A tarot 22 kártyalapja egy-egy mérföldkő az anyagba zuhanásunktól egészen a végső megváltásunkig, amikor már nem kell többé reinkarnálódnunk a Földön. Így a tarot magában foglalja egy ember teljes karmikus útját, az összes megtestesülésével együtt. Ám mivel egy-egy inkarnáción belül is különféle élményeken, tapasztalatokon át válunk egyre bölcsebbekké, a kártyalapok megfelelnek a mostani életünk egy-egy fejlődési stádiumának is. Ez pedig azt jelenti, hogy életünk során keresztülmegyünk mind a 22 kártya által jelképezett állapotokon. Azaz egy-egy időszakunkban Mágusok, olykor Főpapok, Főpapnők, ismét máskor Császárok vagy Császárnők vagyunk. Egy boldog párkapcsolatban Szeretőknek érezzük magunkat, de lehet, hogy hamarosan Remetévé kell válnunk egy időre, majd a Mértékletességet kell megtanulnunk – és így tovább, végig a 22 lapon. Nem feltétlenül sorrendben, és az is előfordul, hogy egy-egy stádiumot újra- és újra megélünk, vagy akár elölről kezdjük az egész 22-es ciklust…

Labirintusok, napkerekek

A tarot tehát nemcsak nekünk, de rólunk is szól. Sorselemző módszer, hiszen a 22 jelkép sorsunk egy-egy állomását mutatja be. A 10-es kártya ezért is különleges, mivel ezen maga a sors látható, Sorskerék, Szerencsekerék formájában. A kerék ősi jelkép, az egyik legrégebbi szimbólum. Már a paleolit barlangrajzokon látunk napkerekeket, spirálokat, csigavonalakat és labirintusábrákat – márpedig ezek mind-mind sorskerekek. Kör alakjuk az univerzum, a tér és idő teljességét, egyben végtelenségét jeleníti meg. A keréknek azonban a körformán kívül van egy még fontosabb tulajdonsága: az, hogy forogni tud, és ha megtett egy fordulatot, újrakezdi. Ez az élőlények, emberek reinkarnációs körforgásának allegóriája: a kerék elindulása a születés, forgása az adott élet, majd mikor visszatér a kiindulópontjába, az élőlény meghal, leveti aktuális testét. Ám a kerék az előző forgás lendületével továbbmegy, s egy új fordulatot tesz, ami azt jelképezi: az élőlény újjászületik, és új életciklust kezd egy másik testben. A kerék tehát forog, forog, és soha meg nem áll – ahogy a reinkarnációk láncolatának sincs soha se vége. Vagy mégis? Megáll-e valaha a kerék, a karma által hajtott újraszületések sorskereke? Kiléphetünk-e a szédítő forgásból, vagy a sorskerék egyben „mókuskerék”, melyben rabként tapossuk mindig ugyanazokat a lépcsőfokokat? A 10-es tarot-kártyának ez a fő mondanivalója: a reinkarnációs kerék irányítja, forgatja az ember sorsát. Mi pedig mintha a keréken kapaszkodnánk, vele együtt egyszer fellendülünk, majd a mélybe zuhanunk, ahonnét ismét felfelé indulunk el.

A sors kiszámíthatatlanságát – hogy vajon miért kerülünk egyszer az élet napos oldalára, majd miért jönnek nehéz időszakok – az ősi misztikusok a kerék forgásának tulajdonították. Illetve annak, hogy valaki forgatja az emberek sorskerekét: a Sors, a Végzet, a Szerencse istene vagy istennője. A rómaiak a kerékforgató istennőt úgy hívták, hogy Vertumna, mivel latinul a „vertere” szó „forgatni”-t jelent. Neve később Fortunára módosult, ahogy ma is ismerjük az istennő nevét. Ám a képen mégsem őt, hanem egy különös, szfinx- vagy sárkányszerű lényt látunk, amint a kerék tetején gubbasztva uralja az emberi sorsot. A szfinx az óegyiptomi ezotériában a végzet, a karma istensége, egyben a titkok, rejtélyek, rejtvények feladója és őre. Valószínű, hogy már Atlantiszon a templomok előtt szfinxszobrok álltak. A hagyomány úgy tudja, hogy a gizehi Szfinxet is atlantiszi telepesek emelték. A kártya képén a kerék jobb oldalán egy szamár- vagy sakálfejű lény kapaszkodik felfelé. Ő annak az emberi léleknek a jelképe, aki a reinkarnációs körforgásból megpróbál kiszabadulni. A bal oldalon viszont egy majom mászik lefelé a keréken, az éppen anyagba zuhanó – tehát a Végzet fogságába kerülő – lélek szimbólumaként.

