A Nők Lapja Egészség 2021/4. számában utánajártunk a hiperszenzitivitással kapcsolatos kérdéseknek.
„Mindent a lelkedre veszel”, „Túl érzelmes vagy!” – ezek azok a mondatok, amiket a szuperérzékeny emberek a leggyakrabban hallanak. A külső szemlélő számára ugyanis az ő érzelmeik gyakran kontrollálhatatlannak tűnnek. Erre a „túlzott izgalomra” mint személyiségvonásra Kazimierz Dąbrowski lengyel pszichológus figyelt fel először 1962-ben, amikor nyolcvan különlegesen tehetséges fiatalt vizsgált meg. Harmincnak az IQ-ja volt feltűnően magas, ötven pedig művészeti tehetséggel bírt a tánc, a képzőművészet vagy a színészet területén. Mindegyikőjükre jellemző volt, hogy bizonyos élmények szinte beszippantották őket. Színházi előadásokon gyakrabban sírtak, többet nevettek, mint az átlag, de nemcsak érzelmileg, intellektuálisan is fogékonyabbak voltak a színdarabok, zeneművek vagy akár az olvasott könyvek által közvetített üzenetekre, és másoknál mélyebb összefüggéseket is megláttak.
Nehéz megérteni
Dąbrowskinak meggyőződése volt, hogy a nagyobb érzékenység teszi lehetővé, hogy ezek az emberek kimagasló eredményeket érjenek el – de azt is megfigyelte, hogy ennek a különleges képességnek bizony árnyoldala is van. Az általa vizsgált csoportban az átlagosnál jóval nagyobb arányú volt az akkoriban csak „neurológiai abnormalitásnak” nevezett jelenségek, így a depresszió, a szorongás és a pánikbetegség előfordulása. Vizsgálatából végül azt a következtetést vonta le, hogy ha egy gyerek erős fogékonyságot mutat az iskolában a művészetekre, vagy az átlagosnál és elvárhatónál több együttérzést tanúsít kortársai iránt, akkor érdemes extra figyelmet szentelni neki, mert ez a ma már szuperérzékenységnek nevezett tulajdonság a tehetség egyik legkorábbi és legkönnyebben észrevehető jele. A tehetség jó hívószó, ami mindenkinek tetszik – az érzékenység azonban már nem ennyire pozitív jelző. Ha beütjük a Google keresőjébe a szót, fájós fog, síró ember, kipirosodott száraz bőr lesz az első találatok között. Maguk az érintettek is hajlamosak az extrém módon jelentkező érzelmeiket fogyatékosságként megélni, hiszen valóban kellemetlen lehet, hogy az átlagosnál könnyebben elsírják magukat, felnőttként is félnek a sötétben, vagy képtelenek végignézni egy horrorfilmet. A bennük lévő felfokozott képzelettel ugyanis végletes és néha nagyon is gyorsan változó érzelmek járnak együtt. Mindezt pedig a környezet nehezen tudja tolerálni. Ha egy óvodás gyerek a világ értelméről filozofál, vagy a halál aggasztja, ha elsírja magát egy mesén, vagy lecsukott szemmel, őszintén élvezi a komolyzenét, akkor gyakran előfordul, hogy a kortársak kicsúfolják, kiközösítik.
A négy legfontosabb jellemző
A környezet értetlensége pedig az évek múlásával se csökken. A különcség, a kívülállóság érzése alapélmény a hiperszenzitívek számára, hiszen gyakran még családtagjaik, barátaik sem úgy látják a világot, ahogyan ők, így élményeikkel egyedül maradnak. Pedig a szuperérzékeny személyiségek nincsenek is kevesen. Dr. Elaine Aron Szuperérzékeny vagyok? című könyvében úgy becsüli, hogy az emberek közel 20 százalékát érinti, és hiába próbálja valaki szigorú neveléssel keményebbé formálni a gyerekét, ez nem sikerülhet. Legfeljebb arra tanítja meg, hogyan titkolja el „gyengeségét”, mert a szuperérzékenység velünk született tulajdonság, hasonlóan a szemszínhez vagy a magassághoz. Lehetetlen megváltoztatni. „Az idegrendszeri alapok megléte mellett a szuperérzékenységnek négy fontosabb jellemzője van. A beérkező ingerek mélyebb szintű, alaposabb feldolgozása, az idegrendszer ingertúltelítődésre való hajlama, fokozott empátia vagy fokozott érzelmi reakciókra való hajlam és a finomabb részletek magasabb szintű érzékelése. Ezek összessége miatt reagálnak az érintettek hevesebben a fizikai, érzelmi és szociális ingerekre” – magyarázza Nagy Brigitta pszichológus.
