Focistafeleségnek lenni szuperjó dolog lehet – gondolhatná, aki felszínesen áll a kérdéshez. Legyen csinos, vezesse a háztartást, nevelje a gyereket, és csodálja, ahogy férje feldobja a hajzselét, tetkót villant, és elmegy munkába. A munka az az edzés, majd a meccs – a járvány alatt üres, pandémián kívül pedig pár száz lézengő néző előtt.
Ám a focistafeleségeknek sokkal nagyobb a felelősségük, mint hinnénk. Nőnap előtt két nappal dobta fel a gép a Nemzeti Sport oldalán ezt a remek találatot, amelyben Révész Attila, a Kisvárda sportigazgatója fogalmazta meg a nemes missziót a külföldi focisták feleségei számára:
„Korábban alkalmazott technikát vettünk elő azzal, hogy a feleségekhez, barátnőkhöz szóltam. Meghívtuk őket, beszéltem velük, és tőlük kértem számon a játékosok teljesítményét. Mindenkihez más hangon kellett szólni, de vállalták, hogy minden eszközzel a segítségünkre lesznek, és megértetik a párjukkal: nekik az elsődleges feladatuk az, hogy a pályán jó teljesítményt nyújtsanak. Részletekbe nem szeretnék belemenni a beszélgetéseket illetően, mert voltak olyan diszkrét kérdések, amelyekre a szájukat elhúzva válaszoltak, de a felelősségüket szerettem volna éreztetni velük. Jön a jó idő, és nem azt szeretnénk, hogy a kisgyerekeikkel és a kutyával a városban sétálnak majd és jól érzik magukat, hanem azt, hogy a férjüket otthon engedik aludni, akik ne a kisgyerekkel egy szobában legyenek, és ne várják el azt, hogy éjszaka a futballista keljen fel a gyerekhez, mert ez nagyon sok esetben előfordult. Úgyhogy arra szerettem volna a hölgyeket ösztökélni, gondolva itt elsősorban a külföldi játékosok párjaira, hogy ha szeretnének Magyarországon, ilyen jó körülmények között maradni, akkor nekik is feladatuk van, és a barátjukat, férjüket a legjobb állapotba kell hozni.”
Révész azt is hozzátette, hogy meccs után a focisták lehetőleg ne végezzenek házimunkát, mert kímélni kell őket. A diszkrét kérdések – amikre a nők a szájukat húzták –, valószínűleg nem a mosogatásról szóltak, hanem egészen másról, a magánélet legintimebb regisztereiből.
Huszonöt éve kezdtem a pályámat a Nők Lapjánál. Akkoriban, ha ilyet hallottam volna, nézek egy nagyot és továbblépek – nincs itt semmi látnivaló. Az idők azonban változnak. Sokkal gyorsabban, mint hinnénk. Hét évvel ezelőtt, amikor újra csak ezeken a hasábokon írtam, már döbbenten bámultam volna magam elé, és a borzongató lefagyás után, átérezve az úgynevezett szekunder szégyent – amikor más helyett szégyelli magát az ember –, elnézést kértem volna a férfiak nevében. Ma viszont, 2021-ben, azt gondolom, itt a lázadás ideje. Az is lázadás, ha széles vigyorral az arcába nevetünk annak, aki meg akarja mondani, hogyan éljük az életünket. Az is lázadás, ha a focistafeleségek kikérik maguknak ezeket a szavakat. És, úgy tűnik, az is lázadás, ha – legalábbis Kisvárdán – a focista férj este felkel a gyerekéhez, és megöleli. Nők és férfiak! Keljetek fel!
(Szerkesztői megjegyzés: a hétvégén nyert a Kisvárda)
Ez a cikk mindenki számára olvasható, ugyanakkor a nőklapja.hu több tartalma csak előfizetéssel érhető el. Ha regisztrálsz, öt cikket elolvashatsz fizetés nélkül. Ha tetszett az írásunk, regisztrálj, hogy az előfizetői tartalmainkhoz is hozzáférj.