Ösztönök és intellektus

De a két lény jelképezheti a tudatos, illetve a tudatalatti énünket is. A jobb oldali a tudatos, ésszerű egónk, míg a bal oldali majom az ösztönszerű én. (A majom egyébként is mindig az ösztönöket, állatiasságot, vadságot, a bennünk lévő zabolátlan, kaotikus energiákat jeleníti meg az ősi állatszimbolikában. Ez alól kivétel Thot, akit noha páviánfejű istenként ábrázoltak Egyiptomban, mégis a bölcsesség, a tudás és az intelligencia ura.) Melyikkel azonosulunk inkább? Elmerülünk az anyagi sík örömeiben, és nagyon is jól érezzük magunkat a testi létben – miként a bal oldali lény? Vagy inkább a megértésre, megismerésre, az anyagtól független szellemi boldogságra, szabadságra vágyunk, és felfelé szeretnénk elindulni a fejlődésben, nem lefelé? Ez a Szerencsekerék egyik fő kérdése. Az is sokat mondó, hogy a lap száma pont a 10-es, mivel ez vége egy tízes ciklusnak, de egyben egy újabb kezdete is. Aki tehát ezt a kártyát húzza, feltehetően épp lezár egy fejlődési szakaszt az életében, és „felsőbb osztályba” lép. A kerék egyébként mandala is. Küllői ismét az életszakaszainkat képviselik, gyermekkortól öregségig, halálig. Majd újra fordul a kerék, és a küllők ekkor már a következő inkarnációnk életciklusait kezdik pörgetni, miközben a tudatos és ösztönénünk folytonos küzdelmet vív egymással.

Forgassuk mi magunk!

Azt mondtuk, a 10-es lap fő tanítása, hogy a Sors kereke forgatja, irányítja életünket – a mostanit és a következőket is. Fő kérdése pedig, amit feltesz számunkra, ha ezt húzzuk: készen állunk-e, hogy múltunkat lezárva újabb ciklusunkba lépjünk? (Van egy mélyebb, titkosabb kérdése is a 10-es lapnak, ez pedig így hangzik: Készen állunk-e arra, hogy megszabaduljunk a reinkarnációs körforgásból, és többé ne kelljen újraszületnünk? Ha a karma még visszahúz minket a Földre, akkor nem, így a kerék tovább pörög. Ha viszont igen, az azt jelenti: ez az utolsó születésünk, és a mostani testünkből való kilépés után a kerék immár örökre megáll…) De most a kevésbé misztikus kérdést és tanulságot vizsgáljuk meg. Ha a 10-est húztuk, azért húzhattuk, mert túl vagyunk a 9-es, a Remete által jelzett csendes, visszavonult, felkészülési korszakunkon, és újabb lendület, újabb mozgalmas életszakasz előtt állunk. Ha kíváncsiak vagyunk rá, hogy mit hozhat számunkra ez az új ciklus, érdemes egy mécses lángja mellett, kényelmesen leülve elővennünk a 10-es lapot. Nézegessük kicsit a kerék rajzát, és gondolatban – vagy akár írásban – tegyük fel a következő kérdéseket:

A MÚLT: Milyen volt az előző életszakaszom? Mi volt a fő témakör, kérdés, amit felvetett? Az átélt eseményekből, tapasztalatból milyen tanulságot vonhatok le? Mire tanított ez az előző ciklus?

A JELEN: Hol tartok most? Mire várok, mit szeretnék, ha elakadtam, milyen kérdésre, problémára szeretnék megoldást? Ha ábrázolnám magam a lapon lévő Szerencsekeréken, hová „tenném” mostani helyzetemet: alulra, mert mélyponton vagyok? Legfelülre, mert a topon vagyok? Balra, mivel most épp az ösztöneimet követem az észérvek ellenére, vagy épp jobbra, mert a logika, a ráció vezérli döntéseimet?

Ha sikerült képzeletben elhelyezni jelenlegi önmagunkat a keréken, kezdjük el – szintén gondolatban – forgatni azt. Képzeljük el, ahogy megmozdul, majd lassan, méltóságteljesen, az óramutató járásával egyezően, megindul a körpályáján. Most csukjuk be szemünket, vagy nézzünk a mécseslángba, és mélyüljünk el: az ősi tanok szerint akár meg is láthatjuk, érezhetjük, mit hoz számunkra a közeljövő, mi a megoldás problémáinkra, hová, merre fordul mostanában sorsunk kereke…

A cikk a Nők Lapja Ezotéria 2014/4. számában jelent meg. A sorozat korábbi részeit itt találjátok.

Szöveg: Kincses Boglárka

Fotó: Thinkstock