Schäffer Erzsébet: Nagy kék lepedő, Nők Lapja, 1990/30.
Családunkban egy ideje a vándorlások korát éljük. Mármint a barátnők, az osztálytársak, a testvérek, a titkos körök, összeesküvők és egyéb gyanús elemek vándorlásának korát. Megjelennek az ajtóban, titokzatos szűkszavúsággal a család egyik, másik vagy éppen harmadik ifjabb tagját keresik, aztán együtt bevonulnak a szobába, ahol — az ajtónyitáskor látom — a nagyméretű, sötétkék lepedő alatt már hárman ülnek. Fogalmam sincs, mi lehet ezúttal a bordásfal és a két szék közé feszített sötétkék lepedő. A múltkor még a Sziklás-hegység volt, azelőtt meg (teliszórva csigákkal és kagylókkal) tenger, még előtte óriás turbán és lepel, egyik tuareggé változott gyerekem öltözéke. Most talán éppen indiánsátor vagy egyszerűen csak a kék ég, alacsonyan szálló felhőkkel — alatta kuporognak.