Ausztrália messze van. Légvonalban több mint 15 000 kilométer, közel 25 óra repülés. De ez a mindegyiktől különböző, csodálatos kontinens és Sydney megéri a fáradságot.
Az őslakosok úgy hatvanezer éve fedezték föl maguknak: az indonéz szigetvilágból települtek át erre a többnyire sík, rendkívül száraz és meleg kontinensre.
Jóval később, 400 körül Szent Ágoston hittudós ugyan határozottan kijelentette, hogy a déli féltekén nincs szárazföld, sokan vélték úgy, mégiscsak lennie kell. A 17. században holland hajósok kötöttek ki először egy Nyugat-Ausztráliától nem messze eső sziget partjainál, de nem találták kellemesnek, ezért azonnal továbbálltak. A britek első flottája 1788-ban szállt partra, nekik annyira megtetszett, hogy ott is maradtak.
Eleinte nem valami dicső szerepet szántak az új gyarmatnak: a szigetországi börtönök zsúfoltsága miatt büntetőtáborokat akartak kialakítani a távoli földrészen. Az első településen alig ezer ember élt – meglehetősen ínséges körülmények között –, egészen addig, míg 1851-ben Új-Dél-Walesben és Victoriában aranyat nem találtak. Ekkor az egész világról özönlöttek Ausztráliába a szerencsevadászok, a bevándorlók elárasztották az aranymezőket.
Az 1880-as évekre Ausztrália virágzó országgá vált, Sydney pedig ma a világ egyik legszebb városa. A botanikus kert tengerparti sétányain hétköznap délben karcsú, hosszú lábú nők, szőkék, vörösek, barnák és kisportolt férfiak futnak, bokszolnak, gyalogolnak. Ennyi szép embert egy helyen még sohasem láttam! Több mint kétszáz nemzetiség fiai-lányai élnek Új Dél-Walesben, s vagy húsz nyelvet beszélnek – a legtöbben angolul, kínaiul és arabul. És jól megvannak egymással.
Sydney ma a világ egyik legélhetőbb városa is. Napfénnyel, tengerparttal, örökzöld parkokkal, bennük harmincezer fával. És ötmillió nyugodt, derűs emberrel. Nagy előny persze, hogy itt egész évben kellemes az idő. Nyáron tud azért igazán meleg is lenni, amikor nem ritkák a 40–45 °C-os, kegyetlen hőhullámok, amelyek hatalmas bozóttüzeket okoznak az egész nyugati parton.
