A visszaszámlálás elindult, már csupán néhány nap van hátra karácsonyig. A lakást frissen sült mézeskalács illata lengi be, előkerülnek kedvenc karácsonyfadíszeink, gyűlnek a jobbnál jobb receptek, és persze az ajándékokról sem feledkezhetünk meg. A nagy sürgés-forgásban talán nem is tudatosítjuk, mit miért csinálunk, egyszerűen csak szeretjük a karácsonyt és mindent, ami vele jár – bár azért a túlterheltség nem tartozik ezek közé –, a készülődés izgalma sokunk számára már magát az ünnepet is jelenti.
De vajon miért éppen mézeskalácsot sütünk? Miként lett elmaradhatatlan vendégváró a tojáslikőr, és egyáltalán, hogyan esett a választás a feldíszített fenyőfára? Utánajártunk a legnépszerűbb karácsonyi hagyományoknak és felkutattuk eredetüket, ha tésztagyúrás közepette netalántán felötlenének bennetek az említett kérdések.
Ezért nincs Diótörő nélkül karácsony
Világszerte minden karácsonykor műsorra tűzik a színházak Pjotr Iljics Csajkovszkij utolsó balettjét, melyben Clara egy diótörő játékfigurával keveredik álombéli kalandokba. Ha nem is láttuk magát a darabot, az üzletekben karácsonyfadíszként már biztosan találkoztunk a piros fajátékkal, mely az oroszországi Szentpétervárról hódította meg Amerikát, majd az egész világot. A művet 1934-ben mutatták be Angliában, innen pedig a San Francisco Ballet adaptálta az Egyesült Államok színpadaira, hogy az 1960-as évektől megtekintése végképp kultikus eseménnyé váljon az ünnepekkor.
Elmaradhatatlan csúnya pulóverek
Fotó: Canva
Noha jól tudjuk, nincs emlékezetesebb ronda pulcsis jelenet Colin Firth bemutatkozásánál a Bridget Jones naplójában, valójában nem ettől az ikonikus filmtörténeti pillanattól eredeztethetjük ezt a különös szokást. A napjainkra versenyeket és partikat ihlető karácsonyi viselet elterjedéséért az északi országok okolhatók, akik kezdetben saját maguk szórakoztatására keresték elő zavarba ejtő pulóvereiket.
A szokás az 1980-as évektől aztán önálló életre kelt, és nem sokra rá már a kanadai Vancouverben is egymást érték a csúnya pulcsis témájú rendezvények. Mára a trend többmilliós iparággá nőtte ki magát, és olyan márkák is csatlakoztak a ronda karácsonyi pulóverek gyártásához, mint például a Gucci vagy a Prada.
Mézeskalács és tojáslikőr
A mézeskalácsház tradícióját az amerikai first ladyk is előszeretettel csempészték be a Fehér Ház dekorációjába – az épület első süteményből készült mása 20 kilogrammot nyomott –, de karácsonyi finomságként való elterjedése a német nyelvterületek kultúrájához kötődik. Elég, ha csak a Grimm testvérek Jancsi és Juliska meséjére gondolunk, ugyanis épp ez a történet alapozta meg a mennyei hagyomány születését.
Ma már persze a boltok polcain is találunk készre sütött darabokat, ahogy tojáslikőrért sem kell a szomszédba mennünk. Ez az ünnepi ital azonban jóval korábbról, a középkori Angliából származik, ahol eredetileg forró aludttejből és sörből főzték, a receptet aztán az amerikai gyarmatosítók gondolták újra rummal.
De miért éppen fenyőfa?
Ma már természetesnek vesszük, hogy világszerte fenyőfát állítunk karácsonyra, de a 19. század előtt ez nem volt mindenhol így, sőt, leginkább csak ezt követően kezdték el népszerűsíteni a szokást az európai telepesek Amerikában. Az ötletet állítólag egy New York-i erdész, bizonyos Mark Carr honosította meg; ő 1851-ben nyitotta első karácsonyfa-kereskedését a városban.
Egy 2019-es felmérés szerint csak az amerikai háztartásokban a családok 77%-a állít karácsonyfát, melyek közül 81% műanyag, 19% pedig élő fenyő – de itthon is egyre inkább az olcsóbb és tartósabb megoldások felé fordulnak a vásárlók.
Titkok az adventi naptár ablakai mögött
Fotó: Canva
Nemrég mi is összegyűjtöttük a legínycsiklandóbb kincseket rejtő adventi kalendáriumokat, melyek hagyománya több mint száz évre nyúlik vissza – és hogy, hogy nem, szintén Németországból eredeztethető. A naptár legkorábbi nyomtatott változata Gerhard Lang ötlete nyomán készült és 1904-ben, a Stuttgarter Zeitung újság hasábjain jelent meg. Ebben a naptárban még nem voltak nyithatók az aprócska ablakok, helyükön kivágható képek és egy-egy Lang által írt vers lapult, melyeket a gyerekek karácsony közeledtével minden nap elolvashattak.
A nagyüzemi gyártás 1920-ban kezdődött, ekkorra az adventi kalendáriumok népszerűsége elképzelhetetlen magasságokba szökött, mára pedig már az édességektől kezdve a kozmetikumokon át a tárgyi meglepetésekig bármi lapulhat a titkos ablakok mögött.
Karácsonyi üdvözlőlap
Távol élő szeretteink a csillogó borítékok láttán nem is gondolnák, hogy az első karácsonyi üdvözlőlap még a rászorulók megsegítését kívánta előremozdítani. Egy angol kormánytisztviselő, Sir Henry Cole művészbarátjával, John Calcott Horsley-val karöltve készítette el az ominózus kártyát, melynek két oldalára még képeket is ragasztottak egy bizonyos étkezőszobáról, hogy az ötletgazdák ezzel is ösztönözzék a felső osztályokat az adakozásra.
A modern karácsonyi üdvözlőkártyák már inkább a 19. század második felében kezdtek elterjedni és váltak népszerűvé a középosztály tagjai között – mind Nagy-Britanniában, mind az Egyesült Államokban.
Mikulás a bevásárlóközpontban
Bár itthon már túl vagyunk a Mikulás érkezésén, az angolszász hagyomány szerint szenteste a nagy szakállú hozza a karácsonyi ajándékokat a gyerekeknek. Mindenesetre a bevásárlóközpontokban kószáló Télapó hazánkban sem számít újdonságnak, főleg, hogy a hagyomány több mint száz évvel ezelőtt, 1890-ben született James Edgar szárazáruüzletében. A bolttulajdonos maga öltözött be a piros mikulásjelmezbe, a trükk pedig olyannyira bevált, hogy később más üzletek is átvették a meglepetésnek szánt, profitnövelésnek sem utolsó ünnepi szokást.
És ha már érdekességek, a karácsonyi dalokkal hogy állsz? Kattints ide és teszteld, felismered-e az ünnepi slágereket rövid sztorijukról!
Kiemelt kép: Getty Images, noklapja.hu
