Fontos, hogy törődjünk a körülöttünk lévő idősekkel, hiszen az ünnepek közeledtével fokozódhat a magányuk.

Szeretet, karácsony, áhitat, fények: a téli ünnepek gyakorlatilag vallástól függetlenül képesek mindenkit megérinteni. Gyakran azonban feszültséggel telik meg ez a szép időszak is, hiszen sokan hagyják magukat belesodródni abba, hogy mit kell megtenni az ünnepek előtt. Az ajándékok utáni rohangálás, a legfinomabb ünnepi menü elkészítése, a család és a vele járó perpatvar olykor nagy terhet jelentenek. Hiába, ez van, nagy a nyomás, mindennek tökéletesnek kell lennie, jól kell sikerülnie. (Természetesen nem, de ez már egy másik cikk tárgya lenne.)

Bele sem gondolunk, hogy az egyébként derűs és vidám időszak fölé időként azért gyűlnek sötét fellegek, mert van kivel ünnepelni.

Sokan, különösen az idős emberek ilyenkor még inkább elszigeteltnek és boldogtalannak érzik magukat, és ez már azelőtt is így volt, mielőtt a koronavírus-járvány megnehezítette volna a mindennapi életet és a különleges alkalmakat. 

Noha az öregedés bölcsességet, és van, hogy megelégedettséget hoz, az ünnepek környékén kifejezetten fontos, hogy figyeljünk a körülöttünk lévő idősekre. Az időseket értelemszerűen érik elkerülhetetlen veszteségek, társuk és barátaik megbetegszenek és meghalnak, az energiájuk és a mobilitás szintjének csökkenésével úgy érezhetik, elveszítik függetlenségüket és lehetőségeiket.

Az öregség paradoxona

A gerontológusok azt a jelenséget, amikor az öregkor elégedettség érzéssel járhat, az öregség paradoxonának nevezik: azok az idősebb emberek, akik életük során számos kihívással és veszteséggel néztek szembe és nehézséggel küzdöttek meg, ellenállóbbá, szívósabbá válnak. És annak ellenére, hogy gyakran tapasztalható a fizikai, vagy a kognitív képességek csökkenése, a fiatalabb felnőttekhez képest mégis elégedettebbnek, boldogabbnak érzik magukat.

A szomszédság idővel megváltozik, és még azok is, akik elég jól vannak ahhoz, hogy saját otthonukban maradjanak, magányosnak és a közösségtől elszakadtnak érezhetik magukat, különösen, ha a családjuk, már ha van nekik, távol él tőlük.

Többször is bebizonyították, hogy az időskori magány szoros kapcsolatban áll a romló fizikai és mentális egészséggel, a járványhelyzet pedig az elmúlt másfél évben csak súlyosbította ezt a problémát. Sok nyugdíjas él izoláltan, segítség és társaság nélkül, ennek oka a megözvegyülés mellett a válások emelkedő száma is. A magány és egyedüllét miatt az idősek még inkább ki vannak téve a mentális problémák veszélyének: a súlyos depresszió a 80 év felettiek körében a legmagasabb, 24 százalék, míg depresszív tüneteket rajtuk kívül a korosztály 19 százaléka mutat. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat szakértői ebben maximálisan egyetértenek: az év végi, ünnepi időszak nagyobb mértékben hozhatja elő a magányosság és az elszigeteltség érzését az egyedül, másoktól távol élő emberekben. A magány ellen a társas támogatás szinte bármely formája, a legapróbb gesztus is kapaszkodót jelenthet, azonban ahhoz, hogy jól segíthessünk, megfelelő ismeretek szükségesek.

Így segíthetsz!

