A képre kattintva „belelapozhattok” a magazinba!
Karácsonyi ajándék
„Öltöztetős babát. Meg furulyát. Egy autót, amibe bele lehet ülni. De piros legyen! Meg királylányos mesekönyvet és egy pörgős szoknyát…” Soha nem ér véget a lista. „A Jézuskának sok dolga lesz idén” – sóhajtunk egy nagyot, ahogy összesítjük a gyerekek karácsonyi kívánságait.
Ha azt halljuk, karácsony, nyomban rávágjuk: a szeretet ünnepe. S hogy ennek hangsúlyt adjunk, megvásárolunk mindent, ami eszünkbe jut. Jó esetben arról, akinek az ajándékot szánjuk. De miért a tárgyak hosszú sora? Mert így a legkönnyebb kimutatni az érzéseinket? De tényleg ez a szeretet? Főként, ha belegondolunk, hogy ajándékozni gyakran nagyobb boldogság annak, aki adja, mint aki kapja. Nem lenne jobb megállni a rohanásban, egymás felé fordulni, és örülni annak, hogy szerethetünk valakit? Szülőt, gyereket, férjet-feleséget, testvért, barátot, szomszédot. A szeretethez társak kellenek. Egyedül nem megy.
Ha én írnék a Jézuskának, akkor időt kérnék. Az év végi hajtásban, a tökéletes ajándékok hajszolásában, a legfinomabb karácsonyi ebéd előállítása közben jövök rá, hogy pont a lényegre nem jut idő. A lusta vasárnap délelőttökre pizsamában a családdal, amikor a reggeli soha nem ér véget. Vagy a ragyogó délutánokra, amikor szabadon kószálhatunk a kutyákkal a hólepte erdőben. Az esti kártyapartira a gyerekekkel. A hosszú fröccsözésekre a szomszédokkal a tűz mellett. Hallgatni, ahogy a férjem énekel a gyerekekkel a fürdőszobában.
Apropó, a férjem. Amikor megkérdeztem, hogy ő mit szeretne karácsonyra, értetlenkedve nézett fel. „Én már semmit. A mi ajándékaink már itt vannak. A szobájukban játszanak…” Azt hiszem, idén neki van igaza.
Kedves Olvasó!
A Nők Lapja szerkesztősége nevében kívánok áldott, békés, szeretteik körében eltöltött ünnepeket!
Vékási Andrea, főszerkesztő
Fotó, illusztráció: Archív, Getty Images, iStockphoto, Kovács Szilvia, Körmendi Imre, Németh Gabriella, Profimedia, Zsólyomi Norbert
