A világháló – sok előnye mellett – tele van veszélyekkel. A kérdés, hogyan tudhatjuk biztonságban gyermekünket egy számunkra is sok tekintetben ismeretlen térben, ahol gyakran még az sem világos, hogy mit csinál, és kivel beszél. Ebben próbálunk segíteni a Hintalovon Alapítvány hasznos tanácsaival.

A weboldalak veszélyeit 4 nagyobb kategória mentén tudjuk a legkönnyebben átlátni. Ezek a következők:

1. Veszélyes tartalom
A gyerekeknek rengeteg, ebben az életszakaszban teljesen természetes kérdésük van, amelyekre sokszor nem kapnak koruknak és érettségüknek megfelelő választ. Ha pedig maguk kezdik el felkutatni a válaszokat, az elsősorban felnőtt közönségre optimalizált weben jó eséllyel pornóoldalakat vagy álhíreket találnak a kereséseik során a Google felületén. De ugyanúgy pár kattintással férhetnek hozzá erőszakos, agresszív tartalmakhoz is, akár kéretlenül.

2. Káros kapcsolat
Az interneten bárki annak adhatja ki magát, akinek csak szeretné. Ez történik például a grooming során. A szó maga behálózást, becserkészést jelent. A gyakorlatban pedig azt a folyamatot takarja, amikor egy önmagát jellemzően másnak kiadó felnőtt online a gyerek bizalmába férkőzik, majd visszaél azzal, hiszen a neten a gyerek és a szülei által megosztott rengeteg információ alapján könnyen kiismerhető a gyerek. Általában gyorsan kiépül közöttük egy bizalmi viszony, amelyben sokszor kérnek intim fotókat, pénzt a gyerekektől, és idővel átcsaphat akár zsarolásba is. Sajnos az szintén előfordul, hogy ez az online kapcsolat átkerül a valós életbe.

3. Kihívások és radikális szervezetek
Vannak olyan netes kihívások és csoportok, amelyek közvetlen életveszélyt jelenthetnek a gyerekekre: öngyilkos társkeresők, ahol partnert keresnek a tetthez az ezt egyetlen kiútnak látó és így ebben megerősítést kapó gyerekek; étkezési és testképzavarokkal küzdő fiatalok csoportja, ahol káros, életveszélyes praktikákat osztanak meg a modellalkatról álmodó fiatalok; vagy a Kék bálna- és a Momo-típusú, kihívásnak álcázott, önbántalmazásra buzdító társaságok. Azok, akik belekerülnek egy ilyenbe, sokszor a felnőttek ítéletétől és a kortársak zaklatásától tartva nem mernek segítséget kérni, miközben az életük is múlhatna rajta.

4. Gyerekek a hirdetések célpontjai
Bár 18 év alatt nem szabad szerencsejátékot űzni, mégis gyakran jelennek meg hirdetések gyerekek által használt online játékok felületein is. Ugyanígy célozza a testük miatt aggódó kamaszokat a fogyasztótabletta reklámja vagy éppen a varázslatos módon péniszméretet növelő szer hirdetése. 

Az online zaklatás 8 típusa

Kapcsolódó

Biztonságos Internet Nap: légy te is tudatos digitális!

Tóth Orsi

1. Flaming: Interneten zajló, indulatokkal teli veszekedés, online háború, amelynek gyakran része a dühös kommentelés valakiről nyilvános felületen. Általában agresszív és trágár nyelvezettel zajlik.

2. Zaklatás: Bántó, fenyegető, félelmet üzenetek sorozatos küldése valakinek.

3. Befeketítés: Hamis vádak, pletykák terjesztése, tudatos lejáratás.

4. Kiközösítés: Online térben zajló kitagadás egy csoportból.

5. Identitáslopás: Valaki személyes adatainak, fényképeinek vagy akár egész online profiljának az ellopása és használata. Gyakran lejárató szándékkal.

6. Kibeszélés: Az offline térhez hasonlóan valaki titkainak illetéktelenekkel való megosztása, személyes információk kiadása.