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat szakemberei a Vodafone-nal együttműködésben megjelentettek egy gyakorlati tanácsokat tartalmazó online útmutatót, ami lehetővé teszi, hogy aki szeretne, segíthessen a környezetében élő magányos embereknek. Az útmutató az apró gesztusoktól az elmélyültebb beszélgetésig, többféle szituációhoz fogalmaz meg szakszerű ajánlásokat. A felületen hasznos és gyakorlati tanácsokat kaphatunk ahhoz, hogy hogyan tegyük meg az első lépést, például a szomszédunkban élő, magányos idős ember felé, hogyan teremthetünk vele kapcsolatot, vagy hogyan kommunikáljunk vele. (Az útmutató itt érhető el.) „A Magyar Máltai Szeretetszolgálat azt vallja, hogy segíteni csak jól szabad. Jól segíteni pedig úgy lehet, ha azt adjuk, amire a másik embernek szüksége van, úgy, ahogy mi magunk is elfogadnánk.

Azt látjuk, hogy sok a bizonytalanság azzal kapcsolatban, mit mondjunk, hogyan reagáljunk, ha egy olyan emberrel beszélünk, aki nehéz élethelyzetben van.

A Szeretetszolgálat szakembereivel készítettük ezt az oldalt és az itt található ajánlásokat, hogy segítsünk azoknak, akik segíteni szeretnének. Mindenkit arra bátorítunk, hogy apró figyelmességekkel, egy mosollyal, kis ajándékkal vagy egy beszélgetéssel tegyen azért, hogy a környezetében élőknek örömet szerezzen” – mondta Benkőné Lengyel Melinda a Magyar Máltai Szeretetszolgálat HR-vezetője.

Egy kis odafigyelés a világot jelentheti

Egy kicsit több gondoskodással megelőzhetjük, hogy a körülöttünk levő idősek magányossá váljanak. Apró figyelmességekkel, egy mosollyal, kis ajándékkal vagy egy beszélgetéssel bárki tehet azért, hogy egy környezetében élő idős embernek örömet szerezzen. Érzékeltessük, hogy fontosak: elkérted már például a legendás vadas/töltött káposzta receptjét? Ha nem, itt az idő!

Adjunk az időnkből!

Ha fizikailag nem is tudunk idős családtagjainkkal lenni, akkor is hívjuk fel őket, hiszen egy egyszerű telefonhívás is sokat számíthat. Sőt, általában nagyobb ajándék, mint egy postán kiküldött ajándékcsomag.

A személyes közelség varázsa

Ha van olyan idős családtag, esetleg egy magányos szomszéd, aki egyedül van, annak felbecsülhetetlen értékű ajándék lenne, ha meglátogatnád őket. (A járvány miatt természetesen ne érkezz váratlanul, és ha egy mód van rá, végezz el a látogatás előtt egy Covid-tesztet.) Tudasd velük, hogy számíthatnak rád – egy tea és süti elfogyasztása nem tart sokáig, mégis a legszebb ajándék lehet.

Ajánld fel a segítséged!

Ha van idős szomszéd, kérdezzük meg, tehetünk-e érte valamit, segíthetünk-e például a bevásárlásnál. Egy szelet sütemény, néhány kérdés a hogylétét illetően nem tűnik nagy dolognak, mégis azt mutatják, törődsz velük. Vagy ajánld fel, hogy feldíszíted a karácsonyfájukat, kiteszel néhány díszt a lakásukba. (Ne felejtsd el tudatni velük, hogy el is fogod vinni, így nem kell aggódniuk a takarítás miatt.)

Nem árt egy kis emlékeztető!

Emlékeztessük idős szeretteinket arra, hogy mennyire fontosak a család életében és ezeknek az éves ünnepi eseményeknek a részeként. Lehet, hogy haszontalannak vagy tehernek érzik, ha nem tudnak úgy hozzájárulni az ünnepekhez, vagy nem tudnak teljes mértékben részt venni azokon, mint korábban. Bátorítsuk őket, hogy amit tesznek, az bőven elég, és különösen ügyeljünk arra, hogy véletlenül se érezzék úgy, hogy csak kötelességtudatból tesszük, amit értük teszünk. 

Kiemelt kép: Getty Images