Dirty Dancing
A gazdag, tanult lány beleszeret a nincstelen és rangban sokkal alatta álló fiúba. Ha sarkosítva szeretnénk a Piszkos tánc történetét elmesélni, akkor körülbelül így lehetne összefoglalni a sztoriját, de akkor kihagynánk a lényeget, a táncot, ami ebben az esetben a társadalmi hierarchiák áthidalását és voltaképpen lerombolását szolgálja. Ez az oka annak, hogy 30 évvel a bemutatása után ez a mozi még mindig fénykorát éli (televíziós remake is készül belőle idén). És annak is, hogy még mindig rajongunk a következő jelenetért. :)
Napos oldal
Azon túl, hogy egy, a maga módján szép szerelem történetét meséli el a film, fontos üzenetet is közvetít: hogy mindig van miért élni, csak meg kell találnunk azt, ami motivál ebben. A két mentálisan kissé labilis főszereplő esetében ez a tánc, általa úgy kezdhetik meg közös jövőjük egyengetését, hogy közben önnön erősségeiket és gyengeségeiket is jobban megismerik. Ha rossz passzban vagyunk, nekünk mindig sokat segít ez a történet.
Step Up
Ha van tanulság, amit a Step Up első részéből levonhatunk, akkor az az, hogy a saját sorsunk alakulásáért mi magunk vagyunk a felelősek. Tylernek (Channing Tatum), a fiatalkorú, közmunkára ítélt szabálysértőnek a tánc és a szerelem adja meg a lehetőséget arra, hogy egy új és jobb életet kezdhessen, ahol az önbecsülését is a helyén tudja kezelni. Szerintünk ez a film a fiatalabb generációk számára is követendő példaként szolgálhat.
Ének az esőben
Az ’50-es évek romantikus kultuszfilmje bemutatja, hogy amit mi, laikus nézők hollywoodi csillogásnak látunk, az valójában állandó harcok és intrikák sorozata, ahol semmi sem valódi. Talán az igaz szerelmet kivéve. Ilyen szempontból ez a történet tökéletes tükröt tart a „sztárimádó” társadalom elé, de a táncos jelenetek elveszik ennek a keserű élét. A titka is ebben rejlik: úgy informál és kritizál, hogy egyúttal szórakoztat is – ezért is kedveljük annyira.
Hajlakk
A Hajlakk a Dirty Dancinghez hasonlóan egy fontos társadalmi problémát világít meg a táncon keresztül: a faji, illetve társadalmi megkülönböztetést és kirekesztést. A ’60-as években játszódó történet szerint a fekete bőrszín nem ér annyit, mint a fehér, de fehér és fehér között is óriási szakadék húzódik, amit úgy tűnik, hogy a tánc és a szerelem együttesen segít áthidalni és egyúttal örökre eltüntetni. A téma ilyen jellegű feldolgozása nekünk nagy kedvencünk, mert amellett, hogy életszerűen mutatja be az akkori viszonyokat, mulattat is.
Hölgyválasz
John (Richard Gere), az ötvenes férfi boldog családapa, szerető férj és sikeres ügyvéd, mégis úgy érzi, hogy valami hiányzik az életéből, ezért beiratkozik egy kezdő tánctanfolyamra. A kurzus során azonban nemcsak új ismeretekkel gazdagodik, hanem egyúttal megtalálja azt a „valamit”, vagyis a szenvedélyt, ami korábbi életéből hiányolt. Néha hajlamosak vagyunk megalkudni a saját helyzetünkkel, pedig erre nincs szükség. Ötven, hetven vagy akár kilencvenévesen is tehetünk azért (sőt, tennünk is kell!), hogy teljesnek érezzük az életünket. A tánc erre remek lehetőséget kínál.
Kötelező táncok
A szabályszegés olykor nagyon is kifizetődő, még akkor is, ha vannak, akik ezt árulásként élik meg. Amikor Scott (Paul Mercurio) a csúnyácska Frant (Tara Morice) választja táncpartnerének, gyakorlatilag vállalja a táncos közösség teljes megvetését. De az a csoda, ami a táncparketten születik kettejük között, valószínűleg elég kárpótlásul szolgál ahhoz, hogy tettét ne bánja meg. Baz Luhrmann nagyon ért ahhoz, hogy egy teljesen hétköznapi szituációt a művészetek és a romantika nyelvén dolgozzon fel, ezért is került be a Kötelező táncok a felsorolásunkba.
A Nők Lapja 2017/17. számában többek között a tánc és a párválasztás közötti kölcsönhatás szerepét vizsgáljuk. A magazin az előfizetőkhöz április 25-én, az újságárusokhoz pedig április 23-án érkezik.
Szöveg: D.A.
Fotó: IMDb
