Egy 1987-es januári hétvégén annyi hó esett, amennyire emberemlékezet óta nem volt példa. Néhány órán belül gyakorlatilag megbénult az ország. A karanténból nézve persze nincs ebben sok újdonság, de azért ha szükség esetén a mentő sem tudna eljutni a lakásunkig, bajban lennénk.
A hideg nem érte felkészületlenül Európát, hiszen már napokkal korábban megjósolták a meteorológusok, hogy egy skandináv ciklon várható, amely hideg levegőt sodor magával az Északi-sark felől. De ami azon a januári hétvégén történt, arra senki nem számított! Tél tábornok, ahogy akkoriban nevezni kezdték az újságok, olyan erővel sújtott le, hogy január 9-én, péntek éjszaka Moszkvában mínusz 40, Hollandiában mínusz 22, a Kárpát-medencében mínusz 27-29 fokot mértek, és napközben sem kúszott sokkal feljebb a hőmérő higanyszála.
Zdrásztvujtye!
Nálunk mihelyst leesett a hó, megbénult a közlekedés. (Miért nem lepődöm meg?) Miután egész hétvégén kitartóan havazott, hétfőn reggel keveseknek sikerült kijutniuk a házukból, csak azok vergődtek el a munkahelyükre, akiket nem lehetett nélkülözni, így orvosok, mentősök.
