Az irodádba hívtál beszélgetni, a budapesti Hold utca egyik gyönyörű, régi épületébe. Nem meglepő környezet egy olyan nagyon mai, ám a múltból is merítő nőnek, mint te vagy. Tudatos választás volt, hogy ide költöztetek?

Amikor keresgéltünk, azt tudtam, hogy modern irodaházba biztos nem szeretnék költözni, mert az nem az az inspiráló közeg, ahol szívesen terveznék. Ahogy ideértünk, már kívülről is megfogott ez a historikus épület, belépve pedig a barna faborítású előtér hangulata. Később az én irodarészemben lefestettük az intarziát fehérre, mert úgy éreztem, jobb háttér a munkához, mint a kissé komor barna. Modern lámpákkal, székekkel, amelyek már megvoltak, tovább oldottuk a patinás hangulatot. Hamarosan viszont költözünk: egy loftirodába! Nagyon-nagyon izgalmas tér lesz, amit igazán a saját képünkre formálunk majd.

Ahogy bejöttem, olyan érzésem volt, mintha egy könyvtárban lennék, és tudom, hogy te szereted is a könyvtárakat.

A kollekcióimnak általában van egy témája, és ha úgy gondolom, hogy Magyarországon jó anyagokat találhatok hozzá, akkor szívesen megyek a Fővárosi Szabó Ervin vagy az Országos Széchenyi Könyvtárba képi források után kutatni. A téma mindig egy történet, például az egyik nyári kollekcióé Benedek Elek Világszép Nádszál kisasszony című meséje volt. A témákhoz kapcsolódik egy story print is, amely életre kelti, összefogja a kollekció motívumait textilre nyomtatva. Ennél a témánál azt képzeltem el, hogy legyen az egész történet kézzel megrajzolva, és a mese motívumaihoz gyűjtöttem népmesei illusztrációkat, ezekből rajzolta meg egy művész a mi mesénket.

Most melyik történet jár a fejedben?

A jövő tavaszi–nyári kollekción dolgozunk már, és ez annyiban rendhagyó lesz, hogy mi fogjuk megírni a történetet. Egy képzeletbeli nő személyiségének két végletes oldaláról fog szólni az ihletadó sztori. Az egyik véglet az ábrándozó, aki vágyik arra, hogy távol legyen a várostól, ő a bohém, az ég felé törő. A másik véglet pedig abszolút a földön áll, racionális, praktikus. A kihívást abban érzem, hogy a két szélsőség között megtaláljam a közös nyelvet. Hiszek benne, hogy van jelentősége annak, amire tervezés közben gondolok. Ezt a háttérgondolatot ismeri, érzi mindenki, aki velem dolgozik, és végül a szellem átragyog az anyagon.

A tervezéshez speciális lelkiállapotra és helyre van szükséged?

A kutatáshoz nem, bárhol, bármikor tudok színeket, képeket, anyagokat keresni. Ami nehezebb, az a konkrét rajzolás – ehhez nem mindig vagyok a megfelelő állapotban. Mivel belefolyok a márka építésébe, a stratégia kitalálásába, nem tudok ki-be kapcsolni a két énem között. Az nem működik, hogy rajzolok egy gallért, majd felállok, és döntök egy marketingkérdésben, úgyhogy a rajzolás fázisában gyakran otthon maradok és ott tervezek.

…

A Nők Lapja Enteriőr 2016-os őszi számában nemcsak az interjú folytatását olvashatjátok el, de az is kiderül, melyek Szandra kedvenc helyei a világban.

Szöveg: Szigeti Hajni

Fotó: Kovács Szilvia