A Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes és kiváló művész alkotásai meghatározó részei a magyar filmkultúrának. Történetei a mai napig érvényesek és érthetők, minden korosztálynak ajánljuk. Jancsó Miklósra 5 filmjével emlékezünk.

Szegénylegények

Jancsó 1965-ös fekete-fehér filmdrámája volt az első, amelyre a külföldi kritikusok is felfigyeltek. 1966-ban elnyerte a Magyar Filmkritikusok díját a nagydíj, operatőri díj és a legjobb férfi alakítás kategóriájában. A film története az 1848-49-es szabadságharc utáni időkre nyúlik vissza, a helyszín az Alföld, ahol a Rózsa Sándor betyárcsapatában harcolt szegénylegényeket szeretné gróf Ráday Gedeon ártalmatlanná tenni. Az elfogottakra nem bírósági tárgyalás és jogszerű ítélethozatal vár, hanem önkényes ítélkezés és hatalmi harcok. Az alkotást 2012-ben a valaha volt legjobb 53 magyar film közé választották.

Még kér a nép

Ez a 35 mm-es tekercsre rögzített, 1972-es nagyjátékfilm nem véletlen aratott világsikert. 72-ben a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon Jancsó megkapta a legjobb rendezésért járó díjat, majd Milánóban az Arany Glóbuszt. A Még kér a nép zenéjét Cseh Tamás szerezte, akivel Jancsó szívesen dolgozott együtt. A története elnyomók és megalázottak harca, egy aratósztrájk eseményeit ábrázolja stilizált koreográfiával, ennek köszönhetően a történet elemelkedik, több lesz, mint az események egymásutánja. Halál, élet, meztelenség, tűz és víz – mind-mind szimbolikusan is hatnak a nézőre, aki a lét alapkérdéseit kénytelen átgondolni a film hatására.

Szerelmem, Elektra

Az 1974-es Szerelmem, Elektra már a címével is jelzi az ókori drámákhoz való kötődését. A története szerint 15 éve uralkodik Aegisztosz, aki az előző király megölésével jutott trónra. A megölt uralkodó lánya, Elektra – Törőcsik Mari alakítja – nem hajlandó behódolni az új uralkodónak. Természetesen a filmben megjelenik a visszatérő Oresztész, Elektra bátyjának alakja is, aki megbosszulhatja édesapja halálát, és ezzel felszabadíthatja népét. A történet veleje a szabadság kérdésköre: jó-e, ha a népet szabadsággal ruházzuk fel, vagy kell-e azon túl valami más is? A rendező komplikált szimbólumrendszere magával ragadja a nézőt, aki a modern környezet ellenére is átérzi a görög tragédia robusztus erejét. Bátran kijelenthetjük, hogy a történet ma is hatásos, örök érvényű, éppúgy, mint a görög tragédiák legnagyobb darabjai.

Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten

A film Jancsó „ezredfordulós pentatológiájának” első része, amely egy évvel később az Anyád! A szúnyogok című alkotással folytatódik. Kapa és Pepe alakja ebben a moziban bontakozik ki először, és meghódítanak mindenkit, aki egyszer a hatásuk alá kerül. Az ajánlást nem fogalmazhattuk volna meg jobban, mint maga Jancsó: „Mondja, kedves nézőnk, néhanapján elgondolkodik-e azon, milyen is a világ? Igen? Jaj, ne tegye! Élje az életét! Élje a mindennapokat! Legyen vidám és boldog! Nem az? Erőltesse meg magát, ne törődjön semmivel! Nézze, az emberen kívül minden állat tudja: a legfontosabb az életben, élvezni azt. No, ez a filmünk kicsit hozzásegíti.” Megnézni tehát abszolút kötelező, hiszen az üzenete, miszerint az a legfontosabb, hogy boldogok legyünk, soha nem lehetne aktuálisabb, mint manapság.

Anyád! A szúnyogok

Jancsó a Kapa és Pepe-sorozat második részével, az Anyád! A szúnyogokkal lépett be a 2000-es évekbe. Ebben a nagyjátékfilmben már markánsan érezhető az új korszellem, amelyet Bakács Tibor „Settenkedő” nyomán egyszerűen csak a „káromkodás korának” hívunk. A film főhősei – bár ez esetben a hős szót kicsit másként értelmezzük, mint mondjuk egy Marvel-moziban – Kapa, Pepe és felesége, Emese. Abszurdabbnál abszurdabb történeteikkel ismerkedhetünk meg, a mérgező vadalmától kezdve a halott dallal való feltámasztásán keresztül minden van itt. Az Anyád! A szúnyogok tökéletes filmparódia, egy olyan tipikusan magyar életérzéssel fűszerezve, amelyet nehéz megmagyarázni, de annak, aki látta a mű akár csak egy részletét is, rögtön egyértelművé válik.

Szöveg: M. M.

Nyitókép: YouTube