Ők a világ megmentői?
A New York-i Stony Brook egyetemen Arthur Aron kutató 2007- ben szuperérzékenyek agyfunkcióit vizsgálta. Kiderült, hogy ezeknek az embereknek a frontális lebenye aktívabbá válik, ha szomorú vagy vidám arcot mutatnak nekik, és kétszer olyan gyorsan észreveszik az érzelmek változását, mint mások. Nem meglepő ezek után: a szuperérzékenyek legfőbb tulajdonsága, hogy könnyen és mélyen tudnak másokhoz kapcsolódni. Öröm vagy bánat – ők az elsők, akik rájönnek, mi történik a másik lelkében, mert elképesztően jól tudnak apró, a többség számára észrevehetetlen jelekből olvasni. Extrém módon foglalkoztatja őket az emberi szenvedés is. Legyen szó földrengés áldozatairól, hajléktalanokról vagy bántalmazott gyerekekről, a hiperszenzitívek elsőként indulnak segíteni. De nemcsak pszichológusként, szociális munkásként, mentősként vagy katasztrófaelhárítóként találkozhatunk velük. Ők azok a sokak által csak idealistának nevezett aktivisták, akik jobbá akarják tenni a világot. Közülük kerülnek ki az ügyvédek, orvosok, környezetvédők vagy épp a festők, írók – utóbbiak a művészet erejével harcolnak az igazságtalanságok ellen. A szuperérzékenységet általában női tulajdonságnak véljük, ám ez jókora tévedés. A hiperszenzitívek fele férfi, méghozzá olyan férfi, akit roppantul érdekelnek a világ dolgai.
5 tipp a kiegyensúlyozottsághoz
Ahhoz, hogy az érintettek az előnyükre formálják túlérzékenységünket, és ne csak a negatív hatásaira összpontosítsanak, fontos, hogy megtanuljanak együtt élni az adottságukkal. Ehhez érdemes megfogadni az alábbi tanácsokat:
1. Amikor csak tudják, csökkentsék a környezetükben lévő erős ingereket.
2. Ne próbáljanak multitasking üzemmódban tevékenykedni, ehelyett mindig csak egy feladatra koncentráljanak.
3. Figyeljenek a jelekre: ne várják meg, míg nagyon éhesek lesznek, a stresszes szituációkra pedig próbáljanak meg előre felkészülni.
4. Rendszeresen meditáljanak, relaxáljanak, gyakorolják a mindfullness-technikákat.
5. Örüljenek a kreativitásuknak, és engedjék szabadjára a bennünk rejlő képességeket.
