Galériánkra kattintva ízelítőt kaptok a Nők Lapja 2021/9. számának tartalmából:
Válassz, ha tudsz!
Néhány napja belefutottam egy filmbe, ami egy fiatal szingli nő és férfi párkapcsolati nehézségeit, a netes társkeresést mutatja be. „Te egyáltalán tisztában vagy vele, milyen férfit szeretnél magadnak? Most akkor okos legyen, vagy jóképű? Vagy mindkettő? Vagy inkább humorosra vágysz? Macsóra? Hogy lehet, hogy nem tudod?” – szegezi a kérdést a mama a lányának. És ő tényleg nem tudja, csak azt, hogy sem féltékenyt, sem éjszakai bárokba járót, sem éjjel-nappal focimeccset bámulót nem akar. Ugyanakkor a másik oldalnak is megvannak az elképzelései, a fiúk inkább jelölik be a társkeresőn a magukat szexisnek mutató lányokat. De biztosra veszem, hogy kevesen mondanának le például a jó ételekről; ki az urát szereti, jó ebédet főz neki – tartja a mondás. Pedig már kivívtuk magunknak a jogot, hogy egyenrangúak legyünk a kapcsolatban, tehát az urunk szó sem helytálló. Ami a főzést illeti, azt pedig a férfiak is kiválóan tudják gyakorolni, ha csak a legjobb séfekre gondolunk a világon, mind férfi… Mielőtt elkezdenénk vitatkozni, mi igazságos, és mi nem, kinek mit kell vállalnia egy kapcsolatban, családban, az leginkább megegyezés és minta kérdése (is). Lehet bármi jó, ha nekünk megfelel. Végül a filmben is társra talál minden karakter, a féltékeny férfi egy hozzá hasonló hárpiára, a bárfiú egy pultoslányra, a focidrukker egy Arsenal-rajongóra.
Manapság mindenki megmondja a magáét, „nem akarok beleszólni, de…”, és már zúdul is a szóáradat. Erre a tendenciára éreztek rá címlapunk szereplői, Judit, Eszter és Orsi, három civil anyuka, akik humorral, iróniával, szórakoztató módon mutatnak rá videóikban az előítétes, szélsőséges véleményalkotókra.
Mindig is tartottam azoktól a helyzetektől, ahol a humornak nincs helye, itt szerencsére van! Felidézzük, ahogy Kern András évtizedekkel előtt kifigurázta a szocialista idők nőnapi ünnepségeit a rádiókabaréban. „Mit akarok én? Én akarok lenni az igazgató! (Milyen áron?) Mindenáron!”
Ha most kellene valamit nőnapra kívánni, akkor talán az volna, hogy legyen természetes nőnek lenni: Ha egy férfi előreenged az ajtóban, jó érzéssel elfogadhassam. Ne azért kerüljenek nők a politikai vezetésbe, mert kvóta szabja meg, és ne azért kelljen nekem bepakolnom a mosogatógépet, mert az inkább női feladat. Szeretnénk mi eldönteni, hogy mi való nekünk. Tudunk választani. Én például már régóta örülnék mogyorós csokinak hóvirág helyett. Ha már idén a nőnap is elmarad…
Eszes Andrea, vezetőszerkesztő
