• Vannak, akik egyszerűen imádnak ajándékot adni, ők karácsony táján kivirulnak.
• Mások viszont bajban vannak az ünnepek idején, és nem is látják értelmét a dolognak.
• De mit mond az ajándékozásról a tudomány?

Gyakran felmerül ünnepekkor – legyen szó születésnapról, ballagásról, évfordulóról, de főleg advent idején –, hogy ki milyen ügyes az ajándékozásban. És valóban, mintha ez egy külön szakterület volna, amit ki-ki különböző szinteken művel. Van, akinek nyűg az egész, és minden alkalommal megpróbálja a leghamarabb és a legolcsóbban letudni egy vásárlással, míg más heteken át gondolkodik azon, szerettei minek is örülnének a legjobban, majd akár saját kézzel is hajlandó ajándékot készíteni nekik.

Nem ritkán elhangzik ennek kapcsán az is, hogy „jó, de neki ez a szeretetnyelve”. (A szeretetnyelv fogalmát Gary Chapman amerikai párkapcsolati szakértő alkotta meg 1992-ben. Elmélete szerint – ennek tudományos alapja egyébként nincsen – minden ember öt különböző szeretetnyelvet beszél, és ezeknek segítségével kapcsolódik másokhoz, és értékeli viszonyai mélységét. Az öt szeretetnyelv szerinte a következő: elismerő szavak, minőségi idő, szívességek, testi érintés és az ajándékozás.)

Akkor hát ne is fáradjon vele az, aki máshogy éli meg az érzelmeit?

Ha nem megy, adjuk fel? Dehogyis!

Az ajándékozás ugyanúgy, mint bármi más, tanulható. És, ha van rá kapacitásunk, igazán meg is éri foglalkozni ezen képességünk fejlesztésével. Ehhez elsősorban a másokra irányuló figyelmünket kell tréningeznünk, jobb hallgatósággá válni, gyakrabban irányítani kifelé az érdeklődésünket. Ha pedig ehhez már elkéstünk, tekintve, hogy nyakunkon az ünnep, vegyük a fáradságot és kérdezzünk!
De hogy miért is éri meg mindez nekünk? Elmondjuk!

Ajándékozás és pszichológia

Vekerdy Tamás is felhívta annak idején a figyelmünket arra, hogy az advent az „intimitás (bensőségesség), érzelem, szeretetben odafordulás a másik felé (erről beszél szimbolikus nyelven az ajándék), összebújás” időszaka. Egy igen kézenfekvő dolog tehát már ki is derül az ajándékozásról: hogy a szó szerinti odafordulás, egymás szemébe nézés, kézfogás, kapcsolódás megtörténtét segíti elő. De nézzük meg, mi mindent jelenthet még a pszichének az, ha valamit, ami nekünk tetsző, önzetlenül valaki másnak adunk.

Az ajándékozás mindkét félre pozitívan hat (Fotó: Getty Images)

Mert az bizonyos, hogy valamit ad. Azt pedig, hogy ez a rituálé egy ősi, ösztönös, zsigeri igényünkkel lehet kapcsolatban, az is bizonyítja, hogy kutatások szerint már az ősember is ajándékozott – főleg szokatlan formájú köveket, állatfogakat, csontokat –, ezzel erősítette a társas kapcsolatait és mutatta ki mások iránti megbecsülését. De még az állatvilágban sem idegen gyakorlat az ajándékozás! Gondoljunk csak például azokra a hím pingvinekre, akik szintén szép kavicsot visznek annak a nősténynek, akivel párosodni szeretnének.

Ajándékozás: Tényleg jobb adni, mint kapni?

Az Amerikai Pszichológiai Társaság ajándékozás témájú cikkében az áll, hogy kutatások szerint egy ajándék odaadása és megkapása is ugyanazokat az agyi területeket aktiválja, nevezetesen a jutalmazással kapcsolatos pályákat. Persze, csak akkor, ha valaki olyantól kapunk ajándékot, aki igazán közel áll hozzánk, ha az ajándékozás nem tölt el bennünket különösen nagy szorongással vagy stresszel, illetve ha nem azért ajándékozunk, mert cserébe bármi mást elvárunk.

