Rajtunk kívül talán nincs is még egy olyan nemzet, aminél az étkezések körül forognának nemcsak az ünnepek, de a hétköznapok is. Így az sem véletlen, hogy a legtöbbünknek ismerős az a helyzet, amikor a nagyit meglátogatva rogyásig terített asztal vár, és ha nem szedünk minimum háromszor mindenből, akkor megsértődik, mert „nem ettünk semmit”, és feleslegesen dolgozott. Az én drága nagymamám is tipikusan ilyen volt, amikor még az ereje engedte, annyi különbséggel, hogy mindezek után azért valahogy csak kibökte mindig, hogy „megint híztál, nem?”, akkor is, ha éppen két ruhaméretet sikerült fogynom előző év óta. Gondolom, másoknál is jellemző volt ez a kettősség az evéssel és a testsúllyal kapcsolatban, és valószínűleg nem mi voltunk/vagyunk az egyetlen család, ahol gyakran tettek megjegyzést mindkettőre (mint ahogyan Gigi Hadid anyja is tette), amitől Janka néniként hörpintettük fel a pohár vörösbort, és nem azért, hogy meg ne pimpósodjon…

De hogy idéntől kicsit kevesebb ételekkel kapcsolatos feszültség legyen az asztalnál, érdemes előre felkészülni – nem csak lélekben – a jellemző helyzetekre, hogy csírájában tudjuk a rokonságba  (munkatársakba, ismerősökbe, Robika osztálytársának anyukájába, satöbbi) fojtani a kéretlen megjegyzéseket. Persze, mindez kellemetlen és zavarba ejtő, de ezek a szituációk komolyan meg tudják mérgezni a hangulatunktól kezdve az étellel és a testünkkel való kapcsolatot is – a többiekkel való viszonyunkról nem is beszélve.

A HuffPost több terapeutával és táplálkozási szakértővel beszélgetett arról, hogyan lehet kezelni az étellel való megszégyenítés különböző formáit, beleértve a kéretlen megjegyzéseket a kiszedett fogások mennyiségéről, a diétákról, a testről mint témáról úgy általában. Az alábbiakban az ünnepi szezonban előforduló leggyakoribb helyzetekre adható frappáns válaszok következnek, amelyekkel előre felkészülhetünk az összejövetelekre, és forgatókönyveket dolgozhatunk ki az övön aluli megjegyzések kivédésére.

1. forgatókönyv: Beszólás a méretünkre

„Legyen akár pozitív, akár negatív, a mások testére tett megjegyzések nem helyénvalóak” – jegyzi meg Lauren Muhlheim, a Los Angeles-i Eating Disorder Therapy étkezési zavarokkal foglalkozó szakembere és pszichológusa. Soha nem lehetünk biztosak abban, hogy ismerjük valakinek az egészségi állapotát: lehet, hogy egy betegség miatt fogyott, terhesség miatt szaladtak fel rá a kilók, vagy más, nem ránk tartozó okból (pl. evészavar) ment más változáson keresztül.” Tehát még egy látszólag pozitív megjegyzésünk is negatívan befolyásolhatja az illetőt.
Jessi Kneeland testkép-tréner azt javasolja, hogy a válaszunkat attól függően szabjuk testre, hogy ki beszél. „Vannak, akik egyszerűen még nem ismerkedtek meg azzal a gondolattal, hogy az ilyen megjegyzések károsak is lehetnek, és csak el kell beszélgetnünk erről. Például, ha a munkatársunk valami olyasmit mond, hogy »Azta, olyan jól nézel ki, lefogytál?«, lehet, hogy egyáltalán nem is sejti, hogy épp egy kövérfóbiás megjegyzést tett, vagy hogy azt az elképzelést erősíti, hogy a testméret a legfontosabb tulajdonságunk, és a kisebb jobb.”

Ezt tegyük: Mondjuk ezt azt illetőnek: „Inkább nem beszélnék a testemről/súlyomról. Ezt a témát nagyon személyesnek érzem.” Vagy egyszerűen: „Kérlek, ne tegyél megjegyzéseket a testemre.” Esetleg: „Kényelmetlenül érzem magam, ha erről beszélünk.” Ha nem akarunk nyíltan konfrontálódni, akkor egyszerűen hagyjuk figyelmen kívül a megjegyzést, és váltsunk témát, vagy hagyjuk faképnél az illetőt.

Pro tipp: Szerezzünk szövetségeseket a vacsora vagy az esemény előtt, ha úgy gondoljuk, hogy az étellel és a testünkkel kapcsolatos megjegyzések szóba fognak kerülni. „Gondoljunk olyan jelenlevőkre, akik segíthetnek megvédeni minket ezekkel szemben” – javasolta Langer. „Kérjük meg őket előre, hogy álljanak mögénk, ha nemkívánatos megjegyzések hangzanak el.”

