„Gondolkodtam, melyikről is meséljek, mert van egy humoros történetem, de annak a receptjét pontosan már nem tudnám elmondani… Nagyon-nagyon régen, amikor beköltöztünk a családi házunkba, az első nagy, családi karácsonyra kaptam egy jó kis töltött pulyka receptet Béres Ilonától. Le volt írva egy kockás papírra vagy 80 dolog, ami kellett hozzá: egész pulyka, csirkemáj stb. Ezeket mind szépen elmentem megvenni. Kellett volna hozzá gesztenye (amit nekem kellett volna megfőzni), de azt már nem kaptam, ezért azt a téglalap alakú gesztenyemasszát vettem, amiből sokszor a gesztenyepürét is csináljuk, csak ugye az cukrozott… Drága anyósom Szentesről küldött két kedves, tölteni való bébipulykát. Elkezdtem a főzést, és akkor vettem észre, hogy a cukor mennyisége nincs pontosan leírva a receptben, amit Ica úgy kezdett: »a karamellizált cukorhoz tedd hozzá…« Pánikba estem, hogy oké, de mennyi karamellizált cukorhoz (két kanálhoz, fél kilóhoz)? Mert az nem derült ki. Akkoriban még nem volt mobiltelefon, és emlékszem, hogy rohantam az esőben a kisfiammal a legközelebbi telefonfülkéhez, de nem értem utol Ilonát, így magamtól kellett kitalálni az arányokat. Szórtam, szórtam a cukrot – mint később kiderült, igazából csak két teáskanálnyi kellett volna.

Az a szörnyű, hogy végül is gyönyörűséges pulykákat sütöttem, de a családom tejszínhabot kért a vacsorához.

A mai napig felemlegetik, akik még élnek és ott voltak, hogy ez mekkora melléfogás volt: a két gyönyörű bébipulyka – abba mindenféle csirkemáj és darálék – ropogósan ragyogott aranybarnára sülve, tényleg úgy nézett ki, ahogy a szakácskönyvekben, és ehetetlenül édes lett. Bár hősiesen falatoztak belőle egy kicsit, végül ki kellett dobni, mert még a kutya sem bírta megenni. Borzasztóan sajnáltam az anyósomtól kapott pulykákat! Mondjuk, szerintem ma már annyiféle ízvilággal főzünk, hogy akár még jó is lehetne egy édes sült, ha számítunk rá. Ezután soha többé nem csináltam gesztenyével töltött pulykát, de egyszer ettem egy igazán jót egy pulykavacsorán, amikor John Savage-dzsel forgattam a Hosszú vágta című filmet Debrecenben.

Most viszont inkább

megosztok veletek egy olyan receptet, amihez ragaszkodik a családom, és már 15 éve nem is tudom őket lebeszélni arról, hogy karácsonykor ne ezt csináljuk meg.

Ezt a receptet annak idején Hegyi Barbarától kaptam, amikor együtt készítettük a Púder című műsort. A lányokkal gyakran összejártunk egymáshoz megbeszélni a következő adást, és Barus mindig is jó vendéglátó, nagy gurmé volt. Ő mesélte nekem először ezt a karácsonyi gyümölcsös pulykát, ami rögtön megtetszett, mert olyan színes és sok ízű. Azért emelem ki, mert egyszer erről már beszéltem, és akkor mondta Barus, hogy »jaj, hát ez tőlem van«. Én meg mondtam, hogy igen, az alap az övé, de valamilyen szinten most már az enyém is, mert az évek során picit mindig módosítgattam rajta, még egy kis fűszer, még egy kis fehérbor. Kata lányomat nem lehet le dumálni róla, hogy egyszer valami mást csináljunk már karácsonyra, de az az igazság, az öcsémék is nagyon várják mindig.

Azt gondolom, mindenkinek van megvan a maga speciális ízlése a konyhában, amikor főzés közben kóstolgat, hümmög és utána fűszerez, ízesít dolgokat, ettől és a tálalástól lesz egyedi, a sajátod egy étel, amit készítesz.