Heves reakciók
A szuperérzékenyek innen nézve bátor hősöknek tűnhetnek – de a látszat csal. Az extrém érzékenységnek ugyanis negatív oldala is van, amit nem könnyű elviselni. Az ilyen emberek például az átlagosnál jóval nehezebben viselik el a stresszt, és olyan apróságok is kiborítják őket, amiket mások észre sem vesznek. Ilyen például egy szúrósabb anyagú kardigán, egy kellemetlen szag vagy az éhség. Ezeket a mini stresszorokat elviselhetetlennek érzik, és sok esetben hangosan, látványosan, jókora dührohammal kísérve fejezik ki szenvedésüket. Ráadásul az átlagosnál jóval hamarabb telítődnek szenzoros élményekkel, ezért akár egy nagyobb tömeg is pánikrohamot válthat ki belőlük. Ha nem tanulják meg időben kezelni saját testük igényeit, az idővel komoly szorongáshoz és súlyos fóbiák kialakulásához is vezethet. A munkahelyen sem feltétlenül ők az ideális munkavállalók. Rosszul viselik a szoros határidőt, a hirtelen felmerülő akadályokat, és akkor is hajlamosak kiborulni, ha úgy érzik, túl sok munka szakadt rájuk. Gyakori, hogy jóval sötétebben látják a helyzetet, mint a valóság, különösen azért, mert nem szeretnek hibázni, és kiakadnak, ha valami nem sikerül tökéletesen. Bár a pontosság nagy erényük, a munkaadók ritkán értékelik megfelelően odaadásukat a cég felé, mert a szuperérzékenyek nem szívesen helyezik magukat előtérbe. Emiatt előfordulhat, hogy egy másik, kevesebbet dolgozó, de jobban helyezkedő munkatárs élvezi végül az előléptetést vagy a béremelést. A velük megesett igazságtalanság éppúgy felháborítja őket, mint az emberiség elleni. Sérelmeiket képesek akár évekig is magukban hordozni, és lehet, hogy soha nem derül ki, miért bántódtak meg. Egészen apró megjegyzéseket is képesek a szívükre venni, és sokszor felnagyítják a múltban velük megesett igazságtalanságokat. Mivel valóban érzékenyebbek a hanglejtésre, a mögöttes gondolatokra, és hajlamosak elveszni a részletekben, mélyebben hat rájuk a negatív élmény. A valódi szörnyűségeken túl a képzeletbelieket sem bírják egykönnyen elviselni. Ezért nem szívesen néznek ijesztő filmeket, és nem csak a durva horrortól tartják távol magukat, még a romantikus szerelmes filmeket is kerülik, ha annak nem happy end a vége.
Hogyan ismerhetjük fel?
A szakemberek egy kérdőíves tesztet is összeállítottak a hiperszenzitivitás mérésére. A skála 27 szempontra fókuszál. A kutatási eredmények alapján a szuperérzékeny embereknek az alábbiak a legjellemzőbb vonásai:
- Könnyen elárasztják őket az érzelmeik
- Gazdag belső világuk van
- A kívülről és a szervezetükből érkező ingerekre különösen érzékenyek
- Hamar megijednek
- Érzékenyen reagálnak a fájdalomra, az éhségérzetre és a koffeinre
- A legapróbb érzékelésbeli változásokat is képesek felismerni
- Másokhoz képest nagyobb érdeklődést mutatnak a művészetek és a zene iránt
Félig üres vagy félig teli a pohár?
„Az, hogy végül a szuperérzékenység áldás lesz vagy átok valaki életében, nagyban függ a korai kötődés során elsajátított érzelemszabályozástól – hívja fel a figyelmet szakértőnk. – Kiegyensúlyozott kapcsolatban a gyermek érzékenységét észlelő, és arra jól reagáló szülői közeg mellett a kicsi hatékonyan lesz képes saját, a nagy többségnél intenzívebb belső világát szabályozni, így felnőtt korban a szuperérzékenységnek inkább a pozitív oldalai fognak dominálni életében. Ennek hiányában, aminek oka lehet egyszerűen az is, hogy a szülőnek annyira idegen ez az érzékenység, hogy képtelen reagálni rá vagy azt figyelembe venni, a gyerek felnőttként kiszolgáltatott lesz, és fogékony a mentális zavarok kialakulására.” Akkor hát milyen is hiperszenzitívnek lenni? Az attól függ, hogyan éli meg valaki, hogy mindent erőteljesebben érzékel, mint mások. Ha az illető csak a rossz dolgokra koncentrál, akkor azokból is bőven találhat – ugyanakkor pozitív vonásokból sincs hiány. Mert ne feledjük, ők azok, akik egy jó pohár bort vagy egy színes naplementét is sokkal szebbnek és ragyogóbbnak látnak, mint az átlag. Bármilyen nehézségekkel találkoznak is, minden helyzetben vigasztalhatja őket az, hogy a világot az ő képzelőerejük és kreativitásuk viszi előre.
Fotó: Getty Images Hungary
A cikk eredetileg a Nők Lapja Egészség 2021/4. lapszámában jelent meg.
A magazint keressétek az újságárusoknál, vagy vásároljátok meg digitálisan a https://digitalstand.hu/noklapjaegeszseg oldalon.
