Közel tizenöt év telt el az első találkozásunk óta, de Mihalik Enikő megmaradt számomra kislánynak. A szupermodell életében most új fejezet nyílik, új kihívásokkal, örömökkel és feladatokkal, amelyekről a Nők Lapjának mesélt először.
Ha rá gondolok, mindig azt a nagyon fiatal, nagyon eltökélt és szorgalmas tinédzsert látom, akit annak idején megismertem. Ahányszor összefutunk, annyiszor lepődöm meg azon, hogy a tiniből felnőtt nő lett, de mindannyiszor örömmel állapítom meg azt is, hogy az a viccelődésre és nevetésre mindig készen álló kislány ott él benne, érintetlenül.
– Az elmúlt egy évben fenekestül felfordult az életed, és csupa jó dolog történt veled. Például férjhez mentél.
– Tavaly év elején ismertem meg Dávidot. New Yorkban, egy közös ismerősünk házibuliján találkoztunk, de be kell vallanom, én már azelőtt kinéztem magamnak. Egy barátnőm mutatott róla képet az Instagramon, és azonnal tudtam, muszáj belebotlanom valahogy, valahol. Aztán jött ez a parti, és tudtam, ő is ott lesz. Jó volt a megérzésem, ugyanis már ott egyértelműen működött kettőnk között a kémia.
– Ez még a lezárások előtt történt, gondolom.
– Igen, tavaly február elején. Aztán jött a vírus, a karantén, New Yorkban szinte megállt az élet, és úgy döntöttünk, nem tétovázunk. Fejest ugrottunk a kapcsolatba, nálunk ki is maradt a hagyományos randiidőszak. Mivel együtt karanténoztunk, utána jött a teljesen logikus kérdés, hogy most már minek költözzünk szét. Amikor a korlátozásokat feloldották, gyorsan hazajöttünk, mert mindkettőnknek nagyon hiányzott a családja. Budapesten is együtt kerestünk lakást.
– A férjed, Korányi Dávid, teljesen más világból jön, mint te. Könnyű volt a kettőt összeegyeztetni?
– Egyáltalán nem okozott nehézséget. Ő Budapest főpolgármesterének városdiplomáciai főtanácsadója, New Yorkban pedig az ENSZ főtitkárságán dolgozik mint fenntarthatóenergia-politikai tanácsadó. Totál más világ. Hatalmas felüdülést jelentett, hogy bejött az életembe. Korábban folyton csak a divatszakmában dolgozó vagy akörül legyeskedő emberekkel találkoztam, akikkel persze sok a közös témánk, de eléggé beszűkültek voltak ezek a kapcsolatok. Dávid olyan nekem, mint a friss levegő: számára ismeretlen ez a felszínes, csilivili világ, és nem is foglalkoztatja. Nagyon más az értékrendje, sokkal mélyebb, stabilabb alapokon nyugvó, ebben hasonlítunk egymásra.