Azért nehéz, mert én is kevésbé tudom tartani az arányokat, mert mindent szívből főzök: még egy kis chili, még egy kis fahéj… ami éppen jól esik. Bevallom, ennek a receptnek a kapcsán minden karácsony reggel halálfélelmem van, hogy na, most fogom elrontani, hiszen hiába csináltam meg már tizenötször, mégis csak évente egyszer, és ami nem rutin (mint pl. egy lecsó), az könnyebben elfelejtődik. Hogy is volt tavaly…? Te jó isten… Akkor előveszem a receptet és a hentesnek magyarázom, hogy milyen vastagra vágja a pulyka szeleteket, mert az sem mindegy ám: fontos, hogy nagyjából egyforma méretűek és vastagok legyenek, kb. mint egy női tenyér.

Hozzávalók (egy nagy családi vacsorához)

• 18 szelet pulykamellfilé
• őrölt chili paprikapor
• őrölt fahéj
• só, bors
• olaj
• egy üveg száraz fehér bor
• egy kanál méz
• 20 szelet füstölt Karaván sajt (szeletelve is lehet kapni)
• 20 szelet bacon
• 1 csomag magozott, fagyasztott meggy
• 3-4 körte
• maréknyi magozott, aszalt szilva
• maréknyi mandula
• 1 narancs

Kiterítem egymás mellé a husikat egy nagy fafelületre, majd ízlés szerint megszórom az őrölt chilivel, őrölt fahéjjal, sóval és borssal, leterítem folpackkal, majd klopfolóval finoman beleütögetem a fűszereket a húsba. Ezután megfordítom a húsokat, és a másik oldalt is ugyanúgy fűszerezem és megcsapkodom. Serpenyőben egy kevés olajat melegítek és annyi fehér bort öntök bele, hogyha egy szelet húst elhelyezek benne, kb. a feléig érjen, tehát nem kell csurig önteni, nem kell, hogy teljesen ellepje. A felforrósodott serpenyőbe belerakom a hússzeleteket, amit szinte egy perc után már meg is lehet fordítani, mert nem akarjuk megsütni, megfőzni, csak az kell, hogy a hús kifehéredjen és felvegye az ízeket. Kikapom a húsokat a serpenyőből, és az első szeletet két szelet Karaván sajt közé fogom (lelkileg készülni kell arra, hogy a vékony sajt bizony el-eltörik), és az egészet áttekerem egy fél szelet baconnel. Így fogatom össze a rétegeket. A husikat élére állítva egy ovális tálba szorosan felsorakoztatom, mint a kártyákat.

Ezután egy másik serpenyőben két-három evőkanál cukrot karamellizálok, és az előző serpenyőből megmaradt húslével és még egy kevés fehérborral felöntöm, fellazítom, habverővel simára keverem. Ha ez a lé lehűlt, 2 dl tejfölt belekeverek. Ízlés szerint teszek bele még egy kis chilit, fahéjat, borsot, sót… A szószt ráöntöm a rétegezett húsra, fontos, hogy pont annyit öntök rá, hogy még ne tocsogjon, de a végeredmény kellemesen szaftos legyen. Lefedem alufóliával és 180°C fokon előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöm, de azért közben az alufólia csücskét emelgetve meg szoktam nézegetni, nehogy elégjen.

A fagyasztott meggyet már reggel kiveszem a hűtőből, hogy szépen magától kiengedjen és a felesleges lé lecsöpögjön. Innentől az adagolás ízlés kérdése. Én kb. egy maréknyit használok, de aztán van, hogy teszek még hozzá. A körtéket megmosom, kimagozom, negyedekre vágom, a narancsot héjastól felkarikázom. Amikor a hús megsült, leveszem a fóliát és az apróbb gyümölcsökkel illetve a mandulával a tetejét szépen megszórom, végül a karikázott naranccsal és a körtével (fontos, hogy a héja felfelé legyen!) betakargatom.

Egy kis fehérborba kevert mézzel megkenegetem a gyümölcsöket, majd visszateszem a fóliát és 15-20 percre újra sütőbe dugom, hogy a gyümölcsök megpuhuljanak. A legvégén, amikor leveszem a fóliát, még egy picit rápirítok a sütőben, hogy a bacon és a hús teteje kicsit megpiruljon, és a szószból elpárologjon, aminek még el kell párologni.

Miután elkészült a gyümölcsös pulyka, vajas-tejszínes krumplipürével szoktam tálalni, amibe belekeverek egy kevés fehérborsot is. Jó étvágyat!”

Kerüljetek ti is ünnepi hangulatba! Készítsetek illatos karácsonyi dekorációt!

Nyitókép: press.tv2.hu TV2/ Central Médiacsoport archívum.
A cikkben szereplő fotókért köszönet Gáspár Katának!