7. Trükközés/becsapás: Személyes adatok kicsalása megtévesztéssel. Ezeknek a megosztása vagy illetéktelen felhasználása.

8. Szexting: Szexuális tartalmú üzenetek váltása, szexuális izgalmat keltő felvételek megosztása. Ezek gyakran kerülnek bosszúból nyilvánosságra. Fontos kiemelni, hogy minden 18 éven aluliról készült szexuális izgalmat keltő felvétel gyermekpornográf tartalomnak minősül, annak továbbküldése pedig gyermekpornográf tartalom terjesztésének.

Mit tehetünk ellene?

• Jó, ha tudunk beszélgetni jó és rossz titkokról. Ezt úgy a legkönnyebb elmagyarázni, hogy jó titok alatt azt értjük, amikor izgatottan és boldogan készülünk valaki szülinapjára, és jól érezzük magunkat attól, hogy valamit elhallgatunk. Rossz titok pedig az, amitől fáj a hasunk, nem tudunk aludni és szabadulnánk tőle, félelmet okoz. Ez az a titok, amit mindenképp meséljen el a gyerek a szülőnek/valakinek, akiben megbízik. Azért fontos ezt a két, testben keletkező érzést beazonosítani, mert a rossz titoknál megjelenő érzéssel köthető össze, hogy valami olyan baj történt, amiről fontos beszélni. Így a gyerek még akkor is felismerheti a visszaélést, bántalmazást, ha valaki győzködi, hogy nincs igaza, vagy fenyegeti.
• A legfontosabb az lenne, hogy merjen, tudjon és akarjon a szülőhöz fordulni a gyerek, ha valami olyan történt vele a neten, ami bántja, szomorúvá teszi vagy félelemmel tölti el.
• Ha mindez egy közösségben történt, akkor fontos, hogy az a közösségben is oldódjon meg: az iskolaközösséggel, a többi szülővel, a tanári karral együttműködve szükséges olyan, a közös feldolgozást támogató megoldást találni, amelyben az áldozat, a bántalmazó és a szemtanúk is részt vesznek.
• Ismerjük és mutassuk meg a gyerekeknek a netes „pánikgombokat”: azokat a felületeket, ahol jelezhetik, ha veszélyes vagy káros tartalomba, csoportba futottak bele: http://nmhh.hu/internethotline/
• Az otthon (közösen), illetve a gyerek által használt eszközökre érdemes telepíteni a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság által elérhetővé tett, ajánlott szűrőprogramok valamelyikét – ez megtalálható az NMHH oldalán: http://nmhh.hu/cikk/187272/Szuroszoftverek_a_ karos_internetes_tartalmak_ellen_gyerekzar
• Ha a gyerek saját gép híján a szülők számítógépét kénytelen használni, érdemes saját profilt készíteni neki, hogy a szülők keresési szokásaira és találati előzményeire optimalizált, felnőtteknek szóló hirdetésekkel ne találkozhasson. A gyerekkel közösen alkossunk olyan, a biztonságot szolgáló szabályokat, és alakítsunk ki olyan képernyőhasználati szokásokat, amelyeket a család minden tagja be tud tartani.

Adjunk eszközöket a kezébe!

Nincs az a szűrőprogram és az az otthoni házirend, amely az internetet teljesen biztonságos hellyé tehetné. Szülőként azonban eszközöket adhatunk a gyerek kezébe, hogy meg tudja védeni magát, illetve tudjon segítséget kérni, ha baj van. Hogyan támogassuk őt ebben?

1. Tanítsuk meg neki a jogait az offline és online térben is.
2. Tudja, hogy mit jelent a digitális lábnyom, hogyan oszthat meg felelősen tartalmakat.
3. Legyen tisztában az internet adta lehetőségekkel és veszélyekkel.
4. Tudja, hogy az internet egy virtuális valóság.
5. Segítsünk neki megtalálni az egyensúlyt az online és offline tér között.
6. Ismerje fel az online bántalmazást, hogy véletlenül se legyen szemlélő vagy elkövető.
7. Tudja, hogy kihez fordulhat, ha baj van.
8. Mutassunk neki pozitív példát.

