A képre kattintva galéria nyílik!
Ízlések és pofonok
Sokszor előfordult velem, hogy amikor valamire rákérdeztem, hogy ezt vagy azt miért csinálta így vagy úgy valaki, azt a választ kaptam, hogy „Mert így tetszik”. Mintha ezzel minden meg lenne magyarázva. Pedig szerintem abszolút nincsen, mert az érdekes dolgok éppen ott kezdődnek, hogy miért is tetszik ez így vagy úgy. Tisztában vagyok vele, hogy az ember az esetek túlnyomó többségében ezeket a miérteket nem tudja szavakba önteni – csak tetszik, és kész. Olyan erők irányítanak minket, amelyeknek nem vagyunk teljesen tudatában.
Ebben a számban többek között arra keressük a választ, hogy miként lehet valaki a halála után negyedszázaddal is milliók kedvence, mint Audrey Hepburn. Vagy miként lett az izomember Arnold Schwarzenegger – akivel exkluzív interjút találunk a lapban – fiatal férfiak és nők ideálja olyannyira, hogy végül Kalifornia kormányzójának is megválasztották?
Vagy miért gerjeszt még ma is heves vitákat Antoní Gaudi Sagrada Famíliája, amiről szintén bővebben szólunk ebben a számban egy barcelonai útitárs kapcsán. Hogyan gondolhatják egyesek, hogy ez a világ legátszellemültebb épülete, mások meg azt, hogy ma már nem épít(het)ünk ilyen katedrálisokat? Mit láthat az egyik ember, amit nem lát a másik?
Régóta nem hagy nyugodni a gondolat, hogy amit ma letisztultságnak hívunk, az nem pusztán fantáziátlanság-e, és amit minimalizmusként ünnepelünk, nem pusztán lelki sivárság-e. „A szív bőségéből szól a száj”, de abból alkot a kéz is, és abból születik minden művészet.
Hogy a tetszés milyen meglepő dolgokat tud produkálni, azt magam is nap mint nap megtapasztalom. Nemrég például az ötéves Bernike kapcsán, aki a kedvenc cicás hosszú ujjú pólóját vette fel, amiben tényleg nagyon édesen néz ki. Ott illegette-billegette magát előttünk, miközben mi a feleségemmel kávéztunk. Egyszer csak a feleségem egy pillanatra megdermed, majd keserű hangon felsóhajt:
„Jaj, ne, már ez a póló is kilyukadt!”
És valóban, ahogy jobban megnéztem, én is észrevettem, hogy a póló ujján, a csukló magasságában egy lyuk éktelenkedik.
„De mama – mondta erre Berni nyugtatólag –, nincs semmi baj, hisz ez a kedvenc lyukam.” És mintegy bizonyságként kidugta rajta a hüvelykujját.
Eredeti, fantáziadús nézőpont, hogy ne mondjam, művészi, engem azonnal meggyőzött. A feleségem azonban nem osztotta a lelkesedésünket. De hát ízlések és pofonok – nem lehet mindenkinek tetszeni.
Krúdy Tamás, vezetőszerkesztő
Ha előfizetnétek a nyomtatott magazinra, ne habozzatok, kattintsatok az mc.hu oldalra, és kövessetek minket a Facebookon is!
Fotó, illusztráció: Archív,Thinkstock
