Az utóbbi években nagy divatnak örvendenek a különféle jóskártyák. Ez persze nem újkeletű dolog, inkább a kártyajóslás reneszánszáról van szó, hiszen a régmúltban már időről időre akadtak korszakok, amikor a kártyás sorselemzésnek hatalmas kultusza volt. Sőt, maguk a paklik, a rajtuk lévő szimbólumok, illetve maga a módszer a legkorábbi időkből – az emberiség „gyermekkorából” – ered. Sokan azonban ma is automatikusan a jóslásra asszociálnak, amikor kártyavetésről hallanak. Lelki szemeik előtt megjelenik a kép a kristálygömb fölé hajoló, varázsigéket mormoló mágusról, jósnőről, aki révületben kiveti a kártyát, és megmondja, mi fog történni a kliensével: szerencsés lesz-e az élete, rátalál-e a Nagy Ő-re, mikor fog meghalni és hasonlók. Ám ez félreértés: a kártyás sorselemzés nem árulja el nyíltan a jövendőt, és noha valóban lehet olyan „mellékhatása”, hogy többet tudunk meg az előttünk álló fordulatokról, lehetőségekről, igazából nem erre való.
Nem jövendőmondás, hanem sugallat
Akkor viszont mire jó egy jóskártya, ha nem jóslásra? És mi köze a roppant népszerű angyalkártyáknak az angyalokhoz – hát nem ők mondják meg rajta keresztül a jövőnket?! Nos, a válaszhoz a legjobb a tarot-hoz folyamodni, nem véletlenül ez a világ máig legnépszerűbb sorselemző kártyacsomagja és módszere. A tarot egy roppant ősi rendszer: mély kapcsolatban áll a zsidó kabbalával, ám gyökerei az ókori Egyiptomig, sőt egyesek szerint Atlantiszig nyúlnak vissza. A 78 lapos kártyacsomagot hagyományosan két részre, a Nagy- és a Kis Árkánumra osztják, de mindkettőnél ugyanaz a lényeg: a lapokon látható szimbólumok útmutatást adnak, ha elakadtunk, ha tanácsra van szükségünk, vagy ha csak jobban szeretnénk érteni önmagunkat. Ez tehát nem jövendőmondás, inkább egyfajta sugallat, amelynek forrása a saját tudatalattink. A lap húzásánál, kirakásánál kezünket tehát valójában a belső, bölcsebb önmagunk vezérli, amely kapcsolatban áll bizonyos felsőbb tudatmezőkkel – ezekben pedig már eleve ott van minden olyan információ, amely szükséges a számunkra lehető legjobb döntések meghozásához. A kártya szimbólumai ezzel a felsőbb tudattartománnyal állnak kapcsolatban, innen merítenek, és ezért tudnak számunkra útmutatást adni. A tarot – és a többi kártyás módszer is – tehát a jelképek nyelvén fejezi ki mondandóját. Sokféle tarot-csomag kapható, de bármelyiket kezünkbe véve láthatjuk, hogy a szimbólumok mindegyikben ugyanazok: Mágus, Főpapnő, Diadalszekér, Szeretők és a többi jól ismert tarot-„mesehős”. Mind közül a legnépszerűbb az úgynevezett Rider Tarot, amelyet Arthur Edward Waite (1857–1942) dolgozott ki a 19. század végén, az ősi jelképekbe pedig Pamela Coleman Smith gyönyörű illusztrációi lehelnek új életet.
„Akkor most angyalokat fogunk megidézni?”
Angyalkártyák? Azok vajon milyenek? – kérdezik sokan, akik addig csakis a tarotról hallottak. Nos, az „angyaljóslás”, tehát az a módszer, amikor a felsőbb világ fénylényeihez folyamodunk útmutatásért, szintén nem mai divat. Számtalan ókori kultúra ismerte és használta, a rómaiaktól a helléneken át a majákig, keltákig, sumerokig és egyiptomiakig. Sokan kissé megijednek az „angyaljóslás”, „angyalkártya” szavaktól: akkor itt most angyalokat idézünk meg, és faggatunk a jövőnkről? Illik vajon nagyhatalmú szellemlényeket arról kérdezni, hogy például sikerül-e a gyerek érettségije, vagy megveszi-e a lakásomat az épp jelentkező vevő, azaz szabad-e őket a halandók csip-csup ügyeivel zargatni – amik persze csak egy angyalnak tűnhetnek csip-csupnak, nekünk nagyon is életbe vágóan fontosak… A választ a világhírű spirituális tanító, Doreen Virtue szavaiban találjuk: „az angyalkártyák nemcsak és nem feltétlenül az angyalok hívásáról szólnak. A kártyákon látható jelképek révén valójában a mi saját angyali énünk tárul fel, és innen érkezik kérdésünkre a válasz, sugallat, álom, látomás vagy csak egy érzés formájában.” Azaz az angyalkártyák pontosan úgy működnek, mint a tarot és mint minden más kártyás sorselemző módszer: nem külső hatalmakat idéznek meg, hanem a bennünk rejlő időfeletti tudást szólaltatják meg, szavakba öntve azt, ami máskülönben kimondhatatlan volna.
….
A cikk folytatódik a Nők Lapja Ezotéria 2016/5. számának 79. oldalán.
Szöveg: Kincses Boglárka
Fotó: 123RF
