„Lapozzatok bele” a magazinba a képre kattintva!
Ízlések és…
„Szerintem a narancssárga jól megy a feketéhez” – ezzel köszöntött Bernike egyik reggel, amikor már csak ketten voltunk otthon, és rám hárult a feladat, hogy levigyem óvodába. Gyorsan végigpörgettem a fejemben, hogy ez mit is jelenthet, és igyekeztem mindenféle érveket és kibúvókat megfogalmazni. Sajnos szinte állandó köztünk a konfliktus az öltözködést illetően. Hiába kérem meg a feleségemet, hogy mielőtt elmegy tornázni, állítsa össze az aznapi ruhatárát, Berni lényegében soha nem hajlandó azt úgy felvenni, ami ki van készítve. Szerintem meg van győződve róla, hogy nekem nincs ízlésem, és hiába magyarázom neki, hogy azt az összeállítást, amit lát, az anyukája rakta ki neki, nem hiszi el. Úgy gondolja, hogy csak azért mondom, hogy ő ebbe beletörődjön, mert én azt akarom, hogy minél gyorsabban felöltözzön. És sajnos ezt teljesen jól gondolja, mert én valóban azt akarom, hiába próbálok meg úgy tenni, mintha nem. Ez pedig őt ellenállásra készteti. Ilyenkor szoktunk nekiállni vitatkozni, hogy ki szerint mi a szép, meg hogy melyik szín mivel megy jól. Az e heti Nők Lapja Téma is arról szól, hogy mit tartunk szépnek. A dolog elég sokrétű, más és más okokból tetszhet vagy éppen nem tetszhet valakinek ugyanaz. Bernike teljesen egyértelműen tetszeni szeretne, és mindig azzal érvel, hogy ha ő ezt itt most, ami ki van készítve, felvenné, akkor az óvodában biztosan kinevetnék. És akkor kezdődik az időtlen időkig tartó válogatás. Előfordult már, hogy a nagy turkálásban elfelejtette, hogy mire mondott nemet, és végül azt vette fel, ami eredetileg is ki volt készítve – mert akkor már tetszett. Nem szembesítettem vele, bár ebből rájöttem, hogy az ellenkezése nem éppen ártatlan.
Szóval aznap reggel így fogadott, hogy szerinte a narancssárga jól megy a feketéhez, és engedelmesen belebújt a ruhájába, amiben se narancssárga nem volt, se fekete. Csoda történt, gondoltam. Reggeli közben kedélyesen elbeszélgettünk, semmin nem vesztünk össze, és amikor mondtam, hogy indulunk óvodába, akkor engedelmesen egyből ment ki az előszobába, és elkezdte húzni a cipőjét. Mentem, hogy feladjam rá a kabátját.
És akkor hirtelen megértettem.
Bernike kabátja ott lógott a fogason Johanna fekete ünneplőkabátja mellett, aminek a szőrmegallérjába egy adag narancssárga gyurma volt beledolgozva jó alaposan. Látszott, hogy valaki már megpróbálta a gyurmát a szőrcsomókról lehúzogatni, de nem jutott túl messzire.
– Aha, szóval a narancssárga jól megy a feketéhez, ugye? – kérdeztem.
– Ühüm – felelte Berni, és rám nézett. – De ha nem tetszik, majd ollóval kivágjuk.
Végül is ezt történt, a modern gyurmák elég ragadósak.
Pedig a narancssárga amúgy jól megy a feketéhez.
Krúdy Tamás, vezetőszerkesztő
Fotók: Archív, Thinkstock
