogy az ókorban az északról érkező rabszolganők lettek elsősorban örömlányok.)
Jane Harlow volt az első szőke istennő a filmvásznon, ám az ő korában még nem volt biztonságos hajfesték, ezért fehérítőből, ammóniából, peroxidból kevert magának szőkítőszert, amitől végül teljesen kihullott a haja, és parókát kellett hordania.
A fiatalsághoz, gyermekséghez azonban nem csak pozitív jelzők tapadtak – a szőkék így lettek butuskának, gyenge jelleműnek is kikiáltva. Ezért tartották szőkének Évát is, az első nőt, aki bűnt hozott az emberiségre – ellentétben Szűz Máriával, aki szinte minden festményen barna hajú. De a butaság és a szőkeség igazi összekapcsolása csak a 18. század végén kezdődött el, amikor egy nem túl eszes francia prostituáltról, Rosalie Duthéről szóló színdarab nagy sikert aratott, és a hölgy világos hajszíne is fontos szerepet kapott benne. A szőke nős viccek azóta is hódítanak, és a filmvászon szexbombái is hagyományosan szőkék.
Ma már a hajfestékeknek köszönhetően a szőkeség nem olyan ritka és egyedi, mert a nők közel 25%-a festi világosabbra a haját. Vonzerejük azonban gyakoriságukkal kicsit sem csökkent, ezt bizonyítja, hogy a Playboyban megjelent fotók közel felén a mai napig szőke nők láthatók.
Az én babám egy fekete nő…
Bár világszerte fekete nőből van a legtöbb – ennek fő oka az, hogy Ázsiában, Afrikában szinte mindenki ezzel a hajszínnel születik, Európában inkább a nagyon sötét árnyalatú barnák számítanak „feketének.” A fényes, hollófekete hajszín leginkább azokon látható, akiknek valamilyen egzotikus őse van: cigány, indiai, afrikai. A hagyományos népmesékben a hercegnők szőkék, a fekete hajúak a boszorkányok, a gonosz mostohák és a gonosz testvérek – talán mert a fekete színhez nagyon sok negatív dolgot is társítunk. Fekete az éjszaka, a bánat, a bűn, a gyász. Így lett a fekete nőknek kegyetlen és bosszúálló hírük.
„A másság azonban nemcsak elriaszt, hanem a maga furcsa, ambivalens módján a titokzatosság, különlegesség miatt az erős szexuális vonzalom melegágya lehet – állítja antropológus szakértőnk. – Ezzel magyarázható, hogy a fekete hajú lányok különleges, vad és nagyon is vonzó szépségnek számítanak Magyarországon, akik a dal szerint is majdnem annyira kelendők, mint a szőkék, ráadásul pozitív sötét hajú mesehősökből sincs hiány. Ilyen például Hófehérke, Mulan, Esmeralda vagy Tiana a Disneyhercegnők között. A felnőttek pedig a birodalmát zseniális stratégaként irányító VII. Kleopátrát tekinthetik példaképnek, bár ő valószínűleg csak a filmes ábrázolásokban volt fekete.”
Szőkét szeretőnek, barnát feleségnek
Európában a nők többségének barna a természetes hajszíne. Amiből azonban sok van, az nem különösképp izgalmas. A barna hajú emberekhez általában egy csomó pozitív tulajdonságot társítunk, mint a megbízhatóság, az intelligencia, a kedvesség – de a legtöbben kicsit hétköznapinak és unalmasnak tartják ezt a hajszínt. Barnának lenni azonban egyáltalán nem rossz. Egy 2005-ös tanulmány szerint ha egy nő három különféle színű parókában megy el állásinterjúra, akkor barna hajjal van a legtöbb esélye arra, hogy megkapja az állást, és őket tartják a legokosabbnak is. Azt az elméletet pedig, hogy belőlük lesz a legjobb feleség, már Charles Darwin is vizsgálta, igaz, végül meggyőző tudományos bizonyítékok hiányában elállt a tanulmány publikálásától. Nem derült ki ugyanis egyértelműen számára, hogy a barna nőkből csak azért lesz többször feleség, mert többen vannak, vagy azért, mert valóban jobbak erre a szerepre.
