Ray Bradbury: Fahrenheit 451

A Fahrenheit 451 egy olyan jövőbeli Amerikát fest le, ahol az olvasás tiltott dolognak számít, mi több, magukra a könyvekre is egyfajta tabuként tekintenek, ezért elégetik őket. Guy Montagot, a tűzőrt azonban megbabonázza az írott szó, ezért vállalva a büntetés veszélyét több kötetet is elrejt az otthonában. Mivel a regény központi témája a média irodalomra gyakorolt negatív hatása, valamint az önálló gondolkodás akadályozása, ezért a művet jó ideig két változatban forgalmazták: volt egy verzió a felnőtteknek és egy az iskoláknak, utóbbi rengeteg cenzúrával. Amikor Bradbury rájött, hogy megváltoztatták a szöveget, dühbe gurult és ragaszkodott hozzá, hogy azonnal semmisítsék meg a megmásított változatokat.

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

A Gilead nevű totalitárius államban a nőknek egyáltalán nincsenek jogaik. A disztópikus társadalomban a férfiak uralnak mindent, a gyengébbik nemet csak arra tartják, hogy béranyaként kihordják a meddő feleségeknek a gyermekekeit – mondhatni, hogy a hajadonok szexuális rabszolgák, akik minden szempontból ki vannak szolgáltatva az uraiknak. A regény 1985-ös első kiadása sok kérdést vetett fel, rengeteg szülő úgy vélte, hogy nyelvezete és szexuális üzenete miatt be kellene az iskolákban tiltani – sőt, egy texasi iskola ezt rövid időre meg is tette. Ugyanakkor az American Library Association (ALA) úgy vélte, hogy cenzúrára nincs ok, így csupán annyit csináltak, hogy 1990-1999-ig a legnagyobb kihívást jelentő könyvek listájára sorolták a kötetet, figyelmeztetésként, hogy mindenki tudja, mire számíthat, ha ezt olvassa.

D.H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője

Az arisztokrata Constance Chatterley-nek és a munkásosztálybeli szeretőjének, Oliver Mellorsnak a történetét épp olyan gyorsan tiltották be, ahogyan megjelent. D.H. Lawrence 1928-ban publikálta Velencében a szexuális töltetű drámát, ám az Egyesült Királyság azonnal cenzúra alá vonta: csak 1960-ban jelent meg az első kiadás nyomtatásban. Azon túl, hogy a mű obszcenitásával és a két főszereplő intimitásának túlzott leírásával igencsak megbotránkoztatónak számított, egy olyan kérdést is feszegetett, amit a prűd, megszilárdult osztályrendszeren alapuló olvasók gyomra nem igazán vett be.

Gustav Flaubert: Bovaryné

A szabad erkölcsű, házasságtörő Emma Bovaryról szóló regény első részletét – ugyanis sorozatként jelentették meg – 1856-ban publikálták, ám a kiadó, Maxime Du Camp arra jutott, hogy bizonyos részeket töröl belőle, nehogy a cenzúra beleköthessen a mű politikai indíttatásába. Maga Flaubert is beleegyezett abba, hogy bizonyos részeket eltávolítsanak az irományból, ám a francia kormány ennek ellenére is hadjáratot indított a férfi ellen: vallás- és erkölcsgyalázás vádjával perbe fogták az írót. Végül a bíróság úgy döntött, a sértő szakaszok száma elenyésző a munka volumenéhez képest, ezért 1857-ben ismét megjelentették és két hónap alatt 15 ezer példányban értékesítették. Ennek ellenére egyes források állítják, hogy a Bovaryné az Egyesült Királyságban az 50-es években titkos kormányzati fekete listán szerepelt és sokat megsemmisítettek belőle.

George Orwell: Állatfarm – Tündérmese

George Orwell szatirikus regénye olyan állatokról szól, akik egy farmon élnek, de elűzik annak tulajdonosát és maguk kezdik el vezetni a gazdaságot – a dolog persze diktatúrába fullad. Az író már ismertnek számított, amikor a társadalomkritikát 1944-ben befejezte, mégis több kiadónál kilincselt, mire végre talált valakit, aki hajlandó volt a Szovjetunióval és Sztálinnal párhuzamba állítható művet kiadni. Persze ez érthető, senki nem akarta a II. világháború idején Nagy-Britannia szövetségesét megsérteni, így önkényesen cenzúrázták az irományt. Végül egy kisebb brit kiadóval sikerült megegyeznie, és az első kiadással olyan sikert aratnia, hogy 10 ezer példányban újra kellett nyomtatni a kötetet. Érdekes, hogy amíg a Szovjetunió sosem tiltotta be a könyvet, az USA-ban megtették, mert túlzottan kommunistának vélték.

Szöveg: D.A.

Fotó: Wikipédia, Pinterest

(bbc.com)