noi mikulas

A Télapó nem jár egyedül – Női „Mikulások” a nagyvilágban

Hiedelmek és babonák nyomába eredtünk.

Decemberben a világ minden táján gyerekek milliói várják a kedves szakállas apót, aki az éj leple alatt ajándékokat rejt a csizmácskákba. Hogy ki is ő? Szent Miklós, Mikulás, Télapó, Santa Claus, Father Christmas, Joulupukki, Papá Noel, Gyed Moroz stb. – ki hogy hívja a világ országaiban.

A Földön aligha akad olyan ember, aki ne találkozott volna már vele, vagy legalábbis valamelyik alteregójával – az óvodai dajkával, a tanár bácsival, a gondnokkal vagy a szomszéddal – az óvodai és általános iskolai ünnepségeken. A karácsonyi filmek és mesekönyvek legnépszerűbb hősét a legtöbben vidám, jóságos, piros kezeslábast viselő öregemberként képzeljük el. 

Így lettek női Mikulások

Háborús időkben, katonai behívók idején gyakori jelenség volt a múltban, hogy a férfiak hiányát bizonyos területeken női munkaerővel helyettesítették. Így történt, hogy a második világháború alatt az amerikai nők számos, jellemzően férfiak által dominált területen jeleskedtek: szegecselők, taxisofőrök, darukezelők, profi baseball-játékosok és zenészek is szép számmal kerültek ki közülük.

De az egyik legszokatlanabb áttörés 81 évvel ezelőtt történt, amikor a szupermarketek női munkaerőt kerestek Mikulás szerepére. Az utcákon és boltokban ezután egyre több piros jelmezbe öltözött hölgyet lehetett látni, akik csengetve hívták fel a figyelmet a jótékonykodás fontosságára. De a bostoni Filene’s áruházlánc már 1906-ban is alkalmazott egy Mikulásnőt a Mikulás mellett, hogy segítsen szórakoztatni a gyerekeket. Pedig ekkor még viszonylag új és kevéssé ismert volt a gondolat, miszerint Santa Clausnak akár még házastársa is lehet (Mrs. Claus, vagyis Télanyó első említése James Ree misszionárius A Christmas Legend című 1849-es novellájában jelent meg). 

telapo es telanyo

Fotó: Shawna Lay/Unsplash

A karácsonyi mendemondák eléggé kiterjedtek ahhoz, hogy megtöltsünk velük egy vaskos enciklopédiát. Vannak történeteink repülő rénszarvasokról, beszélő hóemberekről, krampuszokról, manókról, elfekről és Lappföldről is, a karácsonyi álmok országáról. A mai modern Mikulás-legenda ezekből a mítoszokból építkezik, a világ kultúráiban pedig sokféle história létezik, melyek arról árulkodnak, hogy a Mikulás akár még nő is lehet. A legtöbben közülük nem hordanak piros ruhát – sőt, boszorkányra, tündérre vagy angyalra előbb hasonlítanak –, és merőben eltérnek attól a képtől, ahogyan ma látjuk a karácsonyi időszak egyik legnépszerűbb, bár kétségkívül kedves marketingfogását. Utánajártunk, hogy kik is lehetnek ezek a titokzatos asszonyok!

La Befana

Az olasz folklór szerint Befana egy idős háziasszony volt, aki sok időt töltött takarítással. Egy hideg téli estén a napkeleti bölcsek, Gáspár, Menyhért és Boldizsár szállást kérve kopogtattak az ajtaján. Befana befogadta a bölcseket, akik arra kérték másnap, hogy csatlakozzon hozzájuk a kis Jézushoz vezető útón. A nő a házimunkára hivatkozva visszautasította a meghívást, később azonban mégis meggondolta magát – de hiába, a bölcsek nyomát már csak bottal üthette. A kis Jézus keresését azonban soha nem adta fel, és Befana azóta is minden házba bekopogtat, ahol gyerekek laknak. A legenda szerint ő az, aki január 5-én, Vízkereszt napján édességeket rejt el minden olasz kisgyerek cipőjébe. Sőt, még titokban fel is sepreget!

