Zichó Viktor majdnem egy év alatt járta végig Kőrösi Csoma Sándor egykori keleti útját. Ment hóban, homoksivatagban, didergett és izzadt, fenyegették késsel, kínálták finom falatokkal, volt börtönben és kórházban, mégis elérte a célját.
A misszió nem utazás, több kell hozzá kíváncsiságnál, az embert valami mélyebb, fontosabb meggyőződés hajtja. Kétszáz évvel ezelőtt egy vékonydongájú háromszéki fiatalember azért kelt útra, hogy megtalálja a magyarok őshazáját és hátrahagyott rokonait. Elindult hát Kelet felé, gyalogolt hétszámra, éveken át élt jakvajas teán fűtetlen kolostorokban. Közben rendíthetetlenül tanult és dolgozott. Megalkotta a tibeti–angol szótárt, sőt leírta a tibeti nyelvtan is hozzá, miközben a magyarok őshazáját kereste. Az egykori nagyenyedi szolgadiák így vált a világ kultúrtörténetének óriásává.
Néhány éve egy komáromi fiú elolvasta Kőrösi Csoma Sándor dokumentumokból összeállított útinaplóját, és eldöntötte, hogy végigjárja a tudós egykori útvonalát. Fekvőbiciklivel indult, de nem Komáromból, hanem Erdély csücskéből, Csomakőrös falujából, ahonnan diót vitt magával. Majd egy évvel később ültette el Dardzsilingban, az angol temető legszebb, nemzetiszínű szalagokkal borított sírja közelében. Kőrösi Csoma útvonalán haladt, csupán az előre láthatóan is veszélyes pontokat hagyta ki, Moszult, Bagdadot, illetve Afganisztán bizonyos részét. Összesen tizenháromezer kilométert tett meg, mire ott állhatott a síremlék előtt.