„Ha kötelességnek éljük meg az ajándékozást, illetve ha úgy érezzük, hogy nem sikerült elég jót adnunk, vagy nem tudunk eléggé örülni annak, amit kaptunk, akkor olyan válaszreakciók indulhatnak el az agyunkban, amelyek a fizikai fájdalom pszichológiai megnyilvánulására hasonlítanak” – magyarázza Emiliana Simon-Thomas, a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem kutatóközpontjának tudományos igazgatója.

Kapcsolódó: Létezik, hogy elfelejtettük, hogyan érdemes ajándékozni?

De most tegyük fel, hogy jól sikerült! Nos, az elmúlt évtizedben több tanulmány is arra jutott, hogy bizony boldogságot okoz, ha önmagunkon kívül másra is költünk némi pénzt néhanapján. Ez azért is lehet, mert amikor nagylelkűen viselkedünk, az agyunk szociális információk feldolgozásával és az örömérzéssel kapcsolatos részei között kölcsönhatás jön létre. És hogy ez mégis hogyan derült ki?

A svájci Zürichi Egyetem tudósai által vezetett egyik kutatásban például 50 ember kapott fejenként 100 dollárt, majd a felüket arra utasították, hogy költsék a pénzt magukra, míg a többieknek másokat kellett megajándékoznia az összegből. Ezután fMRI-vizsgálattal megmérték az agyi aktivitásukat, és azt találták, hogy azoknak, akik másokra költöttek, aktívabbak voltak a jó érzésekért felelős agyi területei.

„Az ajándékozással kapcsolatos jutalomérzet titka abban rejlik, hogy a cselekvés szociális jellegénél fogva az agyban olyan pályákat is aktivál, amelyek oxitocint szabadítanak fel.

Azaz bizalmat, biztonságot és kapcsolódást élhetünk meg általa” – mondja Simon-Thomas. Amikor tehát az oxitocin is belép a képletbe, a jutalomérzet egy kicsit mássá, mélyebbé válik és hosszabb ideig fenn is marad – ellentétben a rövid feldobottságot okozó dopamin-reakcióval. Ráadásul oxitocin már az ajándék kiötlése, megvásárlása, elkészítése, becsomagolása és az odaadás előtti várakozás során is felszabadulhat a szervezetünkben. Szóval: még hogy nyűg! Érdemes inkább minél többet foglalkoznunk vele!

Bármi lehet ajándék

A legjobb hír pedig az az egészben, hogy egyáltalán nem fontos, hogy nagy összeget költsünk az ajándékra, sőt. Ha épp nem állunk úgy anyagilag advent idején, hogy az egész népes családunk és baráti körünk minden tagjának kedveskedjünk valamivel, beszéljünk velük erről előzetesen, és kérdezzük meg, mivel lehetnénk segítségükre!

Lehet, hogy megkérnek, segítsünk a menü összeállításában, elkészítésében, a takarításban, vagy csak hogy töltsünk el velük egy délutánt a parkban, hallgassuk meg, mi bántja őket manapság. Esetleg foglaljuk le a gyerekeket, amíg megérkezik a Jézuska… „Egy jó ajándék némi áldozattal jár, pénzzel, idővel vagy mindkettővel – hívja fel a figyelmünket Scott Rick, a Michigani Egyetem marketingprofesszora. – Az egésznek az a lényege, hogy értjük és ismerjük az illetőt, illetve hogy meg tudjuk lepni.”

Épp erre rímel az is, amit a már fentebb idézett írásában Vekerdy Tamás is kifejtett: „Az ünnepi napokban teremtsünk szabadidőt magunknak! A gyerekek legyenek velünk, vagy velünk is. Magunkkal ajándékozzuk meg őket. Az oldott, laza, »haszontalan« együttléttel. Ez a leghasznosabb. Gesztenyesütés, bejglikészítés netán, s aztán játék együtt…” Ezeket a pillanatokat semmilyen tárgyi ajándék nem pótolhatja. És mégis, ezek azok, amelyekre mindenki melegséggel a szívében emlékezik vissza évek múltán is. Szeretetteli ünneplést kívánunk!

Kapcsolódó: Ez legyen az ajándék a kisállatodnak, ha jót akarsz neki

Kiemelt kép: Getty Images