Az év végére a legtöbben teljesen kimerülnek. A nyaralás már csak távoli emlék, azóta felgyűlt egy jó adag stressz, amit csak tetézett az ünnepi takarítás, vásárlás, készülődés. Még képesek vagyunk mosolyogni a rokonokra, illedelmesen ülni az asztalnál, de aztán úgy érezzük, szükségünk van egy kis időre, amikor végre csak magunkkal foglalkozunk.

Ha ez nem adatik meg, mert programokon kell részt vennünk, gyerekeink vannak, vagy csak szűk térbe vagyunk összezárva, óhatatlanul is elkezdjük felhúzni magunkat.

Nyomaszt minket a stressz, a magány iránti vágy, így elkezdjük elképesztően bosszantónak találni azokat is, akikkel eddig egyébként nem sok bajunk volt. Nem hagynak aludni. Nem maradnak csöndben. Állandóan csinálni akarnak valamit. Nem hagynak egyedül sétálni, ejtőzni, kiveszik a kezünkből a könyvet, nem engednek lógni a haverokkal és végre leereszteni egy kicsit. Köszörülik a torkukat. Fújják az orrukat. Csámcsognak. Rendetlenek – vagy épp rendmániásak. Ugyanazt a szót ismételgetik, és még sorolhatnánk, a lista végtelen.

Így lesz kevesebb a stressz a téli szünet idején

A tudósok szerint a látszólag véletlenszerű és jelentéktelen kiváltó okok az ősi túlélési mechanizmusokat aktiválják az agyunkban. Ugyanazt a harcolj vagy menekülj reakciót, ami annak idején segített megvédeni őseinket. Ám most egyiket sem tehetjük. A stressz hátterében legtöbb esetben a túlterheltség áll, ezért megoldásként a pihenési és alvási szokásainkon érdemes változtatnunk. A sport is nagyszerű lehetőség a stressz levezetésére, ráadásul könnyebben el is alszunk edzés után.

Emellett kezdjünk el azon gondolkodni, mi húzódhat a háttérben, azaz mi a bajunk valójában.

Túl sok inger ért minket? Keressünk egy csendes szobát, menjünk ki a természetbe. Néhány órányi csönd csodákra képes. Elegünk van az emberekből? Utazzunk el egy napra valahová egyedül. Ha vádaskodás és gorombaságok nélkül közöljük szeretteinkkel, hogy egy kis magányra van szükségünk, cserébe pedig felajánljuk például, hogy elhozzuk a távoli boltból a szánkót, megsétáltatjuk a kutyát, akkor nagyobb eséllyel szabadulunk. De mit tehetünk még?

Apróságokon is fel tudjuk idegesíteni magunkat, pláne ha egy rokonnal beszélgetünk (Kép: Getty Images)

• Képzeljük magunkat a másik helyébe. Biztos, hogy azért csapta be a mikró ajtaját ilyen hangosan, mert nekünk akart ártani? Vagy csak égette a kezét a bögre? Gondolkodásmódunk megváltoztatásával az irritáló tettben ott a megértés lehetősége.
• Maradjunk nyitottak új információkra, más nézőpontokra.
• Szabályozzuk az érzelmeinket légzésgyakorlatokkal.
• Vegyünk mély levegőket és számoljunk tízig, mielőtt felcsattannánk.
• Kérjük meg a minket idegesítő illetőt, hogy hagyja abba, ami annyira irritál minket, de legyünk kedvesek és megértők.
• Sétáljunk nagyokat a természetben, mozogjunk minél többet. Ezzel folyamatosan „engedhetünk a szelepen”, mindig egy kicsit csökkenthetjük stressz-szintünket.
• Írjuk össze sérelmeinket magunknak, így talán kiderül, mi a nagyobb ok, ami idegességünk hátterében húzódik.

Kapcsolódó: Mennyi stressz van az életedben? Ez a teszt segít kideríteni!

Kiemelt kép: Getty Images