Kicsit bánom, hogy kivételesen egyedül vagyok itthon, mert nincs senki, aki megkérdezné, hogy ugyan már, kedves Gyuri, miért járkálsz körbe-körbe a konyhaasztal körül, mint valami őrült, úgy, hogy közben két kézzel vadul rázod és csörgeted és zörgeted a fejed fölött tartott kislábost. Ugyan, kedves Gyuri, miért szorítod a fedőt a kislábosra, miért rángatod ide-oda olyan heves mozdulatokkal, mintha a kislábos rángatna téged, csak nem valami ármányos gonosz szellemet ejtettél foglyul? Szeretteim szókincse még a képzeletemben is igen választékos és tapintatos.
Ezekre a kérdésekre persze nagyon egyszerű lenne a válasz, azt felelném: Drágáim, hát nem látjátok, nem halljátok, hogy én a nagy fokhagyma-szellemet, a főfokhagyma-esszenciát ejtettem foglyul, vagyis készülök foglyul ejteni? Hát nem halljátok a húsos fokhagymagerezdek csöngését-bongását?
