A képre kattintva galéria nyílik.
Férfilapszám
Johanna lányom most szeptemberben lett iskolás. Őszintén élvezem az első osztályt, legalább annyira, mint ő, ami nekem még azért is különösen érdekes, mert eddig csak a fiús szülők szemüvegén keresztül néztem az iskolát.
Egy dolog azonnal fel is tűnt.
Hogy a tanító néni – akit nagyon szeretünk, és hálásak vagyunk, hogy hozzá kerültünk – minden kisgyerek padjára egy kis piros szívet ragasztott. Lányokéra és fiúkéra is. Milyen kedves gesztus, gondoltam lányos apukaként, a lányaim ugyanis imádják a szívecskés, pöttyös, Hello Kitty-s, elzás, barbie-s stb. dolgokat. A fiaim viszont nem. Egyenesen irtóznak az ilyesmiktől, és nem hiszem, hogy a Johanna osztályába járó kisfiúk mások lennének.
Már egy ideje vesszőparipám, hogy a mai iskolarendszer a lányokra van optimalizálva: a lányos viselkedést jutalmazza, azt állítja be mértékadónak, a fiús viselkedést bünteti. Magatartásbeli problémák miatt a fiúk már az alsó tagozatban rosszabb érdemjegyeket vihetnek haza, mint a lányok, ezért frusztráltabbak lesznek, a sikertelenség elveszi a kedvüket a tanulástól. Gimnáziumba már 13%-kal több lány megy, mint fi ú, a felsőoktatásban pedig még szélesebbre nyílik az olló: nem sok választ el minket attól, hogy kétszer annyi nő szerezzen egyetemi/főiskolai diplomát, mint férfi.
Hollandiában már ötven éve létezik a SIRE, a mi Médiauniónkhoz hasonló kezdeményezés, amelyben a média képviselői aktuális társadalmi kérdésekben igyekeznek pozitív változást előidézni. Nálunk idén az egészségügyi szűrések fontosságára igyekeznek felhívni a figyelmet. Hollandiában pedig nyáron indult el a SIRE legújabb kampánya, ami az „Engedted, hogy a fi ad eléggé fi ú legyen?” címet kapta. Kutatást is végeztek, amelyből többek közt az derült ki, hogy
- a fiúk háromszor annyi negatív visszajelzést kapnak, mint a lányok,
- a lányok több biztatást kapnak, hogy továbbtanuljanak, mint a fiúk,
- a lányok fejlettebb szociális képességeiknek köszönhetően jobban érvényesülnek az iskolarendszerben,
- a szülők (apák és anyák) többségének véleménye szerint a fiúk nem vehetnek részt elég fizikai aktivitásban, ami gátolja őket a fejlődésben.
A kutatók szerint, ha folyamatosan lekorlátozzuk a fiúkat, azt sugallva, hogy ők rosszak, az csökkent önértékeléshez vezet. Úgy érzik, bármit is tesznek, az nem számít, elvesztik a motivációjukat, és hanyatlik a teljesítményük.
A holland médiakampány szervezői ebből le is vonták a konklúziót: „Fiúk és lányok egyenlőek, de nem egyformák.”
Az e heti „férfias” lapszámban több ízben is igazolást nyer ez a tézis, kezdve egészen onnan, hogy férfiak és nők mennyire másképp látják a világot – a szó legszorosabb értelmében véve.
Utóirat: Azóta megtudtam, hogy a padra ragasztott piros szívecske nem a tanító néni szeretetének vagy lánypártiságának a jele, hanem pedagógiai eszköz a jobb és a bal kéz megkülönböztetésére. Leellenőriztem, és valóban: minden elsős padjának a bal oldalára lett felragasztva, oda, ahol a szíve dobog. Rendben. De kíváncsi lennék, ha csak fiúk járnának az osztályba, vajon akkor is ezt a szimbólumot használnák-e…
Krúdy Tamás, vezetőszerkesztő
Fotó, illusztráció: Archív, Bielik István, Fiala de Gábor, Getty Images, Profimedia, Trunk Archive