Tante Arie

Tante Arie egyszerre tündér és valós személy. Henriette de Montbéliard (1387–1444), Montbéliard és Wurtemberg grófnője mindig is szívén viselte Montbéliard lakosainak sorsát. A francia folklór szerint Tante Arie, minden kisgyerek tündérkeresztanyja tulajdonképpen az önzetlenségéről híres grófnő reinkarnációja, aki szenteste földművesnek öltözve, szamárháton járja az országot, hogy a gyerekeknek narancsot, gesztenyét és süteményt ajándékozzon.

Frau Holle

Frau Holle a német folklórban a mezőgazdaság, a fonás és a szövés istennője – a Grimm testvérek meséiből hazánkban Holle anyóként ismert. A legenda szerint szigorú, de igazságos: lovas kocsival járja a falvakat, és csak ott osztogat ajándékokat, ahol tisztelik egymást az emberek. Mivel a fonás megszállottja, ilyenkor azt is ellenőrzi, hogy jól dolgoztak-e a fonók. Aki munkáját becsülettel végezte, egy új fonóval lesz gazdagabb, aki viszont lusta volt egész évben, annak Frau Holle elégeti az orsóját. Karácsony napján, mielőtt a családok templomba mennek, az emberek egy pohár tejet és két keresztbe tett kanalat hagynak kint az anyónak. Frau Holle a kanalak állása alapján jósolni is tud, és mire a családok hazaérnek, mindenkinek elmondja, hogy milyen termésre számíthatnak a következő évben. A szóbeszéd úgy tartja, hogy az időjárás felett is hatalma van: azaz havazni fog, ha Holle anyó megrázza a párnáját.

 

Christkind

A Christkind szó szerint fordítva Krisztus-gyermeket jelent (hazánkban jellemzően kis Jézusként szokás emlegetni). Az angyalszárnyú, szőke hajú, aranyszínű ruhába öltözött gyermek hagyományát, aki ajándékot visz a rászorulóknak,

Luther Márton, a protestáns reformáció szellemi atyja indította el,

aki nem szerette volna, hogy pogány babonák alakjai – például Frau Holle és Szent Miklós – képviseljék az ünnepet. Talán sokak számára meglepő lehet, de Christkindet a középkorban gyakran női alakként ábrázolták, és szerepét jellemzően a korabeli színházak női művészei alakították – az 1400-as és 1500-as évek körül ugyanis úgy tartották, hogy egy női angyal sokkal erőteljesebben reprezentálja Krisztus ártatlanságát és tisztaságát.

Szent Lucia

Szent Lucia, vagyis Luca napja Svédországban az advent része, és az egyik legnagyobb ünnep december 13-án. A középkorban Szent Lucia közkedvelt szent volt. Úgy tartják, hogy álmában megjelent előtte Szent Ágota (aki egyike azon hét női szentnek, akik név szerint szerepelnek a szentmise első kánonjában), aki azt ígérte a lánynak, hogy szüzessége megőrzéséért cserébe dicsőségben fogja részesíteni szülővárosát, Siracusát. Szülei hittek a lánynak, és engedélyt adtak arra, hogy felbontsa jegyességét, hozományát pedig a szegényeknek adja. Az egykori vőlegény rossz szemmel nézte, hogy elesett a pénztől, ezért haragból kereszténység vádjával cipelte bíróság elé Luciát, ahol pogány bírák ítélték halálra.  

Svédországban Luciát fényhozónak tartják, december 13-án a lányok ezért fehér ruhában, a tradíció szerint 7 égő gyertyát tartó koszorúval a fejükön vonulnak végig az utcán, megidézve ezzel Szent Lucia alakját, aki az észak-olasz folklór szerint december 12-én a gyereket is megajándékozza. Luca napjához hazánkban is több népszokás kapcsolódik – ezekről ebben a cikkben olvashatsz bővebben.   

Egy házaspár egy furcsa karácsonyi rejtélynek köszönhetően vált „Mikulássá”, mára több száz családon segítettek. Megható történetüket ide kattintva olvashatod el. 

Kiemelt kép: Toa Heftiba/Unsplash