A karácsonyi díszben pompázó fenyőfák finom illatot, fényt, meghittséget és vidámságot kölcsönöznek az ünnepi időszakban – aztán Vízkeresztkor úgy szabadulunk meg tőlük mint a szeméttől – gondoljunk csak arra, hány szebb napokat megélt, ablakból kidobott fa végzi a járdán.

Érdemes ennél okosabb megoldáson törni a fejünket, és jó, ha tudjuk: karácsonyfáink számára jobb és hasznosabb helyeket is találhatunk, amennyiben nincs lehetőségünk felaprítani, valamint talajtakaróként újrahasznosítani, esetleg elégetni (hogy hogyan válasszunk karácsonyfát, a mű a jobb, vagy inkább az igazi, mi legyen vele az ünnepek után, és hol találhatunk környezetbarát gyűjtőpontokat, arról ebben a cikkben írtunk bővebben). 

Ünnepeljünk fenntartható módon!

A világban szerencsére egyre nagyobb érdeklődés övezi a fenntarthatóságot, és hogy miként lehet újrahasznosítani az otthonunkban keletkező hulladékot, arról mi is sokszor írtunk már. A tudatosság szellemében pedig ma már egyre többen kísérleteznek ünnepek után a karácsonyfák újrahasznosításával is – és nem, most nem a natúr fenyőbútorokra gondolunk.

Mert akár hisszük, akár nem, a fenyőfa ehető, iható, és még gyógyhatásai is vannak.

Ami a reumás, ízületi gyulladásokat és légzőszervi megbetegedéseket illeti, az erdei fenyő gyantájából kinyert balzsam és illóolaj hatékony segítség lehet a panaszok ellen, és az ómega-3 zsírsavakban gazdag fenyőmag áldásos hatásai is ismertek. 

De mi a helyzet a tűlevelekkel?

A pestóban lévő fenyőmagon kívül a legtöbbünknek valószínűleg aligha van tapasztalata a fenyő felhasználásával kapcsolatban. Pedig a tűlevél ásványi anyagokban, antioxidánsokban, másodlagos nyomelemekben, karotinoidokban és vitaminokban gazdag –

azt például tudtad, hogy ötször annyi C-vitamint tartalmaz, mint a citrusfélék?

Hála a benne található hasznos olajoknak, kitűnő stresszoldó, és számtalan betegség (ekcéma, ízületi- és pajzsmirigy problémák) kívül-belül felhasználható ellenszere, tekintve, hogy fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatásai is ismertek. Ráadásul ízre sem utolsó!

Emiatt a skandináv kultúra régóta használja a konyhában, és ezt teszi többek között számos Michelin-csillagos sztárséf is, köztük a világ egyik legjobb éttermének választott Noma étterem tulajdonosa, René Redzepi dán séf, kinek étlapján liofilizált karácsonyfa is szerepelt már. Mivel a tűk íze citrusos és aromás, a skóciai Fhior étteremben tűlevelekből készült fenyőporral is kísérleteztek már, aki pedig Londonban jár, lucfenyővel és céklával pácolt lazaccal, sajtos Douglas fenyővel és fenyőfagylalttal is találkozhat, ha befizet a How to Eat Your Christmas Tree (Hogyan edd meg a karácsonyfádat) című népszerű vacsoraestre. 

De persze nem kell sztárséfnek lennünk ahhoz, hogy a tűlevelek áldásos hatásai a mi konyhánkban is érvényesüljenek. Mielőtt azonban rászánnánk magunkat a kísérletezésre, fontos tudni, hogy nem minden tűlevelű növény ehető, az árusoknál kapható fenyőfák ráadásul nagy valószínűséggel találkoztak permetszerrel is, így inkább biokertészetből érdemes fát választani. 

Az ezüstfenyő, a lucfenyő, az erdei fenyő, a jegenyefenyő és a vörösfenyő hajtásai biztonsággal fogyaszthatók, a mérgező sárgafenyőt, a Norfolk-szigeti fenyőt, a tiszafát vagy tiszafenyőt pedig érdemes a lehető legmesszebbre elkerülni! 

Így használhatjuk fel a legegyszerűbben

Tea és gyógyfürdő tűlevélből

Amellett, hogy finom, a fenyőtea magas vitamintartalma miatt az immunrendszert is erősíti. Ehhez nincs másra szükségünk, mint egy körülbelül egyharmad csészényi fenyőtűre (az a legjobb, ha a saját kertünkből, frissen szüreteljük), illetve némi vízre. Miután alaposan letisztítottuk, átöblítettük a leveleket, aprítsuk fel őket egy vágódeszkán, hogy a benne lévő gyógyhatású vegyületek könnyebben felszabaduljanak főzéskor. Ezután helyezzük a darabkákat egy papír teafilterbe, és öntsük fel egy nagyjából kétcsészényi forrásban lévő vízzel. Fedjük le, és hagyjuk állni 10-15 percig, majd jöhet a citrom és a méz. Mivel szuperül eláll, kiszáríthatjuk és elraktározhatunk belőle későbbre is.

Ha szeretnénk, a főzetből akár még gyógyfürdőt is készíthetünk (ebben az esetben 2-3 ágnyi tűlevélre lesz szükségünk), ami amellett, hogy relaxál, még a reumás panaszokat, izomgörcsöket is enyhítheti, illetve ha légúti megbetegedésben szenvedünk, inhalálásra is felhasználhatjuk.

Házi lekvár tobozból vagy szirup fenyőrügyből

Grúziában hatalmas népszerűségnek örvend a tobozból vagy fenyőrügyből készült lekvár (sőt, fenyőgyantából még rágógumit is készítettek az országban), ami sokak szerint a halhatatlanság elixírje – egyes vélekedések szerint a Romanov család éppen emiatt kúrálta magát annyiszor az országban. A hozzávalókat ebben az esetben alaposan megmossák, majd nagyjából 20-30 percig főzik cukros vízben, amit addig-addig forralnak újra és újra, míg végül kihűlt állapotban szirupos, karamellizálódott oldatot nem kapnak.

Grúzia legnépszerűbb és széles körben fogyasztott gyógyhatású lekvárját mi is könnyedén elkészíthetjük.

Ehhez nem kell más, mint nagyjából 1 kg toboz, 1,5 kg cukor és 1 liter víz. Miután a tobozokat alaposan megmostuk, helyezzük el őket a vízzel teli fazékban. Kezdjük el forralni, és adjuk hozzá a cukrot. Folyamatosan kevergetve, nagy lángon forraljuk 20-30 percig, majd tegyük félre, hagyjuk kihűlni, és addig ismételjük a folyamatot, míg sűrű állagot nem kapunk.  

Ha azonban nincs kedvünk ennyit bíbelődni vele, akár fenyőrügy-szirupot is készíthetünk belőle némi méz segítségével. Egy sterilizált befőttes üvegben, rétegezve helyezzünk el nagyjából egy maréknyi, alaposan letisztított fenyőrügyet (egy réteg rügy, majd egy réteg méz – és így tovább, míg meg nem telik az üveg). Ha szobahőmérsékletű helyen, 3-4 hétig tároljuk, a mézben lévő cukor segítségével felszabadulnak a rügyben lévő hatóanyagok, és miután leszűrtük, már fogyaszthatjuk is a szuperegészséges nedűt. 

Idén inkább megkímélnéd magad a csomagolópapír vagdosásától, és környezetbarátabb alternatívára váltanál? Kattints ide, és sajátítsd el a furoshiki technikát!

Kiemelt kép: Getty Images