2. forgatókönyv: Beszólás, hogy mennyit eszünk

„Az, hogy mennyire sokat vagy mennyire keveset eszünk, teljesen személyes preferencia kérdése, és többek között a hormonoktól, az aktivitástól, az egészségi állapottól, az életkortól és a hangulattól függően változhat. Az ünnepi ételek különlegessége pedig hajlamosabbá tehet minket arra, hogy több adagot fogyasszunk, és ez rendben is van. Nagy hisztéria lengi körbe az ünnepek alatti hízást, de megnyugodhatunk: egy-egy nagyobb étkezés nem vezet azonnali súlygyarapodáshoz” – mutat rá Amanda Frankeny dietetikus. (Ebben a cikkben leírtuk, átlagosan mennyit hízunk az ünnepek alatt – a szerk.) (Persze mindez fordítva is igaz: egyetlen könnyű saláta elfogyasztásával sem fogunk megszabadulni a fölös kilóktól. Sajnos.) „Néha túlesszük magunkat az ünnepek alatt. Megesik az ilyesmi. Az ilyenkor kialakuló teltségérzet kellemetlen lehet, de mindez csak átmeneti. Lazítsunk inkább. Valószínűleg mindenki étkezési szokásai másképp néznek ki az év ezen időszakán kívül.

Néhány nap nem szokványos ételválasztás nem fogja befolyásolni az általános egészségünket.”

Ezt tegyük: Gyakran már a saját fejünkben elkezdődhet az ítélkezés. Ilyenkor hasznos, ha semlegesen beszélünk az ételekről, ahelyett, hogy démonizálnánk a desszerteket, vagy a nagy töltött káposztázásra készülve kihagynánk étkezéseket. „Az embereknek kerülniük kell, hogy saját étkezésüket vagy az ételeket »jónak« vagy »rossznak«, »egészségesnek« vagy »egészségtelennek« minősítsék. Próbáljanak meg emlékezni arra, hogy bizonyos ételek több tápanyagot tartalmaznak, de erkölcsileg nem jobbak más, kevesebb tápanyagot tartalmazó ételeknél, és hogy minden étel olyan üzemanyagot biztosít, amelyre a szervezetünknek szüksége van. Az egészséges táplálkozás nem tesz erényesebb emberré, és nem biztosít hosszabb életet” – fejtette ki Muhlheim. Ezzel egyébként egyetértenek az intuitív táplálkozást előnyben részesítő dietetikusok is, mint amilyen Kurucz Salome is, akivel korábban készítettünk interjút arról, hogy miért nem szabad jónak vagy rossznak bélyegezni egy-egy ételfajtát.

3. forgatókönyv: Beszólás a diétánkkal kapcsolatban

Ha az étkezési stílusunk eltér a többiekétől, magyarul más diétát követünk, mint ők (legyen az egészségi okokból, vagy akár fogyó-, hízókúra miatt), keressünk egy alkalmas időpontot, amikor az esemény előtt elbeszélgethetünk a házigazdával vagy a vendégekkel erről, hogy minden fél tiszteletben tarthassa. Fel is ajánlhatjuk, hogy akár hozunk magunknak ételt, vagy küldünk receptet neki olyan fogásokról, amiket mi is ehetünk. A lényeg, hogy mindezt ne utolsó pillanatra hagyjuk, hiszen akkor már lehet, hogy nem jut ideje elmenni úgy bevásárolni, vagy főzni, és emiatt frusztráltan érezné magát amiatt, hogy nem tud megfelelő módon megvendégelni minket. „Fontos, hogy ne feledjük, hogy jogunk van ahhoz az ételhez, amit szeretnénk – mondta Muhlheim. – Hasonlóképpen jogunk van ahhoz is, hogy hagyományos ételek helyett vegán ételeket fogyasztva ünnepeljünk, ha azt szeretnénk. Másoknak nincs joga elítélni bennünket az ételválasztásunk miatt.”

Ezt tegyük: Ha valaki képtelen megérteni azt, hogy bizonyos módon étkezünk („Ez a hús biztosan ízleni fog neked, szeretettel sütöttem”, „Dehát ebben alig van cukor, csak fél kilót tettem bele”, „Az én gyerekkoromban még nem volt gluténérzékenység, ez csak mai divat”) akkor próbáljuk ki a Muhlheim által javasolt forgatókönyvet, és mondjuk ezt: „Értékelem az aggodalmadat, de azt hiszem, meg tudom oldani a saját étkezésemet.”

Pro tipp: Akár házigazda vagy, vagy „csak” résztvevő ezeken az eseményeken, határozz meg egy alapszabályt: nincs káros ételekről vagy testről szóló beszéd.

