Amikor úgy másfél éve az ifjú újzélandi parlamenti képviselőnő, Chlöe Swarbrick azt vágta a beszédébe beleszóló idősebb kollégája fejéhez, OK, boomer, még nem tudhatta, hogy történelmet ír. A kifejezés ugyan korábban is ismert volt már, jellemzően tizenévesek használták, ha ki akarták fejezni a lenézésüket a nagyszüleik angolul csak baby boomer néven ismert (1946 és 1964 között született) korosztálya iránt, amely képtelen felvenni a ritmust a technológiai fejlődéssel, kételkedve viszonyul a klímaváltozáshoz, nem érdeklődik különösebben a kisebbségi jogok iránt, és úgy általában idegenkedve szemléli az ifjúság ötleteit. A fordulatot igazán ismertté azonban az akkor huszonöt éves zöld párti képviselőnő tette, azóta vált világszerte részévé a fiatalok szókincsének.