A szőke-barna nők harca az idők kezdete óta tart, és meglepően sokan hisznek ma is abban, hogy a férfiak Marilyn Monroe-t akarják szeretőnek, de Jackie Kennedyt veszik el feleségül. Ez azonban valójában egy mesterkélt ellentét a nők között, amely azt sugallja, hogy egyetlen nőnek sem lehet soha tökéletes az élete. Választanunk kell: szépek vagy okosak akarunk lenni? De valóban nem érhetjük el mindkét célt, így életünk mindenképp kudarcra van ítélve, és a nőtársainkat ellenfélnek kell tekintenünk, akik valamilyen téren mindenképp lehagynak bennünket?
Vörös kutya, vörös ló, vörös ember, egy se jó
Természetes vörös hajú emberből van a legkevesebb – a világ teljes népességének alig 1%-a tartozik közéjük. Ebben a ritkaságban azonban az is szerepet játszik, hogy a vörösöket a legtöbb kultúrában évezredek óta negatív előítéletek sora vette körül, és aktívan üldözték, sőt pusztították őket.
Az ókori Egyiptom idején a vörös haj már önmagában elég volt arra, hogy valakit élve eltemessenek, Arisztotelész is leírta, hogy ez a hajszín a rossz jellem biztos jele, a spanyol inkvizíció alatt pedig úgy vélték, azért lesz valakinek vörös a haja, mert megpörkölte már a pokol tüze. A becslések szerint a középkor folyamán közel 40 ezer vörös hajú embert égettek meg hajszíne miatt. A hajszín elismertségét az sem emelte, hogy a hagyomány szerint Mária Magdaléna és Iskarióti Júdás is közéjük tartozott, és van olyan teológus, aki szerint Káin jele, amit édestestvére megölése után rátett Isten, valójában a vörös haj volt. Ez a szín azonban a legtöbb kultúrában a tűz, a melegség, a termékenység szimbóluma is, ezért a vörös hajú embereket gyakran gondolják erőszakosnak, vadnak és szexuálisan szabadosnak. Furcsamód a tudomány ebben az esetben némiképp alátámasztja a régi emberek megfigyeléseit. A vörös hajúakban ugyanis valóban több adrenalin termelődik, így valóban hevesebb a természetük, és gyorsabban reagálnak a vészhelyzetekben, tehát a „forrófejű” jelző valóban illik rájuk.
Hírességek, akiknek megváltozott az életük, miután hajszínt váltottak
Marilyn Monroe – barnából szőke
Karrierje elején kedves, barna lány szerepeket osztottak Norma Jeane-re. Amikor azonban platinaszőkére festette a haját, nemcsak nevet változtatott, hanem személyiséget is. A hajfestékkel együtt magára öltötte a szőke szexbomba, Marilyn Monroe alakját, és felvállalta Hollywood butuskájának szerepét, noha valójában okos nő volt.
Olivia Wilde – szőkéből barna
Természetes világos hajszínével elveszett a hollywoodi szőkeségek között, így először lila csíkokat festett a hajába, ami annyira felbátorította, hogy a következő casting előtt sötétbarnára színezte a haját. A döntés egyik pillanatról a másikra a butuska, jószívű pincérnő szerepéből a Doktor House sorozat orvosának szerepébe repítette.
Alyson Hannigan – barnából vörös
Amikor a Buffy, a vámpírok réme című sorozatba kiválasztották a szereplőket, rádöbbentek a rendezők, hogy a hősnő összes barátnője barna. Féltek, hogy a nézők nem tudják megkülönböztetni őket, ezért megkérték Alysont, fesse át a haját. A vörös hajszín karakteresebbé tette az arcát, ezért az Így jártam anyátokkal című sorozatban is megtartotta.
Dita Von Teese – szőkéből fekete
A fehér bőrű, szőke lány soha nem érezte magáénak a jókislányos aranyfürtöket. Éppen ezért először vörösre festette be a haját, de ez se a bőrszínéhez, se az egyéniségéhez nem passzolt, így újabb színt próbált ki. A hollófekete azonban már látványos karakterré varázsolta–és ma már el se tudnánk képzelni más hajszínnel.
Céline Dion – barnából szőke
Az énekesnő sötétbarnából szőkült ki folyamatosan, ahogy egyre híresebb lett. Ez az oka, hogy úgy tűnik, nem fog rajta az idő, mert a világos szín tompítja az arcvonásait. A változás szinte észrevehetetlen volt, ám 2017-ben, amikor férje halála után levágatta a haját és platinaszőke lett, rajongói követelték, hogy térjen vissza a régi stílusához.
Fotó: Getty Images