4. forgatókönyv: Ítélkezések a felszolgált ételekről 

A különböző sültek, halászlé, a bejglik, és aprósütemények nosztalgikus helyet foglalhatnak el az emberek szívében, ami az ünnepi asztalok különleges részeivé teszi őket. Mivel az ételeknek kulturális és társadalmi értéke is van, fontos, hogy ne ítélkezzünk mások preferenciái felett, és ne is becsüljük le őket. Hagyjuk, hogy barátaink, családtagjaink és kollégáink megismertessék az ő ételhagyományaikat velünk anélkül, hogy ítélkeznénk vagy lefitymálnánk az ízlésünket (amiről ugye nem is lehet vitatkozni a mondás szerint).

„Az étel több mint tápanyag és üzemanyag! – véli Frankeny. – Szeretet, élvezet, biztonság, valami vigasztaló, ami átsegít az év ezen időszakának káoszán. Ne akadjunk fenn az élelmiszerek összehasonlításán. Az élet ennél teljesebb.”

Ha úgy érezzük, hogy megbélyegeznek amiatt, ha boltban vásárolunk süteményt vagy előre elkészített ételt hozunk az ünnepekre, akkor előzetesen beszéljünk a házigazdával. „Nagyon sokunkat arra szocializáltak, hogy a porból elkészített krumplipüré és a pékségből származó bejgli csalásnak számít – mondta Frankeny. – És néha az, aki ezeket a dolgokat hozza a közös ünnepségre, úgy érezheti, hogy már azelőtt le lesz szólva, hogy egyáltalán eljutna az összejövetelre.” Ha megosztjuk másokkal, hogy miért hozunk valami boltban vásárolt dolgot, vagy hogy miért aggódunk a többiek véleménye miatt, az segíthet enyhíteni a terheken.

Ezt tegyük: Ha valakinek nem tetszik a bolti bejglink, vagy a többi ételünk, mondjuk ezt: „Idén sok dolgom volt, és nem tudtam semmit sem házilag készíteni. De rájöttem, hogy az ünnep nem is erről szól, hanem az együtt töltött időről. Nem igaz?” Ez egy másik nagyszerű riposzt: „A főzés egyszerűen nem az én világom, ezért a boltból hoztam ételt! Remélem, azért még élvezhetjük az estét.”

Ünnep dráma nélkül

Dr. Baucsek Katalin, a H.E.P. (Higgadt Erő Program) megalkotója szerint a problémák leggyakoribb forrása, hogy míg a család összes tagjának szeretnénk megfelelni, leginkább önmagunkról és a határainkról feledkezünk meg. Próbálunk egyensúlyozni az elvárások rengetegében, a saját igényeinket háttérbe szorítva. Ebből az ismétlődő mintából való kilépés talán az egyik legnagyobb önismereti munka. Minél később jövünk rá erre, annál nehezebb kilépni ebből a gondolkodási sémából. A tudatalatti berögződések feloldása egy hosszú folyamat, amely nagyfokú tudatosságot igényel, azonban kis lépésekkel már idén karácsonykor is megtörhetjük a „hagyománnyá vált” veszekedés ördögi körét és könnyíthetünk a helyzetünkön. A szakértő megoszt pár stratégiai tanácsot, amelyek segítségével túlélhetjük a karácsonyt a családunkkal: 

Határok: Húzzuk meg a határokat és állítsuk fel a prioritásokat! Még a karácsony előtt vegyük sorra, hogy számunka mi fontos az ünnepi időszakban.

Sértegetés: Ne vegyük magunkra a bántó, sértő szavakat. A legjobb védekezés nem a támadás, hanem ha egyszerűen nem megyünk bele a játszmába. Ugyanis fontos, hogy a sértegetés sosem rólunk szól, hanem a kezdeményező negatív tudatalatti berögződéseiről.

Énidő: Ne féljünk a nagy karácsonyi forgatag közepette is időt szánni magunkra és visszavonulni a teendők és a családtagok elől.

Megfigyelés: Bármennyire is nehéz, az érzelmileg megterhelő helyzeteket próbáljuk kívülállóként, higgadtan szemlélni. Ez segít megakadályozni, hogy túlságosan belemenjünk a konfliktusba.

Mély levegő: A stressz leküzdésével növelhetjük a pozitív érzéseket. Alkalmazzunk nyugtató technikákat, mint például a tudatos belégzés-kilégzés.

Nem egyszerű feladat megtörni a minden évben jelentkező negatív családi dinamikát, azonban egy biztos: az ember a saját boldogságának és sikerének a kovácsa. Csakis önmagunkon múlik, mennyire leszünk boldogok, elégedettek, felszabadultak az ünnepek alatt, vagy egész életünkben. Ha elhagyjuk a hosszú évek alatt bevésődött mintáinkat, amelyekről valójában mindig is tudtuk, hogy nem a sajátunk, akkor megláthatjuk, hogy mire vágyunk mi és társaink igazán. Ez az igazi szeretet ünnepe.

Kiemelt kép: Getty Images