Galériánkra kattintva ízelítőt kaptok a Nők Lapja 2021/13. számának tartalmából:
Volt egyszer egy húsvét
Nézem a fotót a címlapon a Tenki lányokról, és az jut eszembe, hogy egy hasonlóan kedves nekem is van, igaz, én nem a testvéremmel, hanem az unokatestvéremmel állok a nagyiék kertjében. Egy szőke és egy barna lány, ma már mindketten anyukák vagyunk. A képet a szobámban tartom, szem előtt, mert a fiam egyszer tablót készített nekem a születésnapomra, és ez is felkerült rá. Fekete-fehér fotó, nem is tudom, ki kattintott… Valaki a családból, aki látta, hogy ezt a törékeny pillanatot jó lenne megörökíteni. Mindenkinek vannak ilyen momentumai, nekem például a húsvét, bármikor jó érzéssel hívom elő az emlékeimből. A nagyszüleimnek gyönyörű kertjük volt − kerek bukszusbokrokkal, szőlőlugassal −, itt kerestük évről évre a festett tojásokat, csokinyuszikat mi hárman, unokatestvérek. A húsvét legalább akkora ünnep volt a családban, mint a karácsony, mert ilyenkor biztos, hogy útra tudtunk kelni, hogy az ország másik felében élő nagyszülőkkel, közeli rokonokkal találkozzunk.
Az asztalt körbeülni, együtt kóstolni nagypapa saját érlelésű sonkáját, nagyi zserbóját, aztán pedig kihallgatni a nagyok beszélgetését az asztalnál, gyerekként mindez felülmúlhatatlan élmény volt. A vázába ilyenkor szentelt barka került, az asztalra pénteken házilag készített böjti kalács tejföllel, vasárnap délben pedig húzott rétes, minden családtag kedvében járva az ízesítéssel. Káposztás, krumplis, meggyes-mákos, almás. Mindent meg tudtunk beszélni egymással, volt időnk rá, mert ilyenkor két-három napot együtt töltöttünk. Talán nem vagyok egyedül a történetemmel, és idén valószínűleg még fontosabb lesz feleleveníteni az emlékeket, mint valaha. Mert most minden máshogy alakul, tudjuk, hogy nem mindenki találkozhat a családjával, ugyanakkor a húsvéti ünnepet teljességében szeretnénk megélni. Festhetünk a kicsikkel tojást, süthetünk kalácsot, elővehetjük a régi fotókat. Ne hagyjuk, hogy a játékosság, az ünnep elvesszen az életünkből… Most egy pillanatra megállhatunk, felülemelkedhetünk a hétköznapokon. Örökítsük meg ezeket a pillanatokat, hogy aztán majd a gyerekeink is elmesélhessék, egyszer volt, hol nem volt egy húsvét, talán igaz sem volt…
Eszes Andrea, főszerkesztő-helyettes
