Ha be kellene mutatnom Széll Tamást, nem is tudom, honnan kezdeném. Magyarország egyik legjobb séfje, ha nem a legjobb. Láttuk már sokféle szerepben, egyszerű és közérthető receptvideókban, a világ legrangosabb szakácsversenyén versenyezni, a Stand és a Stand25 éttermek konyhájában, és mostanában a Duna Tv Főmenü című műsorában is. Nehéz tőle újat kérdezni. Azért megpróbáltam.

– Az újságíróknak nincs könnyű dolguk, amikor veled készítenek interjút, tudsz erről?
– Szoktam visszahallani.

– Sokan tartanak is tőled, ezt is tudod?
– Igen, hallottam már ezt is.

– Szerinted ez miért van?
– Mert nem szeretek interjút adni, pláne nem megválaszolni azokat a közhelyes kérdéseket, amelyeket számtalanszor tettek már fel.

– Igyekszem elkerülni ezeket. Szóval az újságírók tartanak tőled, a közönség viszont gyakorlatilag mindent szeret, amit csinálsz, legyen szó egyszerű süteményes receptvideóról vagy épp egy tökéletesre hangolt degusztációs menüről, amelyet a Michelin-csillagos Stand étteremben kínáltok. Mi a titkod?
– Szerintem ebben semmilyen titok nincsen. Az emberek szeretnek enni, a gasztronómia ezért nagyon hálás téma. Tény, hogy ma már a csapból is ez folyik, nagyon sokan főznek, rengeteg információ elérhető az interneten, és az alapanyagokkal is sokkal jobban állunk, mint tíz évvel ezelőtt. Én az egész pályafutásom során azt tartottam az egyik legfontosabb szempontnak, hogy a magyar konyha sokszínűségét mutassam be. Sok év volt, mire kiforrott, miben is hiszek, hosszú időn át dolgoztunk ezen a területen, mire kialakult a saját hangunk. A Bocuse d’Or versenyek, amelyeken indultam, illetve a Stand étterem és a Stand25 sikere bizonyítja ezt. Mindig a közérthetőségre törekedtünk, mindegy, hogy a gasztronómia melyik szintjéről beszélünk. Azt gondolom, a modern magyar konyha létező műfaj, és a magyar szakácsoknak sokkal kiemeltebb helyen kellene ezzel foglalkozniuk. A magyar ételek nem cikik, de amíg ezt pont a szakmabeliek nem fogadják el, addig nem tud a magyar gasztronómia a méltó helyére kerülni.

– Akkor szerinted a hazai gasztroforradalom csak legenda?
– Tény, hogy elindult egy komoly változás, és ennek nagyon sok előnye van, de most nem vagyok benne biztos, hogy jó irányba megy ez a folyamat. A nyakunkban liheg egy generáció, amelyik már a YouTube-on, az Instagramon és a Facebookon szocializálódott, de nincsen igazi ízismerete és ízemléke. Ez is az oka, hogy a magyar konyha állandóan identitáskeresésben van, és csak keresi az útját, de nem tud kiforrni. Vannak olyan ételeink, amelyek évszázadok óta léteznek, az emberek mégis cikinek gondolják, és elképesztően hülye ötletekkel és trükkökkel próbálják megújítani őket. Olaszországban van olyan három Michelin-csillagos hely, ahol nem tudják levenni a paradicsomos tésztát az étlapról, mert a vendégek azonnal fellázadnak. De olyat sem hallottam még, hogy Ausztriában bárki szégyellné a kaiser smarnit. Minden nemzetnek vannak olyan ételei, amelyekről tudod, hogy ha az adott országba látogatsz, rengeteg helyen megkaphatod kiváló minőségben. Valahogy ezt kellene itthon is elérni.