A műsorvezetőből lett üzletasszonnyal beszélgettünk koreai arcápolásról és meditálásról, sütikről, könyvkiadásról, és arról, hogy a boldog élet (egyik) titka, ha azzal foglalkozunk, amit igazán szeretünk.
– Rád mindenki úgy gondol mint tudatos, profi tévésre és üzletasszonyra, aki mindig tudja, mi lesz a következő lépése. Aki addig döngeti a kapukat, amíg azok ki nem nyílnak. Mennyire igaz a rólad kialakult kép?
– Tény, hogy maximalista vagyok, de nem feltétlenül tudatos. Mondok egy példát: tizenegy éves koromban anyu Kanadából hozott színes női magazinokat. Amikor évekkel később kitaláltam a saját magazin ötletét, láttam magam előtt, hogy ilyet szeretnék én is. Másfél évig tárgyaltam egy lapkiadóval, végül gazdasági okok miatt nem jött össze. Két napig szomorkodtam, aztán gondoltam, megpróbálom egyedül, de fogalmam sem volt róla, hogy kezdjek neki. A nappali szőnyegére A4-es lapokat raktam ki és ráírtam, melyik oldalon mi jelenne meg. Nem ment könnyen, de eszembe sem jutott feladni az álmom.
– Emellett nekem úgy tűnik, hogy legfőbb életcélod jól érezni magad a bőrödben, ezért olyan munkákat vállalsz, ami igazán érdekel.
– Szerintem nagyon fontos, hogy az ember azzal foglalkozzon, amit szeret. Ez nem azt jelenti, hogy én mindig azt csinálom, ami érdekel, de próbálom a „nemszeretem” feladatoknak is megtalálni a szórakoztató oldalát. Hosszú távon frusztrálódik az ember, ha nem köti le a munkája. Ez kihat a közérzetére, az egészségére, az egész lényére. Visszanézve mindig egyértelmű, hogy a jelen történései miből nőtték ki magukat. Olyan ez, mint amikor fotókat nézünk vissza valakiről, babakortól a kamaszévekig. Látjuk a folyamatot, de a kép mindig csak utólag áll össze.
