Egy titkos zarándokút – Mörk Leonóra képes úti beszámolója

Nem kell mindig Camino! Ha zarándokútra akartok indulni, választhattok az Európát átszelő számtalan spirituális útvonal közül. Kolléganőnk, Mörk Leonóra a Luther-utat járta végig, nézzétek meg ott készült fotóit!

Németország legszebb tájain 2500 km-t utaztam egyedül, mindössze egy kis Playmobil Luther-figura társaságában, aki a Luthi nevet kapta. Drezdából Wittenbergen, Lipcsén és Erfurton át Eisenachba vitt az utam, és az élményeimből született A papagájos ablak című könyvem.

Eisleben, Luther szülőháza

A kis Playmobil Luther-figura itt az esilebeni szülőház előtt integet.

Eisleben, Luther-rózsa az úton

Eislebenben, Luther szülővárosában a járda kövei közé illesztett fém Luther-rózsa útmutatását követhetjük. Ahogyan Párizsban a rózsavonal viszi végig a turistát a Da Vinci-kód történetén, úgy itt az ötszirmú rózsa közepén található kereszt igazít útba minket egyik reformációs emlékhelytől a másikig.

Eisenach, Luther-ház

Az ifjú Martin tizennégy éves korától négy éven át tanult Eisenachban, lakni pedig az édesanyja rokonainál, Cottáéknál lakott Türingia egyik legrégebbi favázas házában, nem messze a piactól.

Luther-zoknik

Az eisenachi Luther-múzeum látogatóközpontjának boltjában könyvek, naptárak, tollak, képeslapok, CD-k, Sola gratia szövegű pólók és az én kis Luthimhoz hasonló Playmobil-figurák mellett a legnagyobb sláger az „Itt állok. Másként nem tehetek” feliratú zokni. Kapható kis, közepes és nagy méretben, piros, kék, lila és fekete színekben, illetve csecsemőknek rózsaszínben és világoskékben.

Mansfeld, a grófi kastély

Luther apja, Hans Luder (a család eredetileg így írta a nevét) bányászként kereste a kenyerét Mansfeldben, ahová nem sokkal Martin fia születése után költözött a feleségével. A hegytetőn a grófi kastély.

Erfurt, az Ágoston-rendi kolostor kerengője

Az erfurti Augustinerkloster kerengője a csend birodalma, aki ide belép, annak ugyanúgy hallgatnia kell, ahogyan annak idején az itt imádkozó és elmélkedő szerzetesek sem fecseghettek. Luther 1505-től élt itt szerzetesként.

A nimbscheni zárda romjai

A szászországi Grimma melletti nimbscheni zárdában így foglalja össze dióhéjban Luther feleségének történetét az egyik ablaknyílás alá beillesztett emléktábla: „Ebben az apácakolostorban élt 1509 és 1523 között Katharina von Bora. 1523. április 5-én szabadította ki a torgaui városi tanácsos, Leonhard Koppe. 1525. június 13-án Wittenbergben nőül ment dr. Martin Lutherhez.”

Grimma, Pöppelmann-híd

Az 1716-ban épült grimmai hidat ugyanúgy Matthäus Daniel Pöppelmann tervezte, mint a drezdai Zwingert. A hidat hol a Napóleon ellen harcoló kozákok, hol a Wehrmacht katonái robbantották fel, hol a 2000-es évek korábban nem látott erejű árvizeinek esett áldozatul. Az eredeti hatból megmaradt négy kosáríves boltozatot ma acélszerkezet köti össze, és gyalog vagy biciklivel mehetünk át rajta.

Torgau, Hartenfels-kastély

A kastély Bölcs Frigyes szász választófejedelem szülőhelye. A főépület csigavonalban csavarodó reneszánsz lépcsőházának áttört falán, kék-vajszínű stukkókon mitológiai figurák hancúroznak, az ablakokból rálátni a belső támasztópillérek nélküli, spirálisan felfelé tekeredő lépcsősorra, a kapu fölött sárga homokkőből faragott patás ördögök köpködik az esővizet.

Torgau, kilátás a vártoronyból

A toronyba 163 lépcsőt leküzdve juthatunk fel, de a kilátásért megéri. Középen a késő gótikus Marienkirche látszik, ahol Luther özvegye alussza örök álmát a gyerekei által megrendelt, Luther-rózsával és a von Bora család vörös oroszlánjával díszített síremlék alatt.

Lipcse, Tamás-templom

A lipcsei Tamás-templom szószékéről Luther prédikált 1439 pünkösdjén, a keresztelőmedencében 1813-ban a Richard nevet kapta a Wagner család legifjabb tagja, míg a súlyos bronzlap az egyházközség leghíresebb alkalmazottjának, Johann Sebastian Bachnak a sírját őrzi.

Wartburg, csacsiállomás

A wartburgi csacsik békésen tűrik, amint fotózzuk meg simogatjuk őket, valószínűleg annyi turistával találkoztak már, hogy semmin nem csodálkoznak.

A Wartburg

A „György lovag” álnéven itt rejtőzködő Luther jól érezte magát a várban, kilovagolt, vadászott, szamócát szedett az erdőben, lejárt Eisenachba könyveket kölcsönözni az ottani ferences barátoktól. Megtanulta, hogyan viselkedjen előkelő férfiú módjára, hogyan simogassa sokatmondóan a szakállát, és tartsa a kezét fenyegetően a kardja markolatán. A mellé kirendelt lovásznak csak arról a nemeshez nem illő magatartásról nem sikerült leszoktatnia, hogy ha könyvet lát, azonnal érte nyúljon és beleolvasson.

Wittenberg, vártemplom

Luther híres zsoltára Wittenberg fölött őrködve hatalmas meisseni porcelánbetűkkel hirdeti a vártemplom tornyán: „Erős vár a mi Istenünk/ Jó fegyverünk és pajzsunk”.

Wittenberg, Luther-ház

A Collegienstrasse végén álló, majd ötszáz éve csak Luther-házként ismert kolostor ebédlőként használt egykori refektóriumának hosszú asztala körül az étkezéseknél harmincöten, de olykor ötvenen is ültek, és Katharina feladata volt gondoskodni róla, hogy minden olajozottan menjen.

Wittenberg, Luther és Katharina von Bora arcképe

„Oda nem adnám az én Käthémet egész Franciaországért és Velencéért sem, mivel Isten őt nekem ajándékozta, engem pedig neki” – jelentette ki Luther a feleségéről. A pár portréját az idősebb Lucas Cranach festette meg.

Luther feleségénél nem is találhatnánk jobb kalauzt, ha Közép-Németország legszebb tájait szeretnénk bejárni. Hogy miért, az a Nők Lapja 2017/31. számából kiderül. A magazin augusztus 1-jén érkezik az előfizetőkhöz, augusztus 2-től pedig az újságárusoknál is kapható.

Szöveg: Mörk Leonóra

Fotók: a szerző sajátjai