Bali repülőterét felújították azóta, hogy utoljára (2011-ben) itt jártam. Tágas lett, és teljesen európai. Kicsit sajnálom a régi repteret, a bejáratnál a tipikus balinéz szentéllyel, de aztán amikor – gyorsan – kijutunk az épületből, látom, hogy a reptér régi falát szerencsére megőrizték.

Pálmafák, koktél, holdfény

A forró, párás Bali szigetére késő éjszaka érkezünk Dia barátnőmmel, úgy, hogy a szállásunkat érkezésig nem igazolták vissza. Csak egy e-mailünk van az árról, meg hogy írjuk meg, mikor érkezünk – attól kezdve semmi válasz. Dia aggódik is, hol alszunk, ha mégsem kapunk szobát a Kuta Beach központjában lévő Grand Innában, én erre csak annyit válaszok neki: legfeljebb majd eltöltjük a lobbiban az éjszakát, és reggel keresünk egy másik hotelt.

Aztán persze kiderül, hogy csak „nem volt idő” a válaszra, a szobánkat előkészítették, és nem máshol, mint az óceánpartra néző medencénél, a teraszunkról egyenesen becsobbanhatunk a medencébe. Éjfélkor ez nem is rossz ötlet, Ari, a portás is ezt javasolja, aki utánunk hozza a bőröndöket, mínuszokra csavarja a légkondit, és közben elmeséli, hogy Ubudból jár Kutára dolgozni. Robogóval persze, mert a rémes balinéz utak meg a hatalmas forgalom miatt kocsival nem egy órát tartana az út, mint motorral, hanem akár hármat is. Ari örömmel nyugtázza, hogy Ubud az úti céljaink között szerepel, aztán azt dörmögi az orra alatt: Julia Roberts. Hát igen, azt hiszik, mindenki az Eat, Pray, Love (Ízek, imák, szerelmek) című fi lm miatt megy Ubudba, holott Ubud több annál, mint amit a fi lm mutat.

Jóval éjfél után csobbanunk egyet a pálmafák és frangipánifák által körülölelt medencében, nézzük a holdat, és élvezzük, hogy nemcsak a levegő harmincfokos éjszaka, hanem a medence vize is. Koccintunk egy Mai Tai-jal, éjjel egykor. Megérkeztünk Balira, két hétig a paradicsomban lesz az „otthonunk”.

…

Ha még több érdekességre vagy kíváncsi Baliról, lapozd fel a Nők Lapja Psziché december-januári számát a 66. oldalon!

Szöveg: Fejős Éva

Fotó: Getty Images