Fontos a szülői minta

A megelőzéséhez mindenképpen nagyon fontos lenne, hogy a felnőtt társadalom jó példát mutasson – de vajon kellőképpen tudatosan kezeljük mi magunk az internetet ahhoz, hogy a gyerekeinktől is elvárhassuk ezt? Vannak olyan alapszabályok, amelyeket felnőttként és gyerekként is érdemes mindig szem előtt tartanunk:

• Az, ami az interneten történik, örökre ott marad (az internet nem felejt), így online talán még fontosabb, hogy ne cselekedjünk meggondolatlanul, hirtelen indulatoktól vezérelve.
• Ne tegyünk a neten sem semmi olyat, amit a valós életben nem tennénk. Már csak azért sem, mert nemcsak örökre nyoma marad, de mindennek sokkal több tanúja is lesz, mint ha az utcán, a lakásban vagy az iskolában történt volna.
• Tartsuk tiszteletben a gyerekünk jogait, ezzel megtanítva neki azt, hogy a környezetétől is ezt várja el.
• Alakítsuk felelősen a gyerekünk digitális lábnyomát – ne posztoljunk róla olyat, ami később kellemetlen lehet neki.
• Figyeljünk oda, hogy egyensúlyban legyen az életünkben az online és offline élet: ha mi telefonozunk, miközben a gyerekünk mesél, ő ezt tanulja meg.

Bizalom és beszélgetés

• Fontos, hogy beszélgessünk arról, miért lehet veszélyes az internet. Nem az a cél, hogy megijesszük a gyereket, hanem az, hogy ne legyenek tabuk, és ha bármilyen kéretlen tartalomba (vagy kockázatos netes magatartásba) botlik, merjen kérdezni, tudjon erről beszélni.
• A gyerek és szülő közötti bizalmas kapcsolat teszi lehetővé, hogy a gyerek elmondja, ha valami bántja, vagy ha olyasmi történik, amivel nehezen tud megbirkózni. Ilyen lehet az is, ha a társai kiközösítik. Erről különösen nehéz beszélnie egy gyereknek, hiszen pont azok zárják ki őt a közösségből, akikkel nap mint nap együtt kell lennie, és akikhez tartozni szeretne.
• Ha a gyerek arról számol be, hogy valami olyan történik vele, ami számára fájdalmas, kellemetlen, ijesztő, nagyon fontos, hogy a szülő higgyen a gyereknek, és ne hibáztassa őt azért, ami történik. Akit kiközösítenek, az nagyon egyedül érzi magát, sokszor magát is hibáztatja, így már az is sokat jelent, ha támaszra talál a szülőben.
• Az is segíthet, ha a szülő megbeszéli a gyerekkel, hogyan „működik” az ilyen kiközösítés, milyen motivációja lehet annak, aki ezt kitalálta, és azoknak, akik részt vesznek benne. Ettől a gyerek helyzete nem biztos, hogy jobb lesz, de valószínű, hogy kevésbé érzi magát rosszul, ha nem magában keresi a hibát.
• Nagyon fontos, hogy a gyerek megkapja tőlünk azt a figyelmet, érdeklődést, felkészítést és támogatást, amely élete minden más területén is jár neki az őt körülvevő felelős felnőttektől. Mert ez a figyelem, az érdeklődésünk, a nyitottságunk és az elfogadásunk lesz az, ami – a technikai és biztonsági tanácsokon túlmenően – a legnagyobb segítséget adja a gyereknek ahhoz, hogy az interneten nagyobb biztonságban legyen.

10 jel, ami zaklatásra utalhat

1. Megmagyarázhatatlan, gyakori, látszólag ok nélküli fejfájás, hasfájás és hasonló egészségügyi panaszok, megbetegedések
2. Alvásproblémák
3. Sérülések
4. Problémák az étkezés körül
5. Iskolai gondok
6. Erőszakossá válik
7. Önértékelési problémák
8. Önbántás
9. Megváltozik a viszonya az online jelenléthez
10. Szomorúság, levertség

Bővebben a témáról: https://yelon.hu/szuloknek/?s=online+ digitális+szülőség

Illusztráció: